Meglátta, meglőtte, hazavitte – Zero Dark Thirty – A bin Laden-hajsza

  • Greff András
  • 2013. február 21.

Film

A megtörtént esetekről forgatott filmek rosszabbak még a könyvadaptációknál is. Abban ugyanis, hogy Anna Kareninának milyen színű a szoknyája, vagy hogy Harry miféle hangnemben intézett szózatot Hermionéhoz a Roxfortban, még mindig nagyobb a játéktér (és így a sikeres végeredmény esélye is), mint amikor a tényekhez, sőt az igazsághoz kell órát igazítani nézőnek és alkotónak egyaránt. A közelmúltbéli események különösen veszélyesek, amikor a kanonizált értelmezések még annyira sincsenek kiforrva, mint a régmúlt egy-egy alaposan feldolgozott fordulatánál. Fliegauf Benedek csinálta ezt mostanában jól, aki a Csak a szélben meg sem próbálta a cigánygyilkosságok precízen okadatolt, történészi vagy akár újságírói metódusokkal megfogalmazott, sokoldalú krónikáját adni, hanem inkább megkereste az esetekben azt a közös szálat, azt a mindegyiknél elképzelhető atmoