„Rom, rom, rom” – e három szóval jellemezte Billy Wilder, mi fogadta, amikor visszatért Berlinbe 1948-ban, hogy leforgassa a Külügyi szívügyeket, főszerepben a győztes amerikai katonák erkölcseivel, az azokat vizsgáló tüchtig képviselőnővel és a kétes erkölcsökről kétes erkölcsökkel daloló dizőzzel, akit Marlene Dietrich alakított szívbe és másba markolóan.
A szereptévesztések filmje ez a krimivígjáték. A főszereplő, Márk könyvelő ugyan, de mivel jó a csajozásban és ott lapul a polcán az Atkinson-féle Pszichológia tankönyv, úgy véli, terapeutaként is megállná a helyét.
Mindennapi helyzet: az autósiskolában kenőpénz az ára a sikeres vizsgának. Csakhogy a tanuló ez esetben egy politikai aktivista. A rendező új színielőadása kapcsán korrupcióról, politikai és társadalmi apátiáról, és a filmezés nehézségeiről beszélgettünk, de szóba került az egykori SZFE és persze a Freeszfe is.
Így, a huszon-X-edik Marvel-mozinál nehéz már újat mondani a világ megmentéséről, a gonoszról meg a nagy erőről, ami természetesen nagy felelősséggel jár.
Amikor Sztupa és Troché elmerültek az éjszakában, nos, nem maguktól tették.
Váratlanul időszerű és telített volt 1992-ben Bernard Rose Kampókéz című horrorfilmje.
A héten mutatják be Tolvaly Ferenc Szent Ignác útja című filmjét. A film producerével a zarándokfilm valósághoz való viszonyáról, hitelességéről is beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché visszahúzódtak a mezőgazdaságba, Sztupának volt egy remek ötlete arra nézvést, hogyan lehet azt a legkevésbé feltűnően csinálni.
A költőknek is élni kell valamiből, a krimi pedig jól fizet. Cecil Day-Lewis angol-ír költő keresetkiegészítésként Nicholas Blake álnéven írta bűnügyi regényeit egy bizonyos Nigel Strangeways nevű detektívről – ennek egyik darabját láthatjuk most viszont sorozatként.
