A munkásosztály katonája

Kopaszodó, atlétatrikós, kissé faragatlan, de sármos fegyverforgató. Bruce Willis más volt, mint a 70-es, 80-as évek hard body akciófilmjeinek hústornyai (Rocky, Rambo – Első vér, Kommandó, Conan, a barbár). Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger a Reagan-éra idealizált, domináns férfiasságát képviselték, ám mégis sterilnek, szinte aszexuálisnak tetszettek. Willisnek nem voltak dagadó, olajozott izmai, de megvolt benne az a dög és dörzsöltség – sőt érzelmesség –, ami a gépies akcióhősökből hiányzott.

Noha főképp akciófilmes munkássága ismert, repertoárja jóval szélesebb a csibészes félmosoly megvillantásánál és a szigorúan összeszorított ajkaknál. Komikusi és zenei képességeit a filmesek egyre kevéssé használták karrierje előrehaladtával, bár pályája indulásakor épp ezekre támaszkodott. Kezdő színészként off-Broadway-produkciókban szerepelt, és három pop-blues albumot is ki­adott (a legsikeresebb talán a The Return of Bruno 1987-ből).

Első nagy sikereit munkásosztálybeli bájának köszönheti, jóllehet a Drágán add az életed! rendőre, John McClane és A simlis és a szende magánkopója, David Addison aligha nevezhetők melósoknak. Saját bevallása szerint családja kékgallérosok dinasztiája; ő maga sem a színpadon cseperedett. A nyugat-németországi Idar-Obersteinben született egy német nő és egy amerikai katona szerelmének gyümölcseként. Amikor 1957-ben apja leszerelt, a család visszaköltözött a férfi otthonába, New Jerseybe. Itt anyja banki alkalmazottként, apja pedig – valóban – gépészként és gyári munkásként dolgozott. Maga Willis sem ment egyből egyetemre, a középiskola után dolgozott biztonsági őrként a salemi atomerőműnél, sofőrködött, sőt még magándetektív is volt. A színjátszásba gyermekkori dadogása miatt kóstolt bele: a középiskolában rájött, hogy a színpadi szereplés enyhíti beszédhibáját. Kis kitérője után beiratkozott a Montclair State University színjátszás szakára, ekkor játszott a Macska a forró bádogtetőn című Tennessee Williams-darabban is.

Első nagyobb feladatait komédiákban kapta; később mintha Hollywood elfelejtette volna, milyen jó arányban keveredik kisugárzásában a lezserség és a férfias huncutság. Épp ezzel az eleggyel nyerte el A simlis és a szende (1985–1989) főszerepét – csaknem kétezer másik jelentkező közül. A szériában elvileg egyenrangú szerepet kellett volna kapnia az epizodikus rejtélyeknek és a főszereplők civódásának, de a prímet valójában Cybill Shepherd és Bruce Willis vitte. A hol vágyakozó pillantásokat, hol csípős megjegyzéseket cserélő modell és magándetektív párosa megidézte Howard Hawks szexi és pimasz romantikus komédiáit (Párducbébi, A pénteki barátnő), és a hosszan kitartott, idegőrlő szexuális feszültség a későbbi amerikai tévésorozatok elengedhetetlen kelléke lett (pl. Castle, X-akták, Az elnök emberei). Állítólag a két színész maga is belebonyolódott egy félresikerült egyéjszakás kalandba, ami megkeserítette a későbbi közös munkát. Shepherdet és Willist a producerek először még az olvasópróbán is érzékelhető kémia miatt dicsérték, ám a forgatás végére már közös jeleneteiket is alig lehetett felvenni. Willisnek nem minden kolléganőjével volt ilyen viharos a viszonya. 1987-ben feleségül vette Demi Moore-t, akivel három közös lányuk született és egészen 1998-ig voltak együtt. Emma Heming modellel 2009-ben házasodtak össze, s tőle újabb két lánya született.