Képregényfesztivál Bécsben: Vienna Comic Con

Ruhapróba

  • Baski Sándor
  • 2016. december 24.

Film

A geekmennyország köztudomásúlag nem a túlvilágon, hanem San Diegóban található, ahol évente egyszer százezrek áldoznak a pop- és a geekkultúra oltárán. A fantasy, a sci-fi és a horror legnagyobb ünnepének számító Comic-Con műfajt teremtett, Karacsitól Moszkván át Bukarestig a világ tucatnyi pontján tartanak hasonló, bár volumenben és vendéglistában jóval szerényebb rendezvényeket.

Tavaly óta már Bécsnek is van Comic Conja (röviden: VIECC), és bár a San Diegóban esedékeshez nincs köze, a nem kevésbé híres New York-i Comic Con partnerként és támogatóként jegyzi a projektet. Ez, a célközönséget magyarul is invitáló honlap, továbbá a jelentős képregényes zsákmány reménye győzött meg arról, hogy érdemes szombat reggel autóba ülni, és meg sem állni a Messe Wien rendezvényközpontig.

A Korda-stúdió méretű hodály előterében kígyózó sorok még a hazai viszonyokat idézték (a budapesti képregényes happeningekhez a félórás sorban állás ugyanúgy hozzátartozik, mint Supermanhez a kívül hordott alsógatya), ennek ellenére öt perccel később már a vizuális ingerektől elkábulva sodródtam a tömegben. A hangulatnak a bejáratnál felállított gigantikus TIE fighter egyből megágyazott, de segített az is, hogy nagyjából minden harmadik szembejövő kedvenc film-, képregény- vagy videojáték-karakterének öltözött. Csak húsz perccel később támadt némi hiányérzetem, azután, hogy felmértem a póló-, az akció­figura- és a bögreárusok kínálatát, megcsodáltam a steampunksarkot, és felpróbáltam a
VR-szemüveget. Rájöttem, mi nem stimmel. A képregényes konvención minden van, csak képregény nincs. A 150 standból alig tucatnyinál lehetett füzeteket vagy graphic noveleket kapni, a kínálatra pedig bármelyik hazai börze köröket vert volna.

Ezen meglepődtem, pedig nem kellett volna. Már a San Diegó-i Comic-Con sem az a képregényfixált esemény, ott a kitelepülő Hollywood lopja el a show-t, az epigon rendezvényeknél pedig (beleértve a hazai MondoCont is) a cosplay vette át a főszerepet. A VIECC idei vendéglistája is kiválóan illusztrálja a trendet: amíg a képregényalkotók közül csak a B vonalat sikerült megszerezni (az idén hetvenéves Lucky Luke-ot 2003 óta rajzoló Achdé és a szuperhősvonalon mozgó Adam Hughes érdemel egyedül említést), addig a cosplay műfajának több nemzetközi sztárja reprezentálta magát. (A „costume play” lényege, hogy a résztvevők saját készítésű jelmezekben jelenítenek meg egy karaktert – a szerk.)

Az aktuális kosztümdivatot sem képregények, hanem a filmes és a tévés adaptációk diktálják, a kiemelkedően magas Harley Quinn- és Deadpool-koncentrációból legalábbis erre következtetek. A két figura már rajzolt formában is népszerű volt, a main­streambe mégis a mozi tette át őket, ami a Suicide Squadban feltűnő, Margot Robbie-féle Quinn esetében különösen érdekes. Az ő kultusza jól jelzi, hogy ha egy karakter ideális cosplay-alapanyag, akkor az sem számít, ha filmje felér egy kulturális szőnyegbombázással.

Látványos volt még a Trónok harca dominanciája, a fődíjat ebben a kategóriában a babakocsiban gumisárkányokat tologató Khal Drogo és Daenerys Targaryen párosának ítéltük meg; a kolompot rázva, „Szégyen!”-t kántálva vonuló szerzetesek kizárólag azért szorultak a második helyre, mert a meztelen Cersei Lannister helyett egy jóindulattal is csak fünf komma nulla George R. R. Martint kísérgettek.

Az HBO fantasysorozatát élőben is képviselte két színész, igaz, Bécsnek John Snow vagy Arya helyett Hodorral (Kristian Nairn) és Yara Greyjoyjal (Gemma Whelan) kellett beérnie. A kevésbé fanatikus VIECC-látogató a többi színészt is csak egy gyors Google-keresés után tudta azonosítani, Jeri Ryan (Star Trek), Mark Pellegrino (Odaát) vagy Billy Boyd (A Gyűrűk Ura) paneljei mégis kivétel nélkül telt házzal futottak. Aki egy élménybeszámolónál többre, autogramra vagy fotóra vágyott, az a nagyobb konvenciókon bevett metódus szerint zsetont vásárolt, és beállt a sorba a választott sztár kordonnal elkerített bódéja előtt. Ottjártunkkor a rajongói futószalag fennakadás nélkül, gördülékenyen haladt előre.

Ha a felhozatalban tehát nem is, a külsőségeket illetően tökéletesen másolja a nagy testvért a VIECC.
A ránézésre is minimum tízezres közönség egyszerre élvezi és csinálja a show-t, mindenki vidám és felszabadult, egyedül a hozzám hasonló ortodox képregénysznobok fanyalognak. Végül egy Breaking Bad-bögrével, egy BoJack Horseman-lófejjel (bármikor szükség lehet rá) és a V mint Vérbosszú kemény fedeles kiadásával távozok. A 3D printer által kiokádott Trump-akciófigurát sajnálattal, de ott hagyom, poénnak 127 euróért kicsit erős lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?