Croodék

A Disneynél már régóta első a család, legyen szó oroszlánokról, ogrékról vagy urambocsá' emberekről: apuka a kamaszlány ellen, az új udvarló ellen, az anyós ellen. Hiába őskori leletek ezek, ha a mesegyár ügyesen forgatja őket. Hőseink a kőkorszaki, már szinte rém rendes családként működő Croodék, akiknek alapelve a "félj, hogy élj", így aztán csak néha merészkednek ki barlangjukból, némi vadászat, négykézláb rohangálás és artikulálatlan üvöltözés erejéig.

Egész addig így megy ez, míg jön az ilyenkor jó okkal elvárható világégés, aminek hála, új terepen kell helytállni, különben egyenes út lesz az evolúciós zsákutca. Szerencsére egy nyeszlett, de annál inkább agyafúrt, új típusú "gondolkodó" ősemberke - holmi prométheuszi tűzcsiholó - kivezeti a népséget a barlanglakók szűk látóköréből.

Mindebben semmi újdonság, a show-t mégis elviszik a jól kitalált fellépők. Az apa, Grug, igazi előember: ereje több van, mint esze, de Shrekre hajazó tenyeres-talpassága természetesen szerethető. Eep mindebben üt az apjára, kivéve, hogy lázad, tehát már gondolkodik. A főként a táplálkozásra koncentráló, szófogadó öcsike és a mindent túlélő anyós - csupa biztos patron. Az sem nóvum, de megnyerő, hogy a történéseket az apa szemszögéből látjuk: milyen küzdelmekkel jár átadni a vezető szerepet az új generációnak. S jön még a szépen kreált 3D-s körítés, ahol nyoma sincs a paleontológiai előtanulmányoknak, de repülő teknősök, színes ormányos egérkék zúznak, és a tengerfenék korallvilágát idéző, szürreális kavalkád tombol. Mi is kéne még?

Forgalmazza az InterCom