Film

A nagy szakállú, pókhasú bácsi széles mozdulatokkal szõ gesztushálót mondanivalója köré, pedagógusi hevület hajtja, empátiával és odafigyeléssel magyaráz. Filmjeiben a kétkezi munkából élõkrõl mesél, akiknek semmi sem jár ingyen. De amikor a Mezítelenül, a Titkok és hazugságok rendezõje a Szarajevói Filmfesztiválon megjelent a város egyetlen nagyszállójában, s a reggelinél kénytelen volt tudomásul venni, hogy nincs homár, olyan csalódott lett, mint egy burzsoá. Egy hét múlva diadalmasan állt a La Fenice Operaház színpadán, kezében a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díjával, és öklével bemutatott Cannes-nak, mert visszautasították a filmjét: a Vera Drake e héttõl megy a magyar mozikban.

Ha egy történelmi film pusztán némely nagy jelentőségű múltbeli esemény korhű megmutatására szorítkozik, a fene megette az egészet. Az ilyen filmek rendszerint tök üresek - a korhű kosztümben parádézó statisztahadseregeken meg történelmi hírességeken kívül alig emlékszünk belőlük másra. A bukás azonban, becsületére legyen mondva, gondol is valamit, meg mutat is. Azt gondolja, amit a főszereplő, Bruno Ganz mutat.

Négy hónapja látható a német mozikban a hírhedt föld alatti Hitler-bunker utolsó napjairól készített játékfilm. Berlin legnagyobb multiplexében a könnyű télesti szórakozást ígérő filmek szomszédságában még most, januárban sem lehet közvetlenül az előadás előtt jegyet kapni. Nemcsak a közönség, a sajtó is megkülönböztetett figyelmet szentelt a filmnek, az eredménnyel azonban nem volt igazán elégedett.

Még emlékszem, amikor két-három éve elõször vettem észre a hetes busz ajtajára ragasztott BPRNR-matricát: fogalmam sem volt, hogy mi az, de napról napra egyre többször találkoztam ezekkel a kis pimasz korongokkal. Vörös András (Superbutt) és Trócsányi Gergely (Hollywoodoo) a Budapestrockandroll "keresztapái".

Egykori szaktársnõnk, a Beszélõ volt fõszerkesztõje másfél éve van Moszkvában, a magyar kultúra és tudomány egyik legfontosabb, elõretolt helyõrségének az élén. Megkérdeztük tõle, merre hány méter és mi várható.

Még leírni is szörnyûséges: Alfred Hitchcock ötvennél is több filmet rendezett, s noha a filmtörténet csak kb. egyharmadát tartja remekmûnek, az vesse rá az elsõ követ, aki ennél jobb statisztikát tud felmutatni. A most DVD-n megjelentek (17 film) szinte kivétel nélkül fontos részei az oeuvre-nek.

Négyszeres Oscar-jelölt, Az utolsó mozielõ-adás, az Azok a csodálatos Baker fiúk, A Halászkirály legendája, a Nyom nélkül sztárja. A minap töltötte be 55. évét, tudja, hogy kell vagányul öregedni: hosszú õsz hajával, szakállas képével, hedonista nemtörõdömsé-gével és fancsali mosolyával úgy fest, mint a Nagy Lebowski. San Sebastianban beszéltünk, ahová életmûdíjáért érkezett, néhány nappal azelõtt, hogy forgatni kezdte a Tideland címû filmet, amelyben újra összejön Terry Gilliammel.

Két, 2003-ban elindított sorozatot szerkeszt a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-nél. Az egyik egy tankönyvsorozat, amely a közgazdasági felsõoktatásban használható alapmûvek területén tátongó hiányok pótlását célozza, mint például P. Heyne és szerzõtársai A közgazdasági gondolkodás alapjai címû munkája. A másik Közgazdasági Kiskönyvtár néven a mûvelt nagyközönségnek mutatja be a modern közgazdaság-tudomány különféle részterületeinek az eredményeit (pl. R. H. Coase: A vállalat, a piac és a jog; R. Gibbons: Bevezetés a játékelméletbe).

A Ti! Magyarok, feketeszemmel címû könyv írója. A sötétben bujkáló ellenforradalmárokat riogató plakátra emlékeztetõ pózban mutat ránk könyve címlapjáról és a lámpaoszlopokra kent plakátokról, de arcán inkább mosoly, mint fenyegetés.

Felröppentek a hírek, hogy a Merlin Színház megbukott, és már küldik el a személyzetet. Ebbõl a színházigazgató szerint annyi igaz, hogy - mint mindig - anyagi problémákkal küszködnek, de elindítottak két új sorozatot, és decemberben négy bemutatójuk volt.

"Szeretném bejárni a Földet..." Emlékeznek még erre a Harangozó Teri-dalra? Hát igen. Modern Dances For The Advanced In Age címû albumával Gadó Gábor is a hatvanas évek felé fordult, ugyan az alábbiakban azt sem hallgatja el, ami most van.

Két év telt el Kiss Tibor - az újra koncertezõ Quimby együttes énekes-gitárosa - utolsó Narancs-interjúja óta (2003. január 9.), melyben azt sugallta, hogy komoly bajban van. És hát két év nagy idõ tud lenni, pláne, ha valaki Komlón, egy rehabilitációs intézetben tölti... Ezt követõen vettük fel újra a fonalat.

A hazánkban kevésbé jegyzett, ám nemzetközi szinten elismert olasz származású skót író, a beatirodalom fenegyerekének tartott Alexander Trocchi könyve nyomán készítette el komoly szakmai visszhangot kiváltó filmjét (Young Adam).

A Nyílt Társadalom Archívum (OSA), a Közép-európai Egyetem társ-intézménye szervezésében 23 ország 40, nemrégiben készült filmjét mutatják be. A fesztivál alapvetõ célja, hogy több szempontból és kritikusan tárja elénk a világot, annak sokféleségét és változásait; elõmozdítsa a kultúrák és az emberek közti megértést, ráirányítsa a figyelmet az emberi jogokra és a multikulturális értékekre, hogy a helyi és globális ügyek iránti felelõsségérzet megerõsödjék. A Verzió 2004-es programjában kiemelt szerepet kapnak a világ különbözõ pontjain élõ romák kultúráját, hagyományait, életkörülményeit megörökítõ filmek.