MaNcs, XI. évf. 27. szám, (1999.07.08.) (1999-07-08)
A cui prodest, az jókora állatság egyébként. (Figyeljen fel a kedves olvasó a mondatszerkesztés sajátosságára, ahol is az "az" szócska beiktatásával és így a mondatszerkezet megszakításával a szerző a vezető kormánypárt vezető politikusainak grammatikáját próbálja meg, a maga szerény eszközeivel, imitálni. Hasonló célt szolgál az "egyébként" szó is. Ezen még dolgozunk, de jó úton járunk.)
A videokazettát betettük a magnóba. Az első képeken egy tízévesforma kislány volt, aki egy százforintossal gurigázva üldögélt egy lakókocsi lépcsőjén. Odalépett hozzá egy magas, jól öltözött férfi, aki félreérthetetlen mosollyal és egy szemvillantással jelezte, hogy szívesen cserélne egy puszikát azért a százasért. A kislány felgyúló arccal, esetlenül igent bólintott. A kamera ekkor ráközelített a két szereplő közeledő arcára. A borotvált, ápolt bajuszos férfi ajka lassan megérintette a szemét lehunyó kislány vágyakozó arcát. Snitt, a kislány hamiskás mosollyal egy bankjegyet húz elő, amire a távozni készülő férfi hasonlóan hamiskásan csóválja a fejét, majd visszafordul, és elindul a kislány felé.
Összekaristolom a zárat, szétrúgom az ajtó alját, belekiabálok a végtelenbe, persze csak befelé, nehogy felébredjen Manyi néni, nem vagyok az ösztöneim ura, be szeretnék jutni, szeretnék bent lenni, mert ott jó, jobb, mint kint, keresem a zsebemben a kulcsokat, bemegyek, mint a színpadon a hülyék, átesek az előszobán, konyha, jobb tenyér a hűtő tetején, majd félfordulat, vissza az előszobán át a fürdőszobába, savas gyomortartalom, ideges, visszaválthatatlan salak, ennyit értünk ezen az estén, gondolom (dehogy), ennyit teljesítettünk, anyám, rázárom az ajtót az öblítésre, hiszen bent alszik Iim, a tartály meg zubog, pedig takarékos, hiszen ilyennek vettük, takarékos, de hangos, csitítom, közben érzem, milyen hülyén nézhetek ki, amint szám előtt egy mutatóujjal állok az örvény fölött, óvatosan behajtom magam után az ajtót, gondolom (dehogy, becsapom, mint egy állat), aztán viszsza a konyhába, mondtam, jobb kéz a hűtő tetején, ballal kaszálva kinyitom az ajtót, bénázok a polcok között, kiveszem a zsírt meg a kanalat, ilyenkor az a legjobb, ipari szalonnából kifőzött, igazi, ipari zsír, bekanalozok egy kicsit, aztán ráengedem a hagymát, úgy darabosan, alig felvágva, ahogy, majd benyúlok hátra a savanyúságért, a savanyúság nincs, vagy legalábbis nem találom, de késő is, vissza a fürdőszobába, a maradék zsírt aztán óvatosan vissza a hűtőszekrénybe, lefeküdni, ideje lefeküdni, de nincs fény, megyek befelé, megtalálom az ágyat, ahol ugye Iim, és megpróbálok óvatosan (képzeled, Drága Olvasó) lefeküdni, a múltkor szó nélkül lerúgott, aztán feküdtem a világosbarna padlószőnyegen, és imádkozni kezdtem, átölelve a yukkát, hogy akkor most, Istenem, most legyél olyan frankó, mint amilyennek a Nők Lapja bemutat, én nagyjából készen állok, ha most nem térek meg, akkor sosem (fürdőszoba), olyan a lelkem, amilyet Te szeretsz, üres és nagyjából mindenre kész, befogadlak, bazmeg, csak gyere és hatolj belém, legyél már végre az a mindenható, kiforgathatatlan, mindenbírású örök tárgy, amiben ezek itt a negyediken olyan boldogan hisznek, de semmi, szóra sem méltat, lerúg magáról, pedig ki, ha én nem, horgadok föl, ki, ha nem én, mér´ rúgsz le Magadról, Uram?
