Dokumentumfilm

Vatikáni Múzeum 3D

Film

Múzeumi tárlatvezetést ígér a mozivásznon Marco Pianigiani dokumen­tum­filmje. Az extra minőség mellett a naiv néző azt hiheti, hogy a több mint kétezer éves múltra visszatekintő, őrületesen sok kincset magába foglaló gyűjtemény megismerését jelenti mindez. De korántsem erről van szó.

A doku az ismertebb művészeket és alkotásaikat veszi célba, felmutat egy-egy fantasztikumszámba menő műtárgyat, bemutatja őket, valamint némi alap­információt ad róluk, miközben vágóképeken más ismert alkotók műveit, illetve a múzeum roskadozó folyosóit mutogatja.

A Vatikáni Múzeum, a történelem egyik legnagyobb művészeti gyűjteményének története 1506-ban, II. Gyula pápaságának idején kezdődött, amikor egy földműves talált egy szobrot. A film egyik fókuszát e műtárgy, a Laokoón-szoborcsoport képezi, amelyet a 3D technikának köszönhetően tüzetesen szemügyre vehet a néző. Ezenkívül jelentős figyelmet szentelhetünk Michelangelo Pietà­já­nak, Raffaello stanzáinak, és persze a Sixtus-kápolna freskóinak. Ezek láttatása valóban klassz, hiszen például a Sixtus-kápolnában alapesetben múzeumi őrök figyelik a hering módjára tömörülő embe­reket – „no photo, no video!”. Nyilvánvalóan más élményt jelent az Ultra HD 4K minőségben forgatott és a 3D technológiát használó film. Mindennek dacára e dokumentumfilm szinte semmilyen pluszinformációt nem ad, s körülbelül olyan mélységűek közlései, mint egy-egy lendületesebben megírt Wikipédia-szócikk. S 3D ide vagy oda, a látvánnyal is komoly problémák vannak: művészieskedő, időkitöltő emberi vonaglás, némi (szerfelett művészi) homokdobálás megy, és esőcseppek csordogálnak, olykor kinyílik egy-egy virág. Végül a magyar változat is taszít egyet a 3D-n: a high-tech megjelenítés nem igazán kedveli a 2D-s felirat használatát, mert az megtöri a képet. Jön-jön a szoborcsoport, majd bekúszik a felirat, és annyi.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.