Bruce Willis pályaképe

A munkásosztály katonája  

Film

Kopaszodó, atlétatrikós, kissé faragatlan, de sármos fegyverforgató. Bruce Willis más volt, mint a 70-es, 80-as évek hard body akciófilmjeinek hústornyai (Rocky, Rambo – Első vér, Kommandó, Conan, a barbár). Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger a Reagan-éra idealizált, domináns férfiasságát képviselték, ám mégis sterilnek, szinte aszexuálisnak tetszettek. Willisnek nem voltak dagadó, olajozott izmai, de megvolt benne az a dög és dörzsöltség – sőt érzelmesség –, ami a gépies akcióhősökből hiányzott.

Noha főképp akciófilmes munkássága ismert, repertoárja jóval szélesebb a csibészes félmosoly megvillantásánál és a szigorúan összeszorított ajkaknál. Komikusi és zenei képességeit a filmesek egyre kevéssé használták karrierje előrehaladtával, bár pályája indulásakor épp ezekre támaszkodott. Kezdő színészként off-Broadway-produkciókban szerepelt, és három pop-blues albumot is ki­adott (a legsikeresebb talán a The Return of Bruno 1987-ből).

Első nagy sikereit munkásosztálybeli bájának köszönheti, jóllehet a Drágán add az életed! rendőre, John McClane és A simlis és a szende magánkopója, David Addison aligha nevezhetők melósoknak. Saját bevallása szerint családja kékgallérosok dinasztiája; ő maga sem a színpadon cseperedett. A nyugat-németországi Idar-Obersteinben született egy német nő és egy amerikai katona szerelmének gyümölcseként. Amikor 1957-ben apja leszerelt, a család visszaköltözött a férfi otthonába, New Jerseybe. Itt anyja banki alkalmazottként, apja pedig – valóban – gépészként és gyári munkásként dolgozott. Maga Willis sem ment egyből egyetemre, a középiskola után dolgozott biztonsági őrként a salemi atomerőműnél, sofőrködött, sőt még magándetektív is volt. A színjátszásba gyermekkori dadogása miatt kóstolt bele: a középiskolában rájött, hogy a színpadi szereplés enyhíti beszédhibáját. Kis kitérője után beiratkozott a Montclair State University színjátszás szakára, ekkor játszott a Macska a forró bádogtetőn című Tennessee Williams-darabban is.

Első nagyobb feladatait komédiákban kapta; később mintha Hollywood elfelejtette volna, milyen jó arányban keveredik kisugárzásában a lezserség és a férfias huncutság. Épp ezzel az eleggyel nyerte el A simlis és a szende (1985–1989) főszerepét – csaknem kétezer másik jelentkező közül. A szériában elvileg egyenrangú szerepet kellett volna kapnia az epizodikus rejtélyeknek és a főszereplők civódásának, de a prímet valójában Cybill Shepherd és Bruce Willis vitte. A hol vágyakozó pillantásokat, hol csípős megjegyzéseket cserélő modell és magándetektív párosa megidézte Howard Hawks szexi és pimasz romantikus komédiáit (Párducbébi, A pénteki barátnő), és a hosszan kitartott, idegőrlő szexuális feszültség a későbbi amerikai tévésorozatok elengedhetetlen kelléke lett (pl. Castle, X-akták, Az elnök emberei). Állítólag a két színész maga is belebonyolódott egy félresikerült egyéjszakás kalandba, ami megkeserítette a későbbi közös munkát. Shepherdet és Willist a producerek először még az olvasópróbán is érzékelhető kémia miatt dicsérték, ám a forgatás végére már közös jeleneteiket is alig lehetett felvenni. Willisnek nem minden kolléganőjével volt ilyen viharos a viszonya. 1987-ben feleségül vette Demi Moore-t, akivel három közös lányuk született és egészen 1998-ig voltak együtt. Emma Heming modellel 2009-ben házasodtak össze, s tőle újabb két lánya született.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.