Dokumentumfilm

Vatikáni Múzeum 3D

Film

Múzeumi tárlatvezetést ígér a mozivásznon Marco Pianigiani dokumen­tum­filmje. Az extra minőség mellett a naiv néző azt hiheti, hogy a több mint kétezer éves múltra visszatekintő, őrületesen sok kincset magába foglaló gyűjtemény megismerését jelenti mindez. De korántsem erről van szó.

A doku az ismertebb művészeket és alkotásaikat veszi célba, felmutat egy-egy fantasztikumszámba menő műtárgyat, bemutatja őket, valamint némi alap­információt ad róluk, miközben vágóképeken más ismert alkotók műveit, illetve a múzeum roskadozó folyosóit mutogatja.

A Vatikáni Múzeum, a történelem egyik legnagyobb művészeti gyűjteményének története 1506-ban, II. Gyula pápaságának idején kezdődött, amikor egy földműves talált egy szobrot. A film egyik fókuszát e műtárgy, a Laokoón-szoborcsoport képezi, amelyet a 3D technikának köszönhetően tüzetesen szemügyre vehet a néző. Ezenkívül jelentős figyelmet szentelhetünk Michelangelo Pietà­já­nak, Raffaello stanzáinak, és persze a Sixtus-kápolna freskóinak. Ezek láttatása valóban klassz, hiszen például a Sixtus-kápolnában alapesetben múzeumi őrök figyelik a hering módjára tömörülő embe­reket – „no photo, no video!”. Nyilvánvalóan más élményt jelent az Ultra HD 4K minőségben forgatott és a 3D technológiát használó film. Mindennek dacára e dokumentumfilm szinte semmilyen pluszinformációt nem ad, s körülbelül olyan mélységűek közlései, mint egy-egy lendületesebben megírt Wikipédia-szócikk. S 3D ide vagy oda, a látvánnyal is komoly problémák vannak: művészieskedő, időkitöltő emberi vonaglás, némi (szerfelett művészi) homokdobálás megy, és esőcseppek csordogálnak, olykor kinyílik egy-egy virág. Végül a magyar változat is taszít egyet a 3D-n: a high-tech megjelenítés nem igazán kedveli a 2D-s felirat használatát, mert az megtöri a képet. Jön-jön a szoborcsoport, majd bekúszik a felirat, és annyi.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”