magyarnarancs.hu: Parlagisas-mérgezések, orrszarvútülök-, elefántcsont-, cápauszony- és papagájkereskedelem. Mi alapján választottátok ki az Állati oknyomozók témáit?
Molnár Attila Dávid: A Természetfilm.hu egy olyan filmműhely, amelyben néhány állandó tag mellett több jövő-menő, egy-egy projektre szerződő szabadúszóval dolgozunk együtt. Mindegyik, a sorozatban megjelenő faj a csapatból valakinek a szívügye. A sorozat ötletét az adta, hogy ezek a fajok mind kiterjedt, erőszakos bűncselekmények áldozatai. Az epizódokat több év nyersanyagából készítettük Tóth Zsolt Marcell producer-rendező kollégámmal, és igyekeztünk egy kicsit a témák mélyére nézni.
Fotó: Sióréti Gábor
magyarnarancs.hu: Lesznek további epizódok is, amelyekhez – jóval drágábban – új anyagot kellene forgatni?
MAD: A Spektrumnak most erre az öt részre volt kerete, de a témákat tudnánk folytatni legalább ötvenig, és ehhez nem kell külföldre menni. Engem nagyon érdekel például a gyurgyalag (az év madara), amely jórészt méhekkel táplálkozik. Tudunk olyan esetről, amikor Pécs közelében valaki egy egész kolóniát irtott ki, és a háttérben vélhetően méhészeti érdekeltségek álltak. Egy mozifilmet megtöltene a békacombsztori. Itt, az utca végén, a sarki étteremben is kapható. Elvileg legális beszállítótól, külföldről származik, hiszen nálunk minden kétéltű védett, de előfordul, hogy az engedélyek hamisak. Seftelnek itthon védett bogarakkal, hüllőkkel is. Tulajdonképpen az a csoda, ha egy-egy faj fennmarad, annyival nagyobbak az ellene ható erők.
magyarnarancs.hu: Hogyan érintett benneteket, amikor megszűntek a néhai Magyar Mozgókép Közalapítvány tudományos ismeretterjesztő pályázatai?
MAD: Ez volt az első csap, amit elzártak. Két filmünk volt gyártásban, érvényes szerződéssel, ezeket nem tudtuk a tervezett minőségben befejezni. Az ezt követő vákuumban, amikor semmilyen forrás nem létezett, számos hazai természetfilmes alkotó és műhely elvérzett. Mi úgy éltünk túl, hogy bekapcsolódtunk az Európai Unió fajok védelmére irányuló LIFE programjába, a rákosi vipera, illetve a parlagi sas védelmének dokumentálásával. Ezenkívül megbízást kaptunk a berlini vadegészségügyi intézettől, hogy készítsünk filmet az orrszarvúk megmentéséért folytatott küzdelmükről, amelynek keretében Afrikától Borneóig kísértük a kutatók munkáját.
magyarnarancs.hu: Ma már lehet pályázni az MTVA-nál, ahol több filmetek is nyert.
MAD: Gyártásban van a Budapest Underground, ebben a főváros alatt található, a világon egyedülálló barlangrendszert mutatjuk be, egyrészt a természetes barlangokat, másrészt a bunkereket. Az időgyűrű urai egy olyan képzeletbeli kamerával készül, amelyen nemcsak a fény meg az élesség állítható, hanem az időt is vissza lehet húzni. Animációk segítségével mutatjuk be Magyarország harmincezer évvel ezelőtti természetrajzát. A Bauxit expedíció a hazai bauxittermelést és annak környezeti hatásait tárja fel a tapolcai tavasbarlangtól a kolontári katasztrófáig, ezt nyáron forgatjuk. Az új pályázati rendszer előnye, hogy bemehetsz egy csupasz ötlettel, és csak azután kell elvégezni a papírmunkát, ha az ötletet kiválasztották.
magyarnarancs.hu: Ezzel együtt nem túl rózsás az ismeretterjesztés helyzete. Friss hír, hogy márciustól a Talpalatnyi zöld is lekerül a Duna TV műsoráról.
