Verzió (Emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál - december 2-5. Toldi mozi)

  • 2004. december 2.

Film

A Nyílt Társadalom Archívum (OSA), a Közép-európai Egyetem társ-intézménye szervezésében 23 ország 40, nemrégiben készült filmjét mutatják be. A fesztivál alapvetõ célja, hogy több szempontból és kritikusan tárja elénk a világot, annak sokféleségét és változásait; elõmozdítsa a kultúrák és az emberek közti megértést, ráirányítsa a figyelmet az emberi jogokra és a multikulturális értékekre, hogy a helyi és globális ügyek iránti felelõsségérzet megerõsödjék. A Verzió 2004-es programjában kiemelt szerepet kapnak a világ különbözõ pontjain élõ romák kultúráját, hagyományait, életkörülményeit megörökítõ filmek.

A vetítések után beszélgetések lesznek a filmkészítõk és a témákat, helyszíneket jól ismerõ újságírók, szociológusok, civil szervezetek tagjai, történészek, közírók részvételével.

A filmek angol feliratosak, magyar hangalámondással.

A fesztivált december 2-án, 20 órakor nyitja meg Göncz Árpád, a Verzió fõvédnöke.

Kedves Barátaink!

Néhány évvel ezelõtt Prágában egy fiatalember, Igor Blazevic, aki a háborús Jugoszláviából menekült a cseh fõvárosba, elhatározta, hogy fesztivált rendez emberi jogi dokumentumfilmekbõl. Az ismerõsei legyintettek: "Ugyan, ki volna kíváncsi 20, 40, 60 perces filmekre, amelyek mind arról szólnak, hogyan gyötörnek, hogyan aláznak meg embereket a világ különbözõ országaiban?" A fiatalember azonban nem hagyta magát. Filmesek, politikusok támogatását szerezte meg, mellé álltak az egykori Charta mozgalom nagy öregjei, élükön Václav Havellal, és a lehetetlennek tetszõ vállalkozás diadalmaskodott. One World - így hívják a fesztivált, amelynek hatodik éve Prága legelõkelõbb mozijai adnak otthont. A közönség pedig megtölti a vetítõtermeket, az iskolákban One World klubok alakulnak, a gyerekek döbbenten nézik, mik történhetnek közeli és távoli országokban vagy éppen a saját házuk táján, a tanárok pedig elmagyarázzák nekik, hol történik, miért történik az, amit a vásznon látnak.

A példa ragadósnak bizonyult. A Közép-európai Egyetem Nyílt Társadalom Archívumának munkatársai elhatározták, hogy Budapesten is megrendezik az emberi jogi témájú dokumentumfilmek fesztiválját. Úgy határoztak, hogy a fesztivál címével is felelnek Prágának. A One World - Egy a világ - címre Verzió lett a válasz. Terveiket kezdetben mifelénk is sokan álmodozásnak tekintették. Aztán egyszerre mégis együtt volt negyven film kéttucatnyi országból, a Toldi mozi pedig helyet biztosított a rendezvénynek.

Mi, alulírottak megtiszteltetésnek éreztük, hogy a kezdeményezõk felkértek a fesztivál védnökségére. Belepillantva a bemutatni tervezett filmek listájába, azt érzékeltük, hogy ezek a dokumentumfilmek a képek nyelvén arról szólnak, amivel a távoli országokról szóló hírekben és a saját közvetlen tapasztalatainkban vagy emlékeinkben újra meg újra találkozunk: hatalmaskodással és megaláztatással, a gyilkolás kegyetlen gépeze-tével és a fennmaradásért vívott küzdelemmel. Az egyik történetet a fundamentalista Iránban vették filmre, ahol a vallási kisebbségeknek kirekesztés az osztályrészük. A másikat a demokratikus Németországban, ahonnan évek óta letelepedett menekülteket toloncolnak ki bürokratikus kíméletlenséggel. A harmadik a szédületesen fejlõdõ Kínáról szól, ahol ma is ezrével hajtanak végre halálos ítéleteket. A negyedik Magyarországról, a köztünk élõ hajléktalanokról. Az ötödik halomra gyilkolt kambodzsai parasztokról, a vörös khmer áldozatairól. A hatodik romákról, akiket szlovák nácik hurcoltak kényszermunkára.

Az emberi jogokról sokan beszélnek. De kevesen vannak, akik nyomon követik a jogaikban megsértettek, a jog nélküliek mindennapjait. A fesztiválon bemutatandó filmek alkotói ezt tették meg.

Kedves Barátaink!

Rajtunk, Önökön, rajtatok is múlik, hogy a Verzió hagyományt teremt-e. Jöjjenek, gyertek el 2004. december 2-5. között a Toldi moziba (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.). 2-án este, 8 órakor Göncz Árpád volt köztársasági elnök úr ünnepi köszöntõje nyitja meg a fesztivált. Gyertek el, mert a jogsértések, bárhol történnek, minket is sértenek. Gyertek el, mert a jogsértéseknek rengeteg verziója van ugyan, de mind itt történnek, a mi egyetlen világunkban.

Jancsó Miklós filmrendezõ

Kõszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.