Szex és gyász (David Mackenzie filmrendezõ)

  • Hungler Tímea
  • 2004. december 9.

Film

A hazánkban kevésbé jegyzett, ám nemzetközi szinten elismert olasz származású skót író, a beatirodalom fenegyerekének tartott Alexander Trocchi könyve nyomán készítette el komoly szakmai visszhangot kiváltó filmjét (Young Adam).

Magyar Narancs: Nehéz mûfajba sorolni a filmjét. Akad benne gyilkosság, mégsem krimi, szerelem, szex, mégsem love story. Kik és milyen alkotások voltak hatással önre?

David Mackenzie: A hatvanas évek angol "kitchen sink" filmjeit említeném, melyek az alsóbb társadalmi rétegeket, a munkások világát mutatták be, mint Lindsay Anderson vagy Tony Richardson munkái. A Young Adam is ebben a társadalmi közegben játszódik, fõszerepben egy íróval, aki egy uszályra szegõdik matróznak. Tapasztalni akar, olyan dolgokat keres, melyek megérinthetik, de mialatt az uszály elõrehalad, õ változatlan marad.

Megemlíteném az Utolsó tangó Párizsban címû filmet is - a szex és a gyász közötti viszony mindig izgatott. Szoros kapcsolatban állnak egymással: a gyászra, a veszteség okozta bánatra a reprodukálás az emberi válasz. Szaporodás és halál elválaszthatatlanok.

De Jean Vigo 1934-es filmjét, a L'atalante-t mondhatnám - nem véletlen, hogy hasonló nevet (Atlantic Eve - a szerk.) adtam az uszálynak. A párhuzam egyértelmû: mindkét filmben központi helyet kap egy folyón haladó uszály, melyen a történet java része zajlik.

MN: A fõhõs a film jelen idejében minden útjába kerülõ hölggyel szexuális kapcsolatot létesít, és a múltját is egy viszonyon, a Cathie-vel folytatott románcon keresztül ismerhetjük meg.

DM: Joe Taylor magányos ember, sötét titkokkal, de ebben a filmben minden karakter magányos, akik a szexet a kommunikáció egy formájaként használják. Azok az asszonyok, akikkel közelebbi kapcsolatba kerül, az egyedüllétét enyhítik ideig-óráig.

MN: A könyv és a belõle készült film címe talányos, minthogy egyetlen, Adam névre hallgató szereplõ sem bukkan fel.

DM: Az az igazság, hogy aggódtam is kicsit emiatt, félõ volt, hogy megkeverheti a nézõket, akik valamiféle gyerekfilmet várnak majd. A cím szerintem biblikus utalású - magyarázatom szerint a fõszereplõ, Joe Taylor az édenkert Ádámja, aki kiûzetett a paradicsomból, miután az eredendõ bûnt elkövette.

MN: A film fõszerepeit skót származású színészek alakítják, élükön egy hollywoodi sztárral, Ewan McGregorral.

DM: Fontos szempont volt a számomra, hogy skót színészek játsszák a fõszerepeket - Tilda Swintonon és Ewan McGregoron kívül túl sok számottevõ filmszínész nincs Skóciában, a választásom limitált volt tehát. Az Ewan által megformált karakter nem egy szeretetre méltó figura, számomra azonban elengedhetetlen volt, hogy a nézõk megkedveljék, olyannak találják, akire oda lehet és kell figyelni órákon keresztül. Erre csak õ képes.

MN: A kötetnek született Trocchi tollából egy pornográf változata is, melyet ön elmondása szerint az elsõ oldalak után abbahagyott, az adaptációhoz az eredeti mûvet használta fel. Mégis akadtak olyan hangok, melyek a pornográfia vádjával illették a filmet.

DM: Központi szerep jut a szexnek, de ezt nem nevezném pornográfiának. Amerikában a film a legszigorúbb korhatáros besorolást kapta, ami azt jelenti, hogy a tizenhét éven aluliak még szülõi felügyelettel sem vehetnek jegyet rá. 'szintén szólva bosszant kicsit a dolog, az Ewan meztelen pénisze körül kirobbant botrányról nem is beszélve.

MN: A könyv az 50-es években játszódik - ma is releváns ez a történet?

DM: Nem változtattam meg a kort, mert az irodalmi mûben kitüntetett szerep jutott a halálbüntetésnek, a folyóból kifogott holttest feltételezett gyilkosát sújtják vele. Az elõkészületek alatt volt egy idõszak, mikor úgy tûnt, áttesszük a filmet Amerikába és a Mississippi folyóra, mivel ebben az államban még ma is van halálbüntetés, de aztán úgy találtam, nem igazán életszerû, hogy egy amerikai család egy uszályon töltse az életét, ellentétben egy skóttal. A filmet megpróbáltam idõtlenné tenni, mivel alapvetõ kérdésekrõl, a morálról, a férfi-nõ kapcsolatról, a szeretetrõl és a szexrõl szól.

Ezek bárhol és bármikor relevánsak.

Hungler Tímea

Bárka-komplexus

Young Adam

Egy lány holtteste úszik a folyóban, sápadt testét csak egy hártyányi kombiné borítja. Meztelensége nyílt és brutális volna, így azonban kétértelmû a látványa és túlmutat önmagán. A kamera ráközelít a libabõrös, hófehér karjára, a tehetetlenül csüngõ lábára. Az arcát nem látjuk.

Már az elején érezhetõ, hogy ez a holttest szimbolikus értelmet nyer majd. Megtalálói, Joe és Les, illetve Les felesége és gyerekük egy hajón élnek. Életük egyszerû, viszonyaik nemkülönben: Joe-nak viszonya van Les feleségével. Ritka szép, ahogy ebben filmben a lelki és a képi viszonyok-terek egymást építik. A hajó nyirkos, sötét fedélközében szinte patkányként meghúzódó furcsa négyes nyomora és lelki sivársága maga a lustán, szinte magától úszó bárka, állandóan nedves fedélzetével, a száradó ruhák gõzével. Joe kilóg a sorból, minden jel arra utal, hogy õ nem ide való. Csakhogy õ sem tudja, hova. Ewan McGregor lenyûgözõ alakításában részletrõl részletre bontakozik ki egy önmagát elfogadni képtelen, komplexusokkal küszködõ ember, a múltját folyton lezáró és folyton újrakezdõ típus, aki fél, s ezért képtelen szeretni, kötõdni, s patológiás, minden intimitást nélkülözõ szexualitásba menekül. Mivel jóképû, s hallgatagsága biztonságot sugall, a nõk belékapaszkodnának, de Joe csak kudarcait ismétli. Élete egyszer csak értelmet nyerhetne, pont a vízbe fúlt lány kapcsán. De él-e a lehetõséggel? Tessék utánanézni, megéri.

- dercsényi -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.