Interjú

„Ők a hősök”

Bakony Alexa filmrendező

Film

Tobi 16 éves, lánynak született, de nemrég coming outolt transz­nemű férfiként. Az ő identitáskereséséről, nemváltásának praktikus, fizikai, jogi és lelki döntéseiről szól az elsőfilmes rendező dokumentumfilmje. A film készítéséről és persze a kormány vonatkozó mesterkedéseiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogy ismerkedtél meg Tobival?

Bakony Alexa: Kiderült egy barátomról, hogy transznemű, és rajta keresztül. Elkezdett a téma érdekelni. 2016 nyarán, mikor elutaztam Tobihoz és a családjához, nagyon jól, otthonosan éreztem magam náluk. Akkor találkoztunk először személyesen, előtte sokat cseteltünk, a beszélgetés során azt éreztem, találkoznak az elképzeléseink. Szerettek volna a történetükről hírt adni, de nem szenzációhajhász formában, én meg egy több évig forgatott dokumentumfilmet akartam készíteni, olyat, ami a mélyére megy az identitáskeresésnek, betekintést enged a család életébe, úgy, ahogy csak kevésszer látható LMBTQ-téma.

MN: Miért gondoltad azt, hogy a történetüket másoknak is ismerniük kell?

BA: A legtöbb ezzel a témával foglalkozó film általában olyan narratívát mutat be, amikor kirekesztő a család vagy a közeg, és az a bizonyos LMBTQ-ember megpróbálja visszanyerni azoknak a szeretetét, akik hátat fordítottak neki. Tobi esetében viszont egy elfogadó családról van szó. Azt szerettem volna megmutatni, hogy még így is mennyire nehéz a hozzá hasonló identitáskereső embereknek. De az is tetszett, ahogy a szülők, Éva és Zoltán kezelik a helyzetet, azt éreztem, hogy emiatt is közel lehet hozni a történetüket sok emberhez. Éva alakja nagyon sokat hozzá tud adni az általános megértéshez, mert ő azokat a kérdéseket teszi föl, amelyeket bármelyik laikus vagy kívülálló szeretne föltenni, mondjuk akár Tobinak is. Csak ő megteheti, rá nem lehet haragudni, hiszen ő az anya, érdekli, mi történik a gyerekével, kíváncsi, de a legjobb szándék vezérli.

MN: Van vagy volt edukációs célod a filmmel?

BA: Valamennyi volt bennem, de nem úgy, hogy akkor a filmet megnézve derüljön ki az embe­rek számára, mi az, hogy non-binary vagy pánromantikus. Azt akartam, hogy hangozzanak el információk hétköznapi szituációkban. A film készítésének elején nem lehetett tudni, hogy alakul Tobi élete, hogy miken megy keresztül, rögtön megtalálja-e önmagát, hogy ki ő, vagy rögösebb lesz az útja. Abból, ahogy alakult az élete, lehet, hogy az emberek jobban megértik a vívódásait, hogy nem is olyan egyszerű az önmeghatározás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.