Dokumentumfilm

Vatikáni Múzeum 3D

Film

Múzeumi tárlatvezetést ígér a mozivásznon Marco Pianigiani dokumen­tum­filmje. Az extra minőség mellett a naiv néző azt hiheti, hogy a több mint kétezer éves múltra visszatekintő, őrületesen sok kincset magába foglaló gyűjtemény megismerését jelenti mindez. De korántsem erről van szó.

A doku az ismertebb művészeket és alkotásaikat veszi célba, felmutat egy-egy fantasztikumszámba menő műtárgyat, bemutatja őket, valamint némi alap­információt ad róluk, miközben vágóképeken más ismert alkotók műveit, illetve a múzeum roskadozó folyosóit mutogatja.

A Vatikáni Múzeum, a történelem egyik legnagyobb művészeti gyűjteményének története 1506-ban, II. Gyula pápaságának idején kezdődött, amikor egy földműves talált egy szobrot. A film egyik fókuszát e műtárgy, a Laokoón-szoborcsoport képezi, amelyet a 3D technikának köszönhetően tüzetesen szemügyre vehet a néző. Ezenkívül jelentős figyelmet szentelhetünk Michelangelo Pietà­já­nak, Raffaello stanzáinak, és persze a Sixtus-kápolna freskóinak. Ezek láttatása valóban klassz, hiszen például a Sixtus-kápolnában alapesetben múzeumi őrök figyelik a hering módjára tömörülő embe­reket – „no photo, no video!”. Nyilvánvalóan más élményt jelent az Ultra HD 4K minőségben forgatott és a 3D technológiát használó film. Mindennek dacára e dokumentumfilm szinte semmilyen pluszinformációt nem ad, s körülbelül olyan mélységűek közlései, mint egy-egy lendületesebben megírt Wikipédia-szócikk. S 3D ide vagy oda, a látvánnyal is komoly problémák vannak: művészieskedő, időkitöltő emberi vonaglás, némi (szerfelett művészi) homokdobálás megy, és esőcseppek csordogálnak, olykor kinyílik egy-egy virág. Végül a magyar változat is taszít egyet a 3D-n: a high-tech megjelenítés nem igazán kedveli a 2D-s felirat használatát, mert az megtöri a képet. Jön-jön a szoborcsoport, majd bekúszik a felirat, és annyi.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.