Bűnös vadászok (Olivier Marchal: 36)

  • H.T.
  • 2005. április 21.

Film

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé.

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé. Itt tevékenykedik osztagai élén a hajdanvolt két társ, Daniel Auteuil és Gérard Dépardieu, akiknek egykori szolidaritásából mára már csak a hatalmi harc maradt, és a dicső múlton, a közös nőn (Valeria Golino) - aki Auteuil felesége és gyermekének anyja lett - való merengés.

A mozi nem fél bemutatni az erőszakot, az agressziót, az érzéketlenséget, ám a másik végletet is megcsillantja bőven: a könnyeket, a gyengédséget, a szolidaritást. Utóbbiak interpretálása helyenként kissé túlteng - a rendező, mintha félne, hogy kiváló színészei kevesek a szélsőséges érzelmek ábrázolására, visszatérő zenei motívummal siet a segítségükre, ez azonban némely jelenetet a melodráma szélére sodor.

Mindezen kifogás ellenére azonban elmondható, hogy Olivier Marchal filmje nem tucat-mozi: egyszerre tisztelgés Jean-Pierre Melville filmjei és az amerikai Michael Mann Szemtől szemben című alkotása előtt (ezt idézi a két karizmatikus főszereplő között dúló, tisztelettel és gyűlölettel vegyes párharc).

Szimpátiánkat egyértelműen Daniel Auteuil bírja, de az alkoholba menekülő, vakmerő húzásoktól sem visszariadó Dépardieu-t is megértjük, ha azonosulni nem is tudunk vele - ebben a farkastörvények alapján szerveződő világban csak a leginkább rátermett, a legkíméletlenebb maradhat életben, juthat előre.

A kiskapuk, a törvény kijátszása Auteuil számára okoz lelkiismereti problémákat, Dépardieu az évek során annyira gátlástalanná vált, hogy gondolkodás nélkül hozza meg emberi sorsokat meghatározó döntéseit. Az élet őt látszik igazolni - ez még inkább felkavaróvá teszi Marchal moziját: az események ilyetén alakulása ellen minden jobb érzésű néző igazságérzete lázadozik.

A 36 Quai des Orfévres, ha egyes szcénáiban át is csap némi teatralitásba, fogyasztható zsánerfilm, amiben természetesen nem kis része van a főszerepeket játszó két színészzseninek és annak a reálisnak és hitelesnek tűnő tematikának, mely Párizs aljas utcáin mutatja be a vad bandák között dúló (rendőr)háborút.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.