rés a présen

„A legtöbb így van vele”

  • rés a présen
  • 2022. augusztus 10.

Film

Meister Nóra Natália operatőr

rés a présen: Az Első Magyar Karanténszínház maradandót alkotott a pandémia alatt, már csak azért is, mert utólag filmet csináltatok a Shakespeare/37 sorozatból. Hogyan kapcsolódtál a projekthez?

Meister Nóra Natália: Az első karanténidőszak alatt Magács László operatőröket keresett a TRIP hajóra streameléshez. Ez a műfaj új volt mindkettőnk számára, de hamar kiderült, hogy nagyon jól működünk együtt. Kon­certeket, színházi és táncelőadásokat közvetítettünk úgy, hogy mozgó kézi kamerával dolgoztam a színpadon. Így szerettünk bele a kézi kamerás hosszú beállításokba, amelyek a Shakespeare/37 felvételi technikáját is megalapozták. A sorozat darabjai ugyanis egyetlen, vágás nélküli felvételből állnak. A forgatáson, ha tehetjük, egyáltalán nem világítunk, hanem az adott helyszín természetes fényeihez igazítjuk a szereplők mozgását. Eddig két évadot forgattunk le a háromból, és igyekeztünk minden egyes epizódnak találni egy külön stílust. Ez vonatkozhat a kamera és a szereplő viszonyára, egy különleges színvilágra, hangi atmoszférára vagy éppen a színészvezetés technikájára.

rap: Hol tanultál?

MNN: Mindig is képekben gondolkodtam, és amikor 12 évesen megkaptam az első fényképezős telefonomat, elkezdtem keretbe foglalni a világot. Eleinte rengeteget fotóztam, majd a Szent László Gimnázium média szakán, Papp László vezető tanár útmutatása nyomán megismerkedtem a mozgóképkészítéssel is – szerelem volt első látásra. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen elvégeztem a kameraman alapszakot Kende János és Márk Iván osztályában. Jelenleg a Freeszfe egyesület és az Universität für Musik und darstellende Kunst Wien, a bécsi előadó-művészeti egyetem kooperációjában végzem a mesterszakot, ahol B. Marton Frigyes az osztályfőnököm. Tényleg akkor érzem magam a legjobban, ha lencse van a szemem előtt. Igyekszem minél többet forgatni és minél többféle projektben részt venni, mert a filmezésnek rengeteg érdekes válfaja van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.