Az Alkotmánybíróság a médiakuratóriumokkal kapcsolatos múlt keddi döntésével nem először keveredett bele a rendszerváltásunk állandó kísérőjelenségének tűnő médiaháborúba. 1992-ben arról kellett állást foglalnia, vajon médiatörvény hiányában az Antall-kormány alkotmányosan alkalmazhatott-e egy 1974-ből megmaradt határozatot, mely a Magyar Rádió és a Magyar Televízió kormányfelügyeletét írta elő. Akkor született az első rossz kompromisszum, mely csak elmérgesítette kormányzó és ellenzéki erők küzdelmét. A testület ugyanis, bár alkotmányellenesnek minősítette a kormány beavatkozását lehetővé tevő rendelkezést, annak megsemmisítését elhalasztotta a médiatörvény megszületéséig. Azt a meglehetősen vitatható és a mostani döntés érvelésére emlékeztető álláspontot képviselte, hogy egy alkotmányellenes kormányfelügyelet is jobb, mint a felügyelet teljes hiánya. Ez a "jobb" helyzet, mint tudjuk, 1996-ig tartott, amikor is a médiatörvény az egyoldalú kormányfelügyelet helyébe a parlamenti pártok intézményesített felügyeletét állította, azáltal, hogy a médiatestületeket (kuratóriumokat, ORTT-t, Panaszbizottságot) a pártok delegáltjai alkották. Ez a megoldás az alkotmánybírák által 1992-ben felállított követelmények alapján éppolyan alkotmánysértő volt, mint a törvény elfogadása előtti kormánybefolyás. Az említett 37/1992. (VI.10.) AB-határozat ugyanis az alkotmány 61. §-ában foglalt véleményszabadságnak a rádiózásban és a televíziózásban történő biztosítása érdekében alkotmányos követelményként fogalmazta meg: a leendő médiatörvény zárja ki, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó tartalmi befolyást gyakorolhassanak. E határozat értelmében a parlament és az abban képviselt politikai pártok meghatározó tartalmi befolyása a rádióban és a televízióban éppúgy alkotmányellenes, mint a kormányé.
Be kellene fótozni a Postabank seggét, ne essen már ki belőle minden szar: eddig csak a pénz úszott el minden irányba, most már a papírok is. Vasárnap Fóton pottyantott el valaki egy mázsányit a Postabank Értékpapír Rt. dokumentumaiból, ami a guberálókat optimizmussal töltheti el, az érintetteket azonban kevésbé.
Liberálisaink vállvetve estek neki a Szociális és Családügyi Minisztérium családpolitikai koncepciójának. Szó se róla, joggal cincálják szét az inkvizíciót és a szocializmust egyszerre idéző ötlethalmot, mely a keresztény családot (mi is az?) privilegizálja, az élettársi, valamint az egyneműek közti kapcsolatot pedig az ördög művének tartja.
Fotói és fotóinstallációi sokaknak, beleértve a művészeti közéletet is, irritálóak lehetnek. Témája ugyanis a nem, a szexualitás, de másképp, mint azt megszokhattuk. Nem akt- vagy szociofotók, hanem a másság és a változás szánalommal, csodálattal, borzongással, humorral vegyülő lenyomatai. Konkrétan a homoszexualitás tárgykörében is rendezett már önálló kiállítást. Nem csoda, hogy tavaly és most is szerepelt a Meleg Büszkeség Napjai rendezvénysorozatán.
