Film

Hogy mi miként és miért történt tavaly Prinzendorfban a Hermann Nitsch által inszcenált Orgia-Misztérium-Játékon, arról előbb egyik résztvevője, Adamik Lajos, majd maga az osztrák képzőművész mesélt nekünk (MaNcs, 1998. augusztus 20. és 1998. július 1.). Most, hogy a Kiscelli Múzeumban kiállítást rendeztek a hatnapos akció dokumentumaiból, a vitának a műalkotás értelmezése helyett napok alatt sikerült eljutnia arra a mélypontra, ahol egy helyettes államtitkár a tárlat idő előtti bezárásáról papolt, a köznép meg bombariadókkal és halálos fenyegetésekkel riogatta a szervezőket.

A hatvanas évek közepének kádárista Magyarországán egy tizenéves fiatalember megszállottan tanulmányozta a tibeti kultúrát. Később Leningrádba ment egyetemre a nyelvet tanulni. Az elvégzett tanulmányok és az azóta eltelt idő fáradozásai sok egyéb mellett mára egy minimum izgalmas verseskötetet termettek. A könyvhéten jelent meg a hatodik dalai láma szerelmes (!) verseit tartalmazó Lelked szélfútta madártoll című sárga fedelű kötet.

Gyönyörű udvarház Alsó-Ausztriában. Virágok, lombos fák, madárcsicsergés, harangzúgás, idill. Az udvar közepén hatalmas, fából ácsolt kereszt. Alatta hordágyra emlékeztető deszkapriccs. Elszabadul a pokol. Kezdődik a hatnapos, egyszerre ősi és vadul modern passiójáték. Főszereplői levágott állattetemek, frissen csapolt vér, belek, zsigerek, hús, csont és az áldozatok áldozatai, az emberek, akik vállalkoztak rá, hogy erre az időre kilépve a világból és önmagukból, részeseivé és aktív cselekvőivé váljanak egy különös színház különös előadásának. "Orgia-misztérium színház" - így nevezi a "főrendező", képzőművész, filozófus, festő, író Hermann Nitsch saját akcióját, amelyet a Prinzendorfban lévő kastélyában rendezett tavaly augusztusban. A vágóhíd helyett saját udvarára vitetett hat bika szertartásos levágása után a "játék" szereplői állati belsőségekkel lépnek egészen intim kapcsolatba. Összeér élet és halál, állati tetemek olvadnak egybe emberi testekkel, ősi rituálék szabályai keverednek a század őrült tapasztalataival, félelemmel s az öldöklés dühödt vágyával meg mindezek elutasításával és vad eltökéltséggel. Most végig lehet nézni az erről készített videofilmet (egyszerre hat képernyőn, párhuzamos történésekként) a Kiscelli romtemplomban. Ahol az aktus során használt kések, kampók, rudak, kasztráláshoz való hordszékek, fakádak, hordók és edények a zsigerek és a belsőségek meg a kifolyatott vér számára, olajkréta, géz, gyanta, miegymás ugyancsak láthatók. (A kiállítást B. Nagy Anikó rendezte - a szerk.) "riási, vérrel festett vásznak a romtemplom magas, helyenként lepusztult téglafalain. Mi hajtja azt a férfit, aki mindezt hatvanéves korában nyélbe ütötte?

Vendéglátó-ipari szakközépiskolában végzett, ám ezután rögtön a tévéhez került felvételvezetőnek, majd egy év ELTE Bölcsészkar, két év hajószakácskodás, megint az egyetem, 24 hónap katonaság, végül újra a tévé következett. Dokumentumfilmeket készít, és televíziós műsorokat -többek között a hajdani Reggelt és Kriminálist -rendez. Első játékfilmjét, a Pattogatott kukoricát a múlt héten mutatták be Budapesten.

Magyarországon született, és a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínészeként dolgozott, amikor gondolt egyet, és nem tudni, miért - nem szívesen beszél róla, bár 1979 táján egész érthető lehetett - kiment Svédországba, ahol azóta is él. Theater Aurora néven színházat alapított, aztán a színiakadémián tanársegéd, majd a Svéd Akadémia tagja volt. Vendégelőadóként a mai napig is tanít a skandináv államok főiskoláin. Oslóban és Helsinkiben is csinált már színházat és filmet. Dürrenmatt, Kleist, Csehov, Shakespeare, Racine, Kierkegaard a kedvencei, de saját műveiből is rendezett. Legutóbbi rendezéseinek egyike a Katona József Színházban a német "új tárgyiasság" egyik zaklatott életű, ám jelentős képviselőjének, Hans Falladának a Mi lesz veled, emberke? című darabja. A nyomasztó, kispolgári dráma a két világháború közti Németországban játszódik, és Budapesten kisebbfajta közönségsikernek örvend. A rendezőnőt a társulattal való megbeszélése után interjúvoltuk meg, utána pedig elkalauzoltuk a számára izgalmas mediterrán város éjszakai életébe.

