Ma már egy Bosszúállók-szerű, fröccsöntött blockbuster sem képzelhető el valamiféle szellemi útravaló nélkül; a Straight Outta Compton pedig szellemiségét tekintve a Marvel-univerzum futószalagon gyártott, trendi és csilli-villi filmjeihez tartozik. Csak mondjuk épp nem a szuperhőskliséket, hanem „a semmiből jött banda naggyá lesz” népmesei motívumait mondja fel újra; pedig témája alapján akár a Fekete vidékkel is rokoníthatnánk. A faji egyenlőtlenség, a kilátástalanság szülte dühöt művészi formába öntő N.W.A. rapformáció történetének magját, na meg az első pár jelenetet ugyanis az alkotja, ami miatt a zenekar megszületett: indokolatlan rendőri erőszak, utcai bandák és pergő rímek csatározása – viszont mindez csak tessék-lássék jelenik meg. Csakhogy az #oscarsowhite kampány zászlójára tűzte Ice Cube-ék történetét, és úgy néz ki, hogy Idris Elba, Will Smith és a Compton Oscar-mellőzése miatt tényleg megreformálják az egész szavazósdit. F. Gary Gray filmje tőle teljesen függetlenül került tehát egy olyan ügy mellé, amiért pár motherfucker-végű mondattal akár a banda is felszólalhatna.
A Straigh Outta Comptonnak vagány képei, pergős vágása, lendületes zenei betétei vannak, s a hossza ellenére is feszes és szórakoztató. Ice Cube-ot a saját fia játssza, jobban, mint a mostanában vígjátékokban bohóckodó apuka, de a többi, jobbára ismeretlen színészben is megvan az a fiatalos düh és tehetség, amitől akkor is élnek a figurák, ha végül mind belecsusszannak szépen a biopicek ezerszer látott, eleve elrendelt szerepeibe.
Magyar felirat: pinty–vbalazs91
