Se isten, se ember

Alekszandr Szokurov: Faust

  • Bori Erzsébet
  • 2012. január 31.

Film

Miért is nem lepődünk meg, hogy az orosz filmművész apokaliptikus látomást tár elénk legújabb (velencei díjnyertes) munkájában? Bár neves pályatársaival ellentétben ő nem a világ, hanem csak az ember végét jövendöli.

És e víziónak keresve sem találni alkalmasabb keretet, mint a Faust. Az viszont meglepő, hogy a hatalom megszállottjainak szentelt tetralógia (Moloch, Taurus, A Nap) záródarabja a Hitler, Lenin és Hirohitó császár után logikailag várható Sztálint teszi meg hősének.

A főcím Goethe-adaptációt ígér, ami jogtalannak és érthetetlennek tűnik, amíg rá nem jövünk, hogy Goethe emberképének, a fausti embernek az antitézisét, jobb esetben a végóráit látjuk. A történetben a népkönyvek, Marlowe vagy Thomas Mann reminiszcenciáira ismerünk, sőt a magyar néző bónuszként még Az ember tragédiája egyes motívumait is beleláthatja. Egy biztos: Alekszandr Szokurov filmműve nem vetheti fel azt a kérdést, hogy minek kellett még egy feldolgozás, amikor 1904 óta egymás sarkára hágnak a Faustok a vásznon. Szokurov látásmódja vitathatatlanul eredeti, úgy filmnyelvében, mint gondolatiságában.

A legelső közelkép egy méretes hímtag. Egy hullához tartozik, amelynek a belei közt turkálva vagy akár a szívéig hatolva dr. Faust nem találja a lelket. A kudarc nem töri le különösebben, jó ideje nem hisz már a lélek vagy isten és a sátán létezésében, ahogy a tudományban, a csillagokban, a szerelemben és egyéb fennkölt maszlagokban sem. Nagy célok helyett már csak némi pénz feltalálását tűzi maga elé, s ez ügyben járva találkozik a zálogossal, akinél a bölcsek kövét óhajtaná forintosítani, de annak sajnos nincs piaci értéke. Ez a zálogos/uzsorás volna Mefisztó; nagy formátumú, szellemes gonosz helyett csak egy nyomorú gnóm, de nincs ezzel semmi gond abban a világban, amelyből már rég kiveszett a nagyság, korrupt, ostoba, korcs figurák, félbolondok és egészen eszelősök népesítik be, s Faust halhatatlan lelkéért sem kell gigászi küzdelmet vívni: miután stilisztikai és helyesírási javításokat eszközölt a szerződésen, minden faxni nélkül kaparja alá a nevét.

Szokurov a 19. századba helyezte át a történetet, de némiképp zavarba ejtő módon a késő középkorig vagy kora újkorig nyúl vissza vizuális utalásokért, a németalföldiek, Dürer, Altdorfer, Caspar David Friedrich tűnik fel Murnau 1926-os Faustja és a német expresszionista némafilm képeinek társaságában. A kamera mögött Bruno Delbonnel, két Jeunet-film, egy Harry Potter, újabban egy Tim Burton-vámpírmese fotográfusa. Őt dicséri, hogy mindenek ellenére a látványvilág egyáltalán nem tűnik eklektikusnak vagy zavarosnak. Nagyon is erős és egységes, ha mástól nem, hát attól, hogy a tört, torzított (döntött és megnyújtott), elmosódott vagy metszetélességű képek egyöntetűen elszürkített, fakított színekkel jelennek meg. Koszos, vedlett, lepusztult, sárba ragadt minden, mi emberi, a szépség (Margit régi alvóbabára emlékeztető szépsége) üres és megérett a bemocskolásra, még a bestiárium is az állatmesék negatív hőseiből áll. Faust ezt kiáltja, amikor beront a pokol kapuján: "Itt állok, mást nem tehetek!", hogy végül az ördögöt is elpusztítva egyedül rohanjon bele a semmibe.

És vannak történeten kívüli, de nem kevésbé hátborzongató motívumok is. Ha a producerének hinni lehet, ez a film egy nagy orosz kulturális projekt, amelynek Putyin kiemelt fontosságot tulajdonít, mert az orosz mentalitást hivatott bevezetni az európai kultúrába. Amelynek, mint naponta halljuk, és itt is színről színre láttuk, már annyi. Ízlelgessük még ezt a sort: Hitler, Lenin, Hirohitó és Faust.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.