Jelmez- és díszlettervezőként kezdte a szakmát. Első munkáival, a St. Elmo tüze és Az elveszett fiúk című produkciókkal fiatal színészek - köztük Demi Moore és Kiefer Sutherland - egész nemzedékét indította el a pályán. Ismertebb dobásai közé tartozik még az Egyenesen át, illetve az Összeomlás.

"Ember, ezen rajta sincs a legjobb szám!" - horkan fel DJ Palotai. Nekiállunk a bogarászásnak, végül a bonus track alatt megleljük a követelt számot, indulhat a Steve Reich-remix beszámoló. A kortárs zene egyik meghatározó alakjának mûveibõl hetvenpercnyi anyagot dolgoztak át neves DJ-k és tánczenei csapatok. Ki mást kérdezhettem volna róla, mint a Tilos Rádió zenefõnökét, aki közvetlenül beszélgetésünk elõtt is épp egy kamarazenekar alá pakolta a lemezeit.

Tudjuk egy ideje, hogy a világ filmművészetében mostanság az angolok fújják a passzátszelet. A Méregzsák, a Két angol lány és a Trainspotting jelenti a jéghegy csúcsát. A megbízható középszerből ez alkalommal Mark Herman Fújhatjuk! című filmjét kell megemlíteni. Téglaszínű házak, esőmosta utcák, lírai mélyrealizmus. Az irányzat legfrissebb darabja, a Little Voice a múlt héten került a pesti mozikba. A film készítőivel, konkrétan Mark Herman rendezővel és Brenda Blethyn színésznővel a berlini filmfesztiválon találkoztunk. A színésznő olyan, mint egy színésznő, repdes és gesztikulál, sír és nevet, nem toll, de kamera kellett volna hozzá. A rendező csöndes, úgyszólván szófukar, akár egy angol úr.

Szelevényi Ákos 1986-ban érkezett Párizsba, ott hozta össze zenekarát s azt az öt albumot - Pannonia, Asile, Imafa, Omeko, Élettér -, melynek utóbbi darabjait a kortárs francia dzsessz legjobb fejezeteként méltatta a szakirodalom. Az Élettér Kolozsvár-Budapest-Szeged-Győr útvonalon rendezett turnéjának keretében április 25-én telt ház várta a Trafóban. Az alábbi beszélgetésre a koncert előtti percekben futotta.

A hatvanas évek közepén Chicagóban egy Muhal Richard Abrams nevű zenész megalakította az Assosiation for the Advancment of Creative Musicians nevű szervezetet. Ez a szellemi műhely, iskola és szakszervezet igen nagy hatást gyakorolt a dzsessz világára. Az Air, Abrams különböző formációi, Chico Freeman, Lester Bowie, Anthony Braxton és a legismertebb csapat, az Art Ensemble of Chicago hallható munkásságán túl öntudatos világ- és zenelátást plusz egy nagyon jó zenei iskolát teremtett. Az afrikai gyökerektől a kortárs avantgárdig feszülő stílus; a színház, a rítus felhasználása egy karakteres zenei világot eredményezett.

A maga tizenhét évével a stáb legfiatalabb tagja volt. Ugyanakkor a legtapasztaltabb is. Pályáját nyolcévesen kezdte, s máig több mint egy tucat filmben játszott. Volt Kevin Costner fia és Huckleberry Finn, domborított a Deep Impactben és mindenfelé máshol is. Keresett fickó.

A koszovói hírek hallatán úgy tûnik, még sokáig kell játszanunk a Rastanak címû búcsúztatót - mondja az alábbi interjúban Eredics Gábor, a Vujicsics együttes vezetõje. Pedig március 20-án még nem nagyon mertünk NATO-támadásra gondolni; ennek a beszélgetésnek egy kettõs jubileum: a zenekar fennállásának huszonötödik, illetve névadója, Vujicsics Tihamér születésének hetvenedik évfordulója adta alkalmát.

1994-ben végezte el a színmûvészeti fõiskolát. Nincs olyan szerepe, amelyben emlékeztetne korábbi önmagára, nincs két fotó, amin nagyon hasonlítana, még az utcán is nehéz felismerni. Az Új Színház Rettenetes szülõk címû elõadásában játszik Madleine-t, a Budapesti Kamara Sirályában Nyina. A Thália Stúdióban március 26-tól újra Sarc a Hóban. Kedvenc reggeli kávézójában beszélgetünk.

Minden tudományos értekezésnél ékesszólóbban beszélnek a szovjet hatalom kegyetlenül totális kisstílûségérõl a korszak parancsra retusált fényképei, melyekre több évtizedes kutatómunkája során bukkant David King, aki félelmetes, bronchitises hörgésekkel teljes interjúban mesélt a történelem rajzolta fotók történetérõl. Gyûjteményébõl a múlt héten nyílt kiállítás Budapesten A komisszár eltûnik - Történelmi fotóhamisítások címmel, s mindez könyv alakban is megjelent. King jelenleg a sztálini tisztogatások során megölt emberekrõl közvetlenül kivégzésük elõtt készült fotókból állít össze egy kollekciót. Beszélgetésünkben részt vett Kun Miklós történész, a könyv elõszavának szerzõje is.