Romdráma

A legyőzött

„Rom, rom, rom” – e három szóval jellemezte Billy Wilder, mi fogadta, amikor visszatért Berlinbe 1948-ban, hogy leforgassa a Külügyi szívügyeket, főszerepben a győztes amerikai katonák erkölcseivel, az azokat vizsgáló tüchtig képviselőnővel és a kétes erkölcsökről kétes erkölcsökkel daloló dizőzzel, akit Marlene Dietrich alakított szívbe és másba markolóan.

Wildernek a romokra nem volt gondja, azok készen várták, ám ő, az elüldözött egykori berlini polgár, egy percig sem hagyta magát megrendülni: hagyta a neorealizmust másra, inkább egy sikamlós vígjátékot forgatott a romokon.

Több mint hetven évvel Wilder után még mindig a szétbombázott Berlin a játszóterünk. A legyőzött nyolc részen át vizsgálja a romerkölcsöket, amelyek pont úgy ingadoznak, hogy az jól álljon egy ilyen sorozatnak. A Brooklynból Berlinbe szalasztott zsaru (Taylor Kitsch) amerikai know-how-val, családi traumákkal és hónaljban hordott pisztollyal lát neki Berlin kitakarításának, míg a mellé osztott német rendőrnő nemcsak a férjét várja haza a frontról, de történelmi terhet is cipel. Sőt, olykor ki is kell mondania, hogy nem minden német volt náci. Ha nem Nina Hoss-szal mondatnák ki ezeket a sorokat, könnyen úgy festhetne az egész, mint egy Mel Brooks-paródia, de A legyőzött igazi ereje a szereposztásban van.