Bruce Willis pályaképe

A munkásosztály katonája  

Film

Kopaszodó, atlétatrikós, kissé faragatlan, de sármos fegyverforgató. Bruce Willis más volt, mint a 70-es, 80-as évek hard body akciófilmjeinek hústornyai (Rocky, Rambo – Első vér, Kommandó, Conan, a barbár). Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger a Reagan-éra idealizált, domináns férfiasságát képviselték, ám mégis sterilnek, szinte aszexuálisnak tetszettek. Willisnek nem voltak dagadó, olajozott izmai, de megvolt benne az a dög és dörzsöltség – sőt érzelmesség –, ami a gépies akcióhősökből hiányzott.

Noha főképp akciófilmes munkássága ismert, repertoárja jóval szélesebb a csibészes félmosoly megvillantásánál és a szigorúan összeszorított ajkaknál. Komikusi és zenei képességeit a filmesek egyre kevéssé használták karrierje előrehaladtával, bár pályája indulásakor épp ezekre támaszkodott. Kezdő színészként off-Broadway-produkciókban szerepelt, és három pop-blues albumot is ki­adott (a legsikeresebb talán a The Return of Bruno 1987-ből).

Első nagy sikereit munkásosztálybeli bájának köszönheti, jóllehet a Drágán add az életed! rendőre, John McClane és A simlis és a szende magánkopója, David Addison aligha nevezhetők melósoknak. Saját bevallása szerint családja kékgallérosok dinasztiája; ő maga sem a színpadon cseperedett. A nyugat-németországi Idar-Obersteinben született egy német nő és egy amerikai katona szerelmének gyümölcseként. Amikor 1957-ben apja leszerelt, a család visszaköltözött a férfi otthonába, New Jerseybe. Itt anyja banki alkalmazottként, apja pedig – valóban – gépészként és gyári munkásként dolgozott. Maga Willis sem ment egyből egyetemre, a középiskola után dolgozott biztonsági őrként a salemi atomerőműnél, sofőrködött, sőt még magándetektív is volt. A színjátszásba gyermekkori dadogása miatt kóstolt bele: a középiskolában rájött, hogy a színpadi szereplés enyhíti beszédhibáját. Kis kitérője után beiratkozott a Montclair State University színjátszás szakára, ekkor játszott a Macska a forró bádogtetőn című Tennessee Williams-darabban is.

Első nagyobb feladatait komédiákban kapta; később mintha Hollywood elfelejtette volna, milyen jó arányban keveredik kisugárzásában a lezserség és a férfias huncutság. Épp ezzel az eleggyel nyerte el A simlis és a szende (1985–1989) főszerepét – csaknem kétezer másik jelentkező közül. A szériában elvileg egyenrangú szerepet kellett volna kapnia az epizodikus rejtélyeknek és a főszereplők civódásának, de a prímet valójában Cybill Shepherd és Bruce Willis vitte. A hol vágyakozó pillantásokat, hol csípős megjegyzéseket cserélő modell és magándetektív párosa megidézte Howard Hawks szexi és pimasz romantikus komédiáit (Párducbébi, A pénteki barátnő), és a hosszan kitartott, idegőrlő szexuális feszültség a későbbi amerikai tévésorozatok elengedhetetlen kelléke lett (pl. Castle, X-akták, Az elnök emberei). Állítólag a két színész maga is belebonyolódott egy félresikerült egyéjszakás kalandba, ami megkeserítette a későbbi közös munkát. Shepherdet és Willist a producerek először még az olvasópróbán is érzékelhető kémia miatt dicsérték, ám a forgatás végére már közös jeleneteiket is alig lehetett felvenni. Willisnek nem minden kolléganőjével volt ilyen viharos a viszonya. 1987-ben feleségül vette Demi Moore-t, akivel három közös lányuk született és egészen 1998-ig voltak együtt. Emma Heming modellel 2009-ben házasodtak össze, s tőle újabb két lánya született.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.