Dokumentumfilm

Vatikáni Múzeum 3D

Film

Múzeumi tárlatvezetést ígér a mozivásznon Marco Pianigiani dokumen­tum­filmje. Az extra minőség mellett a naiv néző azt hiheti, hogy a több mint kétezer éves múltra visszatekintő, őrületesen sok kincset magába foglaló gyűjtemény megismerését jelenti mindez. De korántsem erről van szó.

A doku az ismertebb művészeket és alkotásaikat veszi célba, felmutat egy-egy fantasztikumszámba menő műtárgyat, bemutatja őket, valamint némi alap­információt ad róluk, miközben vágóképeken más ismert alkotók műveit, illetve a múzeum roskadozó folyosóit mutogatja.

A Vatikáni Múzeum, a történelem egyik legnagyobb művészeti gyűjteményének története 1506-ban, II. Gyula pápaságának idején kezdődött, amikor egy földműves talált egy szobrot. A film egyik fókuszát e műtárgy, a Laokoón-szoborcsoport képezi, amelyet a 3D technikának köszönhetően tüzetesen szemügyre vehet a néző. Ezenkívül jelentős figyelmet szentelhetünk Michelangelo Pietà­já­nak, Raffaello stanzáinak, és persze a Sixtus-kápolna freskóinak. Ezek láttatása valóban klassz, hiszen például a Sixtus-kápolnában alapesetben múzeumi őrök figyelik a hering módjára tömörülő embe­reket – „no photo, no video!”. Nyilvánvalóan más élményt jelent az Ultra HD 4K minőségben forgatott és a 3D technológiát használó film. Mindennek dacára e dokumentumfilm szinte semmilyen pluszinformációt nem ad, s körülbelül olyan mélységűek közlései, mint egy-egy lendületesebben megírt Wikipédia-szócikk. S 3D ide vagy oda, a látvánnyal is komoly problémák vannak: művészieskedő, időkitöltő emberi vonaglás, némi (szerfelett művészi) homokdobálás megy, és esőcseppek csordogálnak, olykor kinyílik egy-egy virág. Végül a magyar változat is taszít egyet a 3D-n: a high-tech megjelenítés nem igazán kedveli a 2D-s felirat használatát, mert az megtöri a képet. Jön-jön a szoborcsoport, majd bekúszik a felirat, és annyi.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.