Közel-Kelet: újraindított békefolyamat Sikerrel jártak Ehud Barak kormányalakításai tárgyalásai - jelentette be az új izraeli kormányfő; a baloldali Merec párt is elfogadta a győztes Munkapárt koalíciós ajánlatát, és belép a kormányba, annak ellenére, hogy a kabinetnek tagja lesz az ultraortodox párt, a Sasz is. Barak telefonon beszélt Arafat palesztin vezetővel, és találkozóban állapodtak meg. Barak szóvivője útján hangoztatta: a kölcsönös bizalom helyreállítására és megerősítésére törekszik a palesztinokkal, és velük, valamint a szíriaiakkal, libanoniakkal "szimultán" kíván tárgyalni a megbékélésről. Barak Clinton amerikai elnöknek arra a kijelentésére, hogy szeretné, ha a palesztin menekültek ott élnének, ahol szeretnének élni, úgy reagált: ő nem lesz Washington "játékszere".
Július elsején reggel nyolctól tíz óráig figyelmeztető sztrájkot tartottak a Semmelweis Orvostudományi Egyetem dolgozói. Ez volt a magyar egészségügy első jelentősebb munkabeszüntetése. Az egészségügyi piramis szakmai csúcsának tartott intézmény dolgozóinak kétharmada követeli a kormány által beígért 13 százalékos bérfejlesztést. Az egyetem vezetése az intézmény másfél milliárdos hiányára hivatkozva egyelőre elutasítja azt.
Az elmúlt kilenc évben egyedül a kisgazdák tudtak megmaradni ülőgumóikon. Az összes többi párt háza táján nagy volt a jövés-menés: székházból ki, majd ugyanabban a percben, immár csak bérlőként (ugyanabba) a székházba be. A következő hónapokban állítólag még nagyobb lesz a forgalom: végleg elköltöznek a szabaddemokraták, az MDF pedig csak a Postabank nevében eljáró Reorg-Apport Rt. jóvoltából maradhat a Bem téren. A Fidesz - MPP részletre visszavásárolhatja Lendvay utcai bázisát, a MIÉP meg talán egyszer majd megkapja a neki járó helyet. Az MSZP, amely kilenc évvel ezelőtt majdnem háromszor annyi vidéki pártközpontot kapott, mint a többiek összesen, egyelőre marad.
Augusztustól újabb hatóságok tűnnek fel a magyar polgári horizonton. A parlamenti kormánytöbbség és Szűrös Mátyás úgy döntöttek, az országban ezentúl a mobilszolgáltatók és általában minden antenna és toronymogul - korlátozás nélkül - kinézheti magának a legmegfelelőbb ingatlant. Ha a térerősség úgy kívánja, akkor kertünk közepén, a rózsalugasban is felállíthatnak egy negyven méter magas átjátszóállomást.
Érte már a kurdokat elég csapás évezredekben mérhető történelmük során, eggyel több vagy kevesebb majdhogynem mindegy nekik. A PKK (Kurd Munkáspárt) vezére, Abdullah Ö
A bombázások első napjaiban az egyik vajdasági szerb falucska lakói hazafias felbuzdulásukban egy minipogrom keretein belül elzavarták a település egyetlen albán lakosát. Másnap meglepődve tapasztalták, hogy a pékség bezárt, s bizony mindnyájan kenyér nélkül maradtak: az albán és a pék személye egy és ugyanaz volt.
A hatvanas évek közepének kádárista Magyarországán egy tizenéves fiatalember megszállottan tanulmányozta a tibeti kultúrát. Később Leningrádba ment egyetemre a nyelvet tanulni. Az elvégzett tanulmányok és az azóta eltelt idő fáradozásai sok egyéb mellett mára egy minimum izgalmas verseskötetet termettek. A könyvhéten jelent meg a hatodik dalai láma szerelmes (!) verseit tartalmazó Lelked szélfútta madártoll című sárga fedelű kötet.
A könyv alcíme fölött első pillantásra átsiklott az agyam, mármint hogy Cangjang-Gjaco, a 6. dalai láma szerelmes versei, de aztán észbe kaptam. Hogy is van ez? - kérdeztem magamtól, és válaszoltam is rögtön az utószó segítségével, mivel ott kiderül, hogy Cangjang-Gjaco klasszikus kurvapecér volt, pinamalom.
