Szex és gyász (David Mackenzie filmrendezõ)

  • Hungler Tímea
  • 2004. december 9.

Film

A hazánkban kevésbé jegyzett, ám nemzetközi szinten elismert olasz származású skót író, a beatirodalom fenegyerekének tartott Alexander Trocchi könyve nyomán készítette el komoly szakmai visszhangot kiváltó filmjét (Young Adam).

Magyar Narancs: Nehéz mûfajba sorolni a filmjét. Akad benne gyilkosság, mégsem krimi, szerelem, szex, mégsem love story. Kik és milyen alkotások voltak hatással önre?

David Mackenzie: A hatvanas évek angol "kitchen sink" filmjeit említeném, melyek az alsóbb társadalmi rétegeket, a munkások világát mutatták be, mint Lindsay Anderson vagy Tony Richardson munkái. A Young Adam is ebben a társadalmi közegben játszódik, fõszerepben egy íróval, aki egy uszályra szegõdik matróznak. Tapasztalni akar, olyan dolgokat keres, melyek megérinthetik, de mialatt az uszály elõrehalad, õ változatlan marad.

Megemlíteném az Utolsó tangó Párizsban címû filmet is - a szex és a gyász közötti viszony mindig izgatott. Szoros kapcsolatban állnak egymással: a gyászra, a veszteség okozta bánatra a reprodukálás az emberi válasz. Szaporodás és halál elválaszthatatlanok.

De Jean Vigo 1934-es filmjét, a L'atalante-t mondhatnám - nem véletlen, hogy hasonló nevet (Atlantic Eve - a szerk.) adtam az uszálynak. A párhuzam egyértelmû: mindkét filmben központi helyet kap egy folyón haladó uszály, melyen a történet java része zajlik.

MN: A fõhõs a film jelen idejében minden útjába kerülõ hölggyel szexuális kapcsolatot létesít, és a múltját is egy viszonyon, a Cathie-vel folytatott románcon keresztül ismerhetjük meg.

DM: Joe Taylor magányos ember, sötét titkokkal, de ebben a filmben minden karakter magányos, akik a szexet a kommunikáció egy formájaként használják. Azok az asszonyok, akikkel közelebbi kapcsolatba kerül, az egyedüllétét enyhítik ideig-óráig.

MN: A könyv és a belõle készült film címe talányos, minthogy egyetlen, Adam névre hallgató szereplõ sem bukkan fel.

DM: Az az igazság, hogy aggódtam is kicsit emiatt, félõ volt, hogy megkeverheti a nézõket, akik valamiféle gyerekfilmet várnak majd. A cím szerintem biblikus utalású - magyarázatom szerint a fõszereplõ, Joe Taylor az édenkert Ádámja, aki kiûzetett a paradicsomból, miután az eredendõ bûnt elkövette.

MN: A film fõszerepeit skót származású színészek alakítják, élükön egy hollywoodi sztárral, Ewan McGregorral.

DM: Fontos szempont volt a számomra, hogy skót színészek játsszák a fõszerepeket - Tilda Swintonon és Ewan McGregoron kívül túl sok számottevõ filmszínész nincs Skóciában, a választásom limitált volt tehát. Az Ewan által megformált karakter nem egy szeretetre méltó figura, számomra azonban elengedhetetlen volt, hogy a nézõk megkedveljék, olyannak találják, akire oda lehet és kell figyelni órákon keresztül. Erre csak õ képes.

MN: A kötetnek született Trocchi tollából egy pornográf változata is, melyet ön elmondása szerint az elsõ oldalak után abbahagyott, az adaptációhoz az eredeti mûvet használta fel. Mégis akadtak olyan hangok, melyek a pornográfia vádjával illették a filmet.

DM: Központi szerep jut a szexnek, de ezt nem nevezném pornográfiának. Amerikában a film a legszigorúbb korhatáros besorolást kapta, ami azt jelenti, hogy a tizenhét éven aluliak még szülõi felügyelettel sem vehetnek jegyet rá. 'szintén szólva bosszant kicsit a dolog, az Ewan meztelen pénisze körül kirobbant botrányról nem is beszélve.

MN: A könyv az 50-es években játszódik - ma is releváns ez a történet?

DM: Nem változtattam meg a kort, mert az irodalmi mûben kitüntetett szerep jutott a halálbüntetésnek, a folyóból kifogott holttest feltételezett gyilkosát sújtják vele. Az elõkészületek alatt volt egy idõszak, mikor úgy tûnt, áttesszük a filmet Amerikába és a Mississippi folyóra, mivel ebben az államban még ma is van halálbüntetés, de aztán úgy találtam, nem igazán életszerû, hogy egy amerikai család egy uszályon töltse az életét, ellentétben egy skóttal. A filmet megpróbáltam idõtlenné tenni, mivel alapvetõ kérdésekrõl, a morálról, a férfi-nõ kapcsolatról, a szeretetrõl és a szexrõl szól.

Ezek bárhol és bármikor relevánsak.

Hungler Tímea

Bárka-komplexus

Young Adam

Egy lány holtteste úszik a folyóban, sápadt testét csak egy hártyányi kombiné borítja. Meztelensége nyílt és brutális volna, így azonban kétértelmû a látványa és túlmutat önmagán. A kamera ráközelít a libabõrös, hófehér karjára, a tehetetlenül csüngõ lábára. Az arcát nem látjuk.

Már az elején érezhetõ, hogy ez a holttest szimbolikus értelmet nyer majd. Megtalálói, Joe és Les, illetve Les felesége és gyerekük egy hajón élnek. Életük egyszerû, viszonyaik nemkülönben: Joe-nak viszonya van Les feleségével. Ritka szép, ahogy ebben filmben a lelki és a képi viszonyok-terek egymást építik. A hajó nyirkos, sötét fedélközében szinte patkányként meghúzódó furcsa négyes nyomora és lelki sivársága maga a lustán, szinte magától úszó bárka, állandóan nedves fedélzetével, a száradó ruhák gõzével. Joe kilóg a sorból, minden jel arra utal, hogy õ nem ide való. Csakhogy õ sem tudja, hova. Ewan McGregor lenyûgözõ alakításában részletrõl részletre bontakozik ki egy önmagát elfogadni képtelen, komplexusokkal küszködõ ember, a múltját folyton lezáró és folyton újrakezdõ típus, aki fél, s ezért képtelen szeretni, kötõdni, s patológiás, minden intimitást nélkülözõ szexualitásba menekül. Mivel jóképû, s hallgatagsága biztonságot sugall, a nõk belékapaszkodnának, de Joe csak kudarcait ismétli. Élete egyszer csak értelmet nyerhetne, pont a vízbe fúlt lány kapcsán. De él-e a lehetõséggel? Tessék utánanézni, megéri.

- dercsényi -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.