Tévésorozat

Átok

  • - kg -
  • 2012. február 3.

Film

Nem kamu, tényleg benne vagyunk az unióban: persze írták az újságok is, de hát annyi mindent írnak azok, ha viszont egy tévésorozat úgy kezdődik, hogy Eszter mint uniós jogász tér haza Magyarhonba, akkor nincs mese, tényleg benne vagyunk.

Persze ez még az első évadban történt, azóta Esztert elnyelte ismét az unió köde, s az új részekben (a második etap most ért a végéhez) csak telefonon jelentkezik be, hogy tanácsot adjon az itthoniaknak. Szükség is van a higgadt uniós hangra, mert Marci, Kata és Luca körül forr a levegő. Ahogy Lev Nyikolajevics, a családi szappanoperák nagy öregje mondta: a boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. Marci, Kata, Luca és kapcsolt részeik (szerető, féltestvér, horgásztárs) boldogtalansága ugyan sok más sorozatcsalád boldogtalanságához hasonló, de mégiscsak minőségi boldogtalanság az övék, és ennyiben megemeljük kalapunkat a sok kis tüchtig történetszál előtt. Látszik a meló a sorozaton, nem egy életszerűnek hangzó párbeszéd és nem egy filmszerű képsor emeli Katát, Lucát, Marcit a nagy magyar sorozatátlag fölé. Ha egyszer elkészülne a 8 évszak (1987) remake-je, azt is Mátyássy Áronnak kéne rendeznie: az Utolsó idők művészi komorsága anno még kissé keresettnek tűnhetett, de itt, a családsorozatok levegőjén mintha megtalálta volna természetes közegét. Megy minden, mint egy tisztességes szappanoperában, és még a cliffhangereket sem spórolták el egyszer sem. Bónuszként meg ott van Thuróczy Szabolcs - mellékszereplő ugyan, de a legjobb nézések neki köszönhetők.

Az m1 műsora

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.