Bűnös vadászok (Olivier Marchal: 36)

  • H.T.
  • 2005. április 21.

Film

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé.

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé. Itt tevékenykedik osztagai élén a hajdanvolt két társ, Daniel Auteuil és Gérard Dépardieu, akiknek egykori szolidaritásából mára már csak a hatalmi harc maradt, és a dicső múlton, a közös nőn (Valeria Golino) - aki Auteuil felesége és gyermekének anyja lett - való merengés.

A mozi nem fél bemutatni az erőszakot, az agressziót, az érzéketlenséget, ám a másik végletet is megcsillantja bőven: a könnyeket, a gyengédséget, a szolidaritást. Utóbbiak interpretálása helyenként kissé túlteng - a rendező, mintha félne, hogy kiváló színészei kevesek a szélsőséges érzelmek ábrázolására, visszatérő zenei motívummal siet a segítségükre, ez azonban némely jelenetet a melodráma szélére sodor.

Mindezen kifogás ellenére azonban elmondható, hogy Olivier Marchal filmje nem tucat-mozi: egyszerre tisztelgés Jean-Pierre Melville filmjei és az amerikai Michael Mann Szemtől szemben című alkotása előtt (ezt idézi a két karizmatikus főszereplő között dúló, tisztelettel és gyűlölettel vegyes párharc).

Szimpátiánkat egyértelműen Daniel Auteuil bírja, de az alkoholba menekülő, vakmerő húzásoktól sem visszariadó Dépardieu-t is megértjük, ha azonosulni nem is tudunk vele - ebben a farkastörvények alapján szerveződő világban csak a leginkább rátermett, a legkíméletlenebb maradhat életben, juthat előre.

A kiskapuk, a törvény kijátszása Auteuil számára okoz lelkiismereti problémákat, Dépardieu az évek során annyira gátlástalanná vált, hogy gondolkodás nélkül hozza meg emberi sorsokat meghatározó döntéseit. Az élet őt látszik igazolni - ez még inkább felkavaróvá teszi Marchal moziját: az események ilyetén alakulása ellen minden jobb érzésű néző igazságérzete lázadozik.

A 36 Quai des Orfévres, ha egyes szcénáiban át is csap némi teatralitásba, fogyasztható zsánerfilm, amiben természetesen nem kis része van a főszerepeket játszó két színészzseninek és annak a reálisnak és hitelesnek tűnő tematikának, mely Párizs aljas utcáin mutatja be a vad bandák között dúló (rendőr)háborút.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.