„Ők a hősök”

Bakony Alexa filmrendező

Tobi 16 éves, lánynak született, de nemrég coming outolt transz­nemű férfiként. Az ő identitáskereséséről, nemváltásának praktikus, fizikai, jogi és lelki döntéseiről szól az elsőfilmes rendező dokumentumfilmje. A film készítéséről és persze a kormány vonatkozó mesterkedéseiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogy ismerkedtél meg Tobival?

Bakony Alexa: Kiderült egy barátomról, hogy transznemű, és rajta keresztül. Elkezdett a téma érdekelni. 2016 nyarán, mikor elutaztam Tobihoz és a családjához, nagyon jól, otthonosan éreztem magam náluk. Akkor találkoztunk először személyesen, előtte sokat cseteltünk, a beszélgetés során azt éreztem, találkoznak az elképzeléseink. Szerettek volna a történetükről hírt adni, de nem szenzációhajhász formában, én meg egy több évig forgatott dokumentumfilmet akartam készíteni, olyat, ami a mélyére megy az identitáskeresésnek, betekintést enged a család életébe, úgy, ahogy csak kevésszer látható LMBTQ-téma.

MN: Miért gondoltad azt, hogy a történetüket másoknak is ismerniük kell?

BA: A legtöbb ezzel a témával foglalkozó film általában olyan narratívát mutat be, amikor kirekesztő a család vagy a közeg, és az a bizonyos LMBTQ-ember megpróbálja visszanyerni azoknak a szeretetét, akik hátat fordítottak neki. Tobi esetében viszont egy elfogadó családról van szó. Azt szerettem volna megmutatni, hogy még így is mennyire nehéz a hozzá hasonló identitáskereső embereknek. De az is tetszett, ahogy a szülők, Éva és Zoltán kezelik a helyzetet, azt éreztem, hogy emiatt is közel lehet hozni a történetüket sok emberhez. Éva alakja nagyon sokat hozzá tud adni az általános megértéshez, mert ő azokat a kérdéseket teszi föl, amelyeket bármelyik laikus vagy kívülálló szeretne föltenni, mondjuk akár Tobinak is. Csak ő megteheti, rá nem lehet haragudni, hiszen ő az anya, érdekli, mi történik a gyerekével, kíváncsi, de a legjobb szándék vezérli.

MN: Van vagy volt edukációs célod a filmmel?

BA: Valamennyi volt bennem, de nem úgy, hogy akkor a filmet megnézve derüljön ki az embe­rek számára, mi az, hogy non-binary vagy pánromantikus. Azt akartam, hogy hangozzanak el információk hétköznapi szituációkban. A film készítésének elején nem lehetett tudni, hogy alakul Tobi élete, hogy miken megy keresztül, rögtön megtalálja-e önmagát, hogy ki ő, vagy rögösebb lesz az útja. Abból, ahogy alakult az élete, lehet, hogy az emberek jobban megértik a vívódásait, hogy nem is olyan egyszerű az önmeghatározás.