magyarnarancs.hu: Igaz, hogy a film angol címe – Louder Than Bombs – a The Smiths válogatásalbumának a címéből származik? Vagy netán a kanadai költőnőtől, Elizabeth Smarttól, akitől Morrissey-ék is kölcsönöztek?
Joachim Trier: Hozzám Morrissey-ék által jutott el ez a költői mondat. Úgy gondoltam, olyan cím ez, ami sok mindent kifejezhet: kifejezheti mindazokat a tragikus történéseket, melyek a filmbeli család életében bekövetkeznek, mindazt a szenvedést, amelyen a hőseim átesnek. És még az anya foglalkozására is utalhat, hiszen az asszony haditudósítóként dolgozott.
| ||
magyarnarancs.hu: Norvég létére amerikai közegbe helyezte a filmjét. Miért?
JT: Mindig is szerettem az amerikai családi drámákat, Robert Redford Átlagemberekjét éppúgy, mint John Hughes filmjeit. Ahogy az emberi és társadalmi viszonyokat ábrázolják, ahogy a családon belüli erőviszonyokat szemrevételezik, az engem mindig lenyűgözött. A filmbeli szülők a nyolcvanas évek New Yorkjának gyermekei. Az apa mindig is színész akart lenni, és lett is, mint minden második nagyvárosi amerikai férfi ebben az időben. Az sem véletlen, hogy az anya fényképész lett, hiszen New York az újságírás és a riportfotó központja, hemzseg a nagyszerű ügynökségektől, gondoljunk csak a világhíres Magnumra, amelynek egyik főhadiszállása is New Yorkban található.
magyarnarancs.hu: Isabelle Huppert anyafigurája számomra igencsak hideg-rideg karakternek tűnik.
JT: Szerintem ez nincs teljesen így, inkább csak megválogatja kit és mikor enged közel magához. Ez a fő mozgatórugója a filmbeli anyának, Isabelle-nek, és pontosan ezért esett a választásom Isabelle Huppert-re. Még sohasem dolgoztam olyan művésszel, mint ő: csupán a jelenlététől teljesen meg tud változni egy jelenet.
| ||
magyarnarancs.hu: Mennyire vett át életrajzi vonásokat a színésznő életéből?
JT: A névbeli azonosságon kívül nem nagyon gondolkoztam el ezen. Inkább csak az volt a fontos a számomra, hogy a filmbeli Isabelle alakja is erős személyiség legyen, egy olyan figura, akinek a hiánya még sokáig visszhangzik a hozzá közel állókban, hosszú ideig tartó identitáskeresésre kényszeríti őket. Akkor már inkább Gabriel Byrne életéből vehettünk volna epizódokat, hiszen ő a filmben is színész, de egyáltalán nem az volt a célunk, hogy felelevenítsük azt a temérdek rossz fiút, köztük magát a Sátánt, akit a karrierje során Gabriel eljátszott.
magyarnarancs.hu: Hogy lett az anya háborús fényképész?
JT: Mindig is nagyon érdekelt a világuk. Nem is hivatás ez, inkább függőség, olyasmi, mint a kábítószerezés, csak a drogok helyett az ő gyengéjük a fényképezőgép meg a háború. A háborús fotósok számomra igazi kettős mércét jelentenek, egyrészt tiszteletre, csodálatra méltó, amit tesznek a munkájuk során, hiszen mindez hihetetlen bátorságról tanúskodik; ugyanakkor kérdéses, mennyire állnak helyt a magánéletükben, a sok utazás, távollét mellett mennyire tud a családjuk számítani rájuk. Már ha van egyáltalán családjuk. Ismerek közülük párat személyesen, és bár nem vitatom a munkájuk fontosságát, az én szememben ők a világ legönzőbb emberei között vannak.
| ||
magyarnarancs.hu: A filmnek igencsak szétszabdalt, montázsszerű a szerkezete. Nehéz volt megtalálni a megfelelő zenei aláfestést?
JT: Ahogy ugrálunk a perspektívák között, az olyan, mintha egy regényben lennénk. A történetelemek nem követik, inkább tükrözik egymást. A neves norvég zenész, Ola Fløttum méltó zenei kíséretet szerzett e sajátos szerkezethez. Ugyanakkor a barátaim is jöttek javaslatokkal, így például az egykori New York-i hipszter apához egyértelműen jó ötletnek tűnt hozzárendelni a Kockázatos üzlet című ’83-as Tom Cruise-film fő slágerét, amit a Tangerine Dream követett el. A zene nemcsak a filmjeimben fontos, hanem két film között is: ha úgy hozza a kedvem, olykor beállok a DJ-pult mögé.
magyarnarancs.hu: Legközelebb is Amerikában forgat, vagy visszatér Norvégiába?
JT: Nem kell visszatérnem, hiszen most is otthon, Oslóban lakom, és éppen norvégul próbálkozom az írással. Reméljük, hazám kulturális élete nem szenvedi meg nagyon a nemrég megválasztott konzervatív kormányt, és lesz kreatív norvég filmkészítés a jövőben is.