Ki ne emlékezne a Magvető Gyorsuló idő című sorozatára, e tipikus szocialista termékre? Szinte újságpapíron, rosszul fűzve jelentek meg a piciny könyvek. Ám zsebre vághatók, metrón, vonaton is könynyedén olvashatók voltak, csupa vérfagylaló társadalomtudományi munka. Azóta nagyot változott a világ, a magyar könyvkiadókat is áthatotta a kapitalizmus. A/5-ös formátumban, a legminőségibb papíron, kemény fedéllel és kötésben jelennek meg a társ. tud. munkák. Isten tudja, miért. Amúgy nem is kapitalista metódus ez, mert a német, angol stb. könyvkiadók az ilyes köteteket még mindig úgy adják ki, ahogyan rég a Magvető is. Itt valaminő komolykodás zajlik, de semmi értelme sincsen. Hacsak nem az ára, forintban.
Azt mondják, az első millió megszerzése kemény dió, főleg ha más vagyonát kell eltulajdonítania a vállalkozó szellemű embernek. Na de hogy ennyire, azért azt nem gondoltam volna.
Milyen lehet, ha hat hosszú börtönév után szabadulva, még egy jót pisálni sincs lehetőségünk sehol, ráadásul otthon vár a család, mégpedig bájos feleségünkkel együtt, ha már a börtön helyett házasságot és többéves külföldi kormánymegbízást hazudtunk? Nyomorult és feszítő érzés, az egyszer biztos, nem csoda, hogy Billy Brown is inkább visszakéreckedne a megszokott falak közé, de már nincs visszaút, menthetetlenül szabad lett. Így hát betér a belvárosi balett-tanfolyamra, és ha már ott van, könnyít mindkét problémáján - az egyiken a mellékhelyiségben, a másikon egy helyi táncosleány elrablásával.
A jó jazzben az a jó, hogy miközben gógyis, tehát szerkesztett zene, nem csak úgy túlél, szájrúl szájra, ősködbe veszve, mint a népzenék, azért mégis érzéki maradt, áttételmentes. Energikus közvetlenséggel göngyöli magába a hallgatóját, és már megy is vele, viszi bele a transzba. Rosszul tűri a kiszámítottan felhasználóbarát machinációkat, minőségét inkább megőrzi a hátoldalon megjelölt időponton is túl.
A közepén kezdem. Paul Simon 1986-ban megjelentetett egy Graceland című albumot, jórészt dél-afrikai közreműködőkkel. Ebből az albumból hétmillió felett ment el, s így az évtized egyik legsikeresebb lemeze lett; egyszersmind a dél-afrikai tradicionális és modern tánczenék is megmutatkozhattak, élen a Ladysmith Black Mambazóval. Más kérdés, hogy a politikai hozadéka pár hónapra beárnyékolta a sikersztorit.
A szerbiai Guca faluban rézfúvós fesztivált rendeznek augusztus végén, épp huszadik éve. Aki arra jár, mintha egy folytatásos Kusturicába csöppent volna, utána hosszabb ideig elvan. Aki nem jár arra, az legalább pótcselekedjék jól: vásároljon rezes lemezeket, egyelőre még felszállóban a kínálat.
Vannak kábelszolgáltatók, amelyek természetesnek veszik, hogy a Music Televizion (MTV) nem szerepel a kínálatukban. No meg nem kevés előfizető is. A fővárosban különösen sok akad az ilyenekből. Míg a legendás zenecsatorna főhadiszállásán igyekeznek újabb és újabb interaktív hókuszpókuszokkal előrukkolni az európai átlagnéző megtartása érdekében, a pesti átlagnéző interaktív lehetőségei nem terjednek túl a spontán dühkitörésen, ha az MTV nem szerepel a háztartásába eljutó csatornák között.
Kétségtelen tény, hogy Prága mára némiképp vesztett vonzerejéből a kifelé tendáló honi turisták szemében, ám az aligha tagadható: szebb, mint valaha. Voltaképpen ebben keresendő ránk gyakorolt vonzerejének apadása is. A város kapcsán használatos állandósult jelzős szerkezet: Arany Prága, immár újabb jelentést is takar. A rendszerváltozás felhajtóerejének köszönhetően piros útleveles kalandozásaink egykori célállomása ma a nyugat-európai középerős turizmus jócskán telített lerakóhelye. Ilyenformán nyilvánvaló: Prága drága. Nekünk legalábbis eléggé. Így azoknak, akik számára az aligmúlt időszak kellemes emlékeinek felidézéséhez nem elég a fotóalbumok fotelhez kötött lapozgatása, két választásuk marad. Az egyik: felkeresni Csehország egyéb hallatlanul érdekes, ám úgyszólván régi árakkal operáló tájegységeit, amit csak ajánlani tudunk, a másik pedig: rövid prágai tartózkodás során felugrani a várba és egy sör (elég régi) áráért megnézni az itt kínált kiállítást, mely arról is szól, igaz-e fenti állításunk, miszerint a város szebb, mint valaha.
Fájdalommal kell jelentenünk, a kutyakozmetikáról szőtt szép álmok elszálltak: nemrégiben megismert hősünk, Maxi (MaNcs, június 10.) a jövőben a Plaza helyén, mind a kilenc négyzetméteren bőrdíszműboltot nyit - a megtörhetetlen tulajdonos szerint még bőrtangát is lehet majd kapni. Múltkori dolgozatunkban főszereplőnknek a munka világában tett kiruccanásait taglaltuk, és méltánytalanul csekély teret szenteltünk családi és egyéb kapcsolatainak. Jöjjön tehát most ismét Maxi mint humán individuum, nem kevésbé pedig különféle professzorok és adjunktusok hihetetlen, de igaz történetei.
Hogy a vitorlázás az úri nép sportja, úgyszólván közhely. Mi is lehetne más - gondoltuk, magunkból kiindulva, és ilyeténképp -mint már annyi más esetben - természetesen tévesen, hisz a kép jóval árnyaltabb vagy árnyalhatóbb, mit ezúton meg is kísérelünk.
Pécsett majd´ egy hónapos fesztivált rendezett a Pécsi Kulturális Központ és még számos helyi szervezet a fentebb említett dolgok ürügyén, hogy maximálisan kihasználva a turistaszezon és a nyár nyújtotta lehetőségeket, június 21-étől július 11-éig ehessen, ihasson, művelődhessen, aki akar.
Tegyük fel, megértük sokadika sokadikáját, és ez felhőtlen optimizmusra sarkall bennünket, múltunkra és annak fontosabb szereplőire vonatkozó gondolataink közé a megértés és megbocsátás bamba birkái bégetnek bele, mind több embertársunkban ismerjük fel a potenciális pénzes postást, vagy csak leendő bajok még ártatlan okozójának véljük őket, és mindezek következtében hangulatunk emelkedik, a sorsunk felett gomolygó sötét felhőket, úgy érezzük, a tekintetünkből áradó melegség oszlatja szét, túléljük, hisszük balgán. Ilyenkor persze társadalmi aktivitásunk is megélénkül, holott ezt igazán mellőzhetnénk - igaz, ez utóbbit bármi másról is elmondhatnánk.
Meleg útikönyvek, leszbikus krimik vagy traveszti sci-fik még nem kaphatók könyvesboltjainkban, de kétség nem fér hozzá, hogy évről évre színesedik a homoszexuális szcénánk. Mire lesz karizmatikus keresztény diznilendünk "Jézust válaszd Mickey egér helyett!" feliratú transzparensekkel, addigra lesz meleg kábeltévénk is. Most meg érjük be azzal, ami van: filmek, bevezetés a homoszexualizálás tudományába, reklámok, civil szervezetek, szubkulturális bárok és évente, mint a nyugati világ más nagyvárosaiban, meleg büszkeségi felvonulás, amely idén már hosszabb volt, mint egy anakonda, és négynapos, bő megmutatkozási program is járt hozzá, repülő primőr zöldségek nélkül.