MAD: Ez a szakma óriási pofonokat kapott az elmúlt néhány évben. Megszakadt a hagyomány, hogy a közmédiában hosszan foglalkozzanak tudománnyal. A Natura szerkesztőségét szélnek eresztették, közel 50 év után megszűnt a Delta. Nézzünk meg egy hétvégi délelőttöt a rádióban: mindenütt vallási műsorok. Ez önmagában nem lenne baj, ha közben a tudomány, a tények világa is teret kapna. A brit közmédiában szintén fontos a hitélet, de mellette egyórás műsor készül az evolúcióról, vagy Dawkins Isteni téveszméjéről. Nálunk ez elképzelhetetlen. Pedig nagyon fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy bizonyos dolgok következnek a másikból, és a világ megismerhető és megérthető. Mi abban nőttünk fel, hogy a rádióban ment az Oxigén, a tévében Attenborough és Juhász Árpád magyarázott, Schmidt Egon gumicsizmában állt egy mocsár közepén, és még a Vízipók csodapók is egy csomó ismeretet rejtett.
magyarnarancs.hu: Van kapcsolatotok az előző természetfilmes generációkkal?
MAD: Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi hívhatjuk fel a szakma nagy öregjeit, akik szívesen dolgoznak velünk. Gyenes Károly most Tóth Zsolt kollégámmal vágja a Tiszáról szóló sorozatot, Juhász Árpád több filmünk fejlesztésében részt vesz. A hazai tudományos ismeretterjesztésben volt egyfajta szakadás a generációk közt, amelyet számomra Rockenbauer Pál halála jelképez. De idősebb Kollányi Ágostont sem láthattuk már munkában. Volt egy légüres tér, nem volt ki után loholni, pedig szerettünk volna.
magyarnarancs.hu: Egyszer azt mondtad, a hazai ismeretterjesztés hosthiányban szenved. Ez mit jelent?
MAD: Nincsenek igazán jó kiállású, hiteles műsorvezetőink. Folyamatosan keresünk a filmjeinkhez olyan házigazdát, akinek a lényéből fakad a kíváncsiság; akiről a néző elhiszi, hogy nem véletlenül van egy adott helyzetben. Ilyen volt Máté Bence, A Láthatatlan Madárfotós. Ahogy az életben, úgy a képernyőn is néhány másodperc alatt eldől, hogy egy ember szimpatikus és hiteles-e.
magyarnarancs.hu: Mennyire dolgoztok „modellekkel”, olyan állatokkal, amelyeket nem a természetben filmeztek?
MAD: Minden projektünk arra irányul, hogy a vadállatokat természetes környezetükben mutassuk meg. De előfordulnak olyan helyzetek, amikor szükség van fogságban tartott állatokra. Ezzel nincs gond addig, amíg az állat autentikus viselkedést mutat, a filmes pedig bevallja, hogyan dolgozott. Nemrég egy külföldi produkció kért tőlünk képeket a pirregő tücskök nászáról. Ezt nemigen tudod elcsípni a természetben, még stúdióban is sokat kell rá várni. Egy másik példa: az ország minden táján helyezünk el kameracsapdákat, amelyek aktiválódnak, ha egy állat a látóterükbe kerül. Jól mutatják a természetes viselkedést, de a felvételek minősége gyenge, ezért jó minőségű vágóképeket készítünk hozzá kézhez szokott állatokkal. Szegény Attenborough-t nemrég meghurcolták, mert egy holland állatkertben vett fel áttelelő medvebocsokat. Nem volt jogos a támadás, hiszen felvállalta a módszerét. Napjainkban zsugorodnak az élőhelyek, egyre kevesebb a vadon élő állat, miközben egyre több a természetfilmes és -fotós. Nagyon kell vigyázni, hogy minél kevésbé zavarjuk meg az állatokat. Nem kell a BBC stábjának egy vadon élő medvecsalád telelését megzavarnia, mert ha kijönnek a fagyba, lehet, hogy mind ott pusztulnak. Ahogy változik a világ, egyre több olyan filmet fogunk látni, amelyben fogságban tartott állatok szerepelnek.
| A Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely független filmesek és kutatók által alapított non-profit szervezet. Néhány filmjük: A Láthatatlan Madárfotós (2011), A hangyák mindent tudnak (2010, Országos Természetfilmes Fesztivál, I. helyezés), Fejjel a fajnak (2010), Budapesti vadon (2007, 38. Magyar Filmszemle, a legjobb témaválasztás díja), Lilliputi mimikri (2007, Németországban és Japánban a legjobb gyerekeknek szóló természetrajzi műsor díja), Farkaslesen (2006). Több filmjük megnézhető online, és megvásárolható dvd-n. Folyamatosan bővül a Magyar Madártani Egyesülettel közös YouTube-csatornájuk, a Kamerával a madarakért.
|
