A lebutított Maggie

Phyllida Lloyd: A Vaslady

  • Bori Erzsébet
  • 2012. február 2.

Film

Phyllida Lloyd rendezését szinte nézhetetlenné teszi olthatatlan vonzódása a giccshez. A filmidő jó részében egy kvázi-kisnyugdíjas motyorgását-totyorgását kell követnünk, akinek bensőjében az emlékek vívják egyenlőtlen küzdelmüket az Alzheimer-kórral. A kór (vagy a kor) hivatott arra, hogy elvigye a balhét a forgatókönyvíró helyett, aki egy Wikipédia-szócikk rövidített, leegyszerűsített és gyatrán dramatizált változatát bocsátotta a produkció rendelkezésére. Meryl Streepről tudjuk, hogy bármit eljátszik, a celofánból kivágott figuráknak is képes harmadik dimenziót adni, de ezt az anyagot még ő sem menthette meg. A minden szempontból gyengélkedő Maggie oldalán így végre szárnyat bonthatott a sokat gúnyolt férj, aki meleg szívű, jó humorú társként villog a vásznon Jim Broadbent megformálásában.


Kevés történelmi alak van, aki annyira nyáltaszító lenne, mint a Vaslady – a ruszkik nevezték el így, róluk tudjuk, hogy nemcsak értik az erő nyelvét, de szeretik is. Margaret Thatchert számos erénye közül a korlátoltságból merítkező magabiztosság tette felettébb alkalmassá a vezetésre, s ezt fejelte meg józan paraszti (vagy ez esetben szatócslányi) ésszel és azzal a politikus alfajban egyedülállónak mondható vonással, hogy jól tűrte a népszerűtlenséget. Klasszikus liberális beütésekkel (a homoszexualitás dekriminalizálása, a válás megkönnyítése) színezett konzervativizmusa (támogatta a halálbüntetést és a vesszőzést) jobboldali gazdaságpolitikával párosult: szabadpiac, privatizáció, olcsó, nem beavatkozó, az újraelosztásban visszafogott állam, teljesítményre sarkalló alacsony jövedelmi adó, az egyéni felelősséget ösztönző, ezért mindenki által fizetendő helyi adó – utóbbi ellen tömegek tüntettek. Hírhedt keménységgel verte le a szakszervezeteket, és nem engedett az IRA terrorjának. A Falkland-szigeteken megnyert háború a honi szigeteken operettként került színre, és elsöprő sikere nyomán 83-ban újraválasztották a gyűlölt-imádott Maggie-t. Több mint tizenegy évig lakott egyhuzamban a Downing Streeten, túlszárnyalva példaképét, Churchillt.

Pályafutása bővelkedett rekordokban és legekben. Ő volt Nagy-Britannia első női miniszterelnöke, és az ember nem győz rácsodálkozni, hogy az ilyen rácsodálkozásokat újra meg újra el lehet játszani, még abban az országban is, amelynek máig legfényesebb korszakát egy királynő – minden idők egyik, ha nem a legnagyobb uralkodója – alatt élte, ugyanazon a trónon egy másik nő 63 évig kormányzott egy világbirodalmat… De hagyjuk is.

Az igazi kérdés az, hogy akik egy válságverte korszakban megfilmesítik egy kiemelkedően sikeres politikai vezető életét, aki nevet adott a thatcherizmusnak, miért nem érzik szükségét annak, hogy legalább megpróbáljanak gondolni valamit a jó kormányzás mibenlétéről. A Vaslady alkotói mintha abban látnák a címszereplő megörökítésre leginkább érdemes vonását, hogy milyen öreg és még mindig él. Nyilván A király beszédének sikerét vették célba, így Maggie-nek is át kellett esnie egy imázsváltással kísért beszédkurzuson, ami az idétlenségben tobzódó film legidétlenebb jelenete.

A Budapest Film bemutatója

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.