Bűnös vadászok (Olivier Marchal: 36)

  • H.T.
  • 2005. április 21.

Film

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé.

Kőkemény bűnfilm a címében a francia rendőrség székhelyére utaló 36 Quai des Orfévres, mely utóbbi az évek során szép lassan olyanná vált, mint a közeg, ami ellen küzd: erőszakossá, korrupttá, törvényszegővé. Itt tevékenykedik osztagai élén a hajdanvolt két társ, Daniel Auteuil és Gérard Dépardieu, akiknek egykori szolidaritásából mára már csak a hatalmi harc maradt, és a dicső múlton, a közös nőn (Valeria Golino) - aki Auteuil felesége és gyermekének anyja lett - való merengés.

A mozi nem fél bemutatni az erőszakot, az agressziót, az érzéketlenséget, ám a másik végletet is megcsillantja bőven: a könnyeket, a gyengédséget, a szolidaritást. Utóbbiak interpretálása helyenként kissé túlteng - a rendező, mintha félne, hogy kiváló színészei kevesek a szélsőséges érzelmek ábrázolására, visszatérő zenei motívummal siet a segítségükre, ez azonban némely jelenetet a melodráma szélére sodor.

Mindezen kifogás ellenére azonban elmondható, hogy Olivier Marchal filmje nem tucat-mozi: egyszerre tisztelgés Jean-Pierre Melville filmjei és az amerikai Michael Mann Szemtől szemben című alkotása előtt (ezt idézi a két karizmatikus főszereplő között dúló, tisztelettel és gyűlölettel vegyes párharc).

Szimpátiánkat egyértelműen Daniel Auteuil bírja, de az alkoholba menekülő, vakmerő húzásoktól sem visszariadó Dépardieu-t is megértjük, ha azonosulni nem is tudunk vele - ebben a farkastörvények alapján szerveződő világban csak a leginkább rátermett, a legkíméletlenebb maradhat életben, juthat előre.

A kiskapuk, a törvény kijátszása Auteuil számára okoz lelkiismereti problémákat, Dépardieu az évek során annyira gátlástalanná vált, hogy gondolkodás nélkül hozza meg emberi sorsokat meghatározó döntéseit. Az élet őt látszik igazolni - ez még inkább felkavaróvá teszi Marchal moziját: az események ilyetén alakulása ellen minden jobb érzésű néző igazságérzete lázadozik.

A 36 Quai des Orfévres, ha egyes szcénáiban át is csap némi teatralitásba, fogyasztható zsánerfilm, amiben természetesen nem kis része van a főszerepeket játszó két színészzseninek és annak a reálisnak és hitelesnek tűnő tematikának, mely Párizs aljas utcáin mutatja be a vad bandák között dúló (rendőr)háborút.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.