Kissé perfekcionista is (a nála gyakorlatozó medikust le is teremti tétovasága miatt), nem csoda hát, hogy fényes állás és biztos érvényesülés várja egy jól szituált egészségügyi központban. Aztán egy kimerítő nap után nem nyit ajtót egy a fogadói időn túl csöngető lánynak, akit másnap holtan találnak a folyóparton. Nem beteg volt, hanem baleset vagy gyilkosság áldozata lehetett. A lelkiismeret-furdalástól gyötört orvosnő feldúlt fanatizmussal próbálja megtudni, ki is volt az azonosítatlan holttest, amikor még élő emberként hozzá fordult volna segítségért. Nem bűnügyet kíván megoldani, nem elégtételt akar szolgáltatni, csupán visszaadni a nevét s ezáltal a méltóságát a méltatlanul meghalt ismeretlen lánynak.
A napjaink legfontosabb rendezői közé tartozó Dardenne testvérek ezúttal is egy nagyon hétköznapi szituációból kiindulva irányítják a figyelmet alapvető morális kérdésekre. A szikár, lineáris, egyszerű eszközökkel dolgozó, pontos és lebilincselő film hőse ezúttal is – mint legtöbb munkájukban – egy magára hagyott, értelmetlennek látszó küzdelmekbe bonyolódó, egzisztenciálisan vesztésre álló, ám a vert helyzeten végül mégis felülemelkedni képes nő. Ezúttal Adèle Haenel ad izzó jelenlétet a már-már angyali tisztaságú orvosnőnek, aki hátat fordít a karriernek, bevállalja a veszélyes konfliktusokat, és hitet ad: kinek ahhoz, hogy ne adja fel a hivatását, kinek ahhoz, hogy adja fel az életét már amúgy is tönkretevő hazugságot.
Kockás télikabátja maga a kisemberség, a védtelenség, a kiszolgáltatottság, ha úgy tetszik: a lúzerség. Egyúttal annak a végtelenül egyszerű, legtöbbünk által mégis feladott alapállásnak a kifejeződése, amikor az ember őszinte odaadással képes követni saját legbelső késztetését arra, hogy az igazságot cselekedje.
Forgalmazza a Vertigo Média
