tévésmaci

Cápaegylet

  • tévésmaci
  • 2021. június 30.

Film

Sztupa és Troché kalandjai

Amikor Sztupa és Troché megérkeztek Amerikába, Gus Hall várta őket a Kennedy repülőtéren, közelebbről a parkolóban ücsörgött egy hajónyi limuzin hátsó traktusában. Különben minden úgy ment, mint máskor, fiatalember az érkezési váróban Mr. Sztupa and Mr. Troché feliratú táblácskával, az ingén kicsi CPUSA-emblémás kitűzővel. Hi, guys, Gus már vár benneteket. Mr. Hall? – pillantott az ürgére kérdőn Sztupa. Nekünk Angela Davist ígérték, morogta maga elé Troché. Vedd megtiszteltetésnek, ő mégiscsak a főnöke. A Manhattanbe vezető úton azért minden zökkenőmentesen zajlott: szólítsatok Gusnak vagy Arvónak, de ha gondoljátok, elvtársnak is lehet. Sajnos most nagyon kevés időm van, tudjátok, a kampány, ám ha végeztetek, mielőtt hazamennétek, feltétlenül töltsetek el pár napot nálam, Yonkersben, a feleségem, Erzsike nagyon régen nem beszélt már magyarul senkivel, és hát a kertészetemet is érdemes megnéznetek. Feltétlenül, bólintott Sztupa. Ja, a Kokopellit meg addig leadjuk az állomási csomagmegőrzőben, kontrázott magában Troché. Hamar a szállodához értek; pihenjétek ki magatokat, egyetek-igyatok, holnap jön értetek a fiú, és elintézi, amire szükségetek van. És ne feledjétek Yonkerst! Amikor aztán Sztupa és Troché felidézték a bárban, hogy tényleg mi is kell a Kokopelli befogásához, a lónál kicsit fennakadtak. Az autó még csak-csak oké, akkor is, ha pont egy 1970-es Dodge Challangerre van szükségünk, kizárólag fehér szín jöhet szóba, de szerinted honnan szereznek ezek a városi fiúk lovakat – aggodalmaskodott Sztupa. Komancsoktól lovat kérni tök logikus, nem… Biztosan egy rakás lókötő van köztük, gondolj csak az otthoniakra. De Sztupa tovább rinyált, holnap idejön valami lótifuti, te meg majd azt mondod neki, hogy kell egy Appaloosa meg egy Kentucky Walker. Tennessy Walker, a Kentucky az csirke, javította ki Troché. Igen, azt mondom. Másnap a reptéri fickó várta őket a hallban, s megint csuda barátságos volt: ő is rögtön azzal jött, hogy szólítsatok Stannek. Oké, Stan. Tudjátok, lengyel vagyok, nézett rájuk úgy, mint aki szentül meg van győződve arról, hogy Sztupa és Troché pontosan tudják, hogy milyen lengyelnek lenni most és bármikor. Stan, Stan Kowalski, tudjátok, Stanislas. Tudjuk, Stan. Amikor végre előhozakodtak a lóigénnyel, Stannek a szeme sem rebbent, oké, felhívom a corralt, várni fognak. Oké, rebegte maga elé Sztupa is, hacsak így nem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.