Film

A dolog, vélné a Balkán dolgaiban járatlan nézõ, ártatlanabbul már nem is indulhatna. Filmünk bolgár alkotója - aki egyébiránt Belgrádban végezte a fõiskolát, és a dokumentumfilmezés nagy mesterének, Zelimir Zilniknek a tanítványa - egy isztambuli kocsmában kapcsolódik éppen kifelé, vegyes társaságban. De a balkáni kocsmákban kezdõdõ történetek ritkán érnek jó véget.

Az 1955-ös születésû holland független filmes mára több mint 50 mozgóképet jegyez. Az Észak-Korea: egy nap az életben címû mûvének a Verzió Fesztiválon lesz az õsbemutatója.

Semmi baj, csak új helyre viszik õket - mondták a raboknak. Egyenként vezették ki õket, a karjuk hátrabilincselve, bekötve a szemük. Hullabûz és vérszag. Letérdeltették, majd nyakszirten csapták õket egy vasrúddal. Elõrezuhantak. Ezután késsel átvágták a torkukat, levették róluk a bilincset, ha a ruhájuk nem volt nagyon véres, azt is. Aztán a verembe lökték õket. Késõ este lett, mire végeztek. És akkor még vissza kellett hajtatni a börtönbe, lemosni a húgyos-szaros teherautót - nem volt könnyû a börtönõrélet.

Ha egzotikus, színes-szagos, zenés-táncos filmre vágyik, az észak-iráni nomád cigányokról szóló Hitetleneket ajánljuk, ha szakítani akar a romák sztereotip és egyoldalú filmes megjelenítésével, a másik kettõt.

Hülye, hülyébb, leghülyébb, postás, rendõr, vasutas - skandálta a Kádár-korszak népe. Amit a tájékozott népfi imigyen toldott meg: titkosrendõr, titkosrendõr karszalaggal.

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

Tíz éven át hazai független társulatokban játszott, majd 1998-ban saját csapatot alapított. Azóta számos szakmai díjjal ismerték el színészi és rendezõi munkáját. Legújabb darabját (A sütemények királynõje, Magyar Narancs, 2004, november 11.) nemrég mutatták be a Szkénében.

Besorozták a szerb hadseregbe, részt vett az etnikai tisztogatásokban, megcsömörlötten dezertált, majd barátja meggyilkolásáért börtönbe került. Szerbiában járunk, 2004-ben: Lazar 10 év elteltével szabadul, otthonában azonban két boszniai menekült, egy anya és autista lánya fogadja. Goran Paskaljevic szerb filmrendezõ az 1998-ban forgatott Lõporos hordó sírva röhögtetõ balkáni kabaréja után, ír- és franciaországi kitérõkkel a háta mögött visszatért Szerbiába, hogy a Téli álomban lehangoló kórképet rajzoljon saját háza tájáról.

Karányi Dániel két évvel ezelõtt tûnt fel sajátos, "magyaros" fílingû downtempó zenéjével. Többen is azt tartották róla, hogy az új Yonderboi, pedig nem. De akkor kicsoda? - ezt igyekszünk tisztázni a megjelenõ Digital Digital albuma kapcsán.

Nemzetközi sztárok, Anette Bening, Jeremy Irons fõszereplésével készítette el új játékfilmjét William Somerset Maugham Színház címû regényébõl. A komédia középpontjában London sztárja, a negyvenes éveiben járó színésznõ, Julia áll, aki, hogy némi színt vigyen a mindennapi rutinba, ifjú szeretõ után néz.

Az 1984-ben alakult S-o Pauló-i Ratos de Porao történetének áttekintése helyett elég annyit megemlíteni, hogy a legnagyobb rajongójuk Jello Biafra. Így az sem tûnhet meglepõnek, hogy újabban a lemezeiket is Biafra kiadója, az Alternative Tentacles gondozza. Budapesti koncertjük ezért is vált generációk találkozásává, ahol a fiatalabb hardcore-hívek mellett egyaránt feltûntek régi thrash-punk motorosok, torna- és hegyes orrú cipõs lányok.

Janisch Attila Másnap címû filmjének a fõszereplõjét sokáig csak Gáspár Sándor öccseként emlegették, jóllehet számos, vidéki színházakban megformált jelentõs szerep van már mögötte. Ezúttal egy fényképészt játszik, aki - miközben családi örökségét, egy tanyát igyekszik megtalálni az ismeretlen vidéken - gyilkossági ügybe keveredik. Alakításáért a filmszemlén elnyerte a legjobb férfi színésznek járó díjat.

A hat éve mûködõ kiadó elsõsorban nyugati nyelvekbõl fordított kiadványaival szerzett hírnevet. Most váratlanul a kortárs magyar irodalom felé fordult.

A Krétakör alapítójának elsõ nagyjátékfilmje, a médiavalóságot tárgyaló Nexxt bemutatásakor finoman szólva is vegyes fogadtatásban részesült. A színházrendezõ pár év múlva jelentkezett csak a Jött egy busz címû szkeccsfilmben önálló fejezettel, valamint most a Határontúl címû kisfilmmel, mely az idei velencei filmfesztiválon képviselte hazánkat.