Bűnös vadászok (Olivier Marchal: 36)

  • H.T.
  • 2005. április 21.

Film

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé.

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé. Itt tevékenykedik osztagai élén a hajdanvolt két társ, Daniel Auteuil és Gérard Dépardieu, akiknek egykori szolidaritásából mára már csak a hatalmi harc maradt, és a dicső múlton, a közös nőn (Valeria Golino) - aki Auteuil felesége és gyermekének anyja lett - való merengés.

A mozi nem fél bemutatni az erőszakot, az agressziót, az érzéketlenséget, ám a másik végletet is megcsillantja bőven: a könnyeket, a gyengédséget, a szolidaritást. Utóbbiak interpretálása helyenként kissé túlteng - a rendező, mintha félne, hogy kiváló színészei kevesek a szélsőséges érzelmek ábrázolására, visszatérő zenei motívummal siet a segítségükre, ez azonban némely jelenetet a melodráma szélére sodor.

Mindezen kifogás ellenére azonban elmondható, hogy Olivier Marchal filmje nem tucat-mozi: egyszerre tisztelgés Jean-Pierre Melville filmjei és az amerikai Michael Mann Szemtől szemben című alkotása előtt (ezt idézi a két karizmatikus főszereplő között dúló, tisztelettel és gyűlölettel vegyes párharc).

Szimpátiánkat egyértelműen Daniel Auteuil bírja, de az alkoholba menekülő, vakmerő húzásoktól sem visszariadó Dépardieu-t is megértjük, ha azonosulni nem is tudunk vele - ebben a farkastörvények alapján szerveződő világban csak a leginkább rátermett, a legkíméletlenebb maradhat életben, juthat előre.

A kiskapuk, a törvény kijátszása Auteuil számára okoz lelkiismereti problémákat, Dépardieu az évek során annyira gátlástalanná vált, hogy gondolkodás nélkül hozza meg emberi sorsokat meghatározó döntéseit. Az élet őt látszik igazolni - ez még inkább felkavaróvá teszi Marchal moziját: az események ilyetén alakulása ellen minden jobb érzésű néző igazságérzete lázadozik.

A 36 Quai des Orfévres, ha egyes szcénáiban át is csap némi teatralitásba, fogyasztható zsánerfilm, amiben természetesen nem kis része van a főszerepeket játszó két színészzseninek és annak a reálisnak és hitelesnek tűnő tematikának, mely Párizs aljas utcáin mutatja be a vad bandák között dúló (rendőr)háborút.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.