Bűnös vadászok (Olivier Marchal: 36)

  • H.T.
  • 2005. április 21.

Film

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé.

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé. Itt tevékenykedik osztagai élén a hajdanvolt két társ, Daniel Auteuil és Gérard Dépardieu, akiknek egykori szolidaritásából mára már csak a hatalmi harc maradt, és a dicső múlton, a közös nőn (Valeria Golino) - aki Auteuil felesége és gyermekének anyja lett - való merengés.

A mozi nem fél bemutatni az erőszakot, az agressziót, az érzéketlenséget, ám a másik végletet is megcsillantja bőven: a könnyeket, a gyengédséget, a szolidaritást. Utóbbiak interpretálása helyenként kissé túlteng - a rendező, mintha félne, hogy kiváló színészei kevesek a szélsőséges érzelmek ábrázolására, visszatérő zenei motívummal siet a segítségükre, ez azonban némely jelenetet a melodráma szélére sodor.

Mindezen kifogás ellenére azonban elmondható, hogy Olivier Marchal filmje nem tucat-mozi: egyszerre tisztelgés Jean-Pierre Melville filmjei és az amerikai Michael Mann Szemtől szemben című alkotása előtt (ezt idézi a két karizmatikus főszereplő között dúló, tisztelettel és gyűlölettel vegyes párharc).

Szimpátiánkat egyértelműen Daniel Auteuil bírja, de az alkoholba menekülő, vakmerő húzásoktól sem visszariadó Dépardieu-t is megértjük, ha azonosulni nem is tudunk vele - ebben a farkastörvények alapján szerveződő világban csak a leginkább rátermett, a legkíméletlenebb maradhat életben, juthat előre.

A kiskapuk, a törvény kijátszása Auteuil számára okoz lelkiismereti problémákat, Dépardieu az évek során annyira gátlástalanná vált, hogy gondolkodás nélkül hozza meg emberi sorsokat meghatározó döntéseit. Az élet őt látszik igazolni - ez még inkább felkavaróvá teszi Marchal moziját: az események ilyetén alakulása ellen minden jobb érzésű néző igazságérzete lázadozik.

A 36 Quai des Orfévres, ha egyes szcénáiban át is csap némi teatralitásba, fogyasztható zsánerfilm, amiben természetesen nem kis része van a főszerepeket játszó két színészzseninek és annak a reálisnak és hitelesnek tűnő tematikának, mely Párizs aljas utcáin mutatja be a vad bandák között dúló (rendőr)háborút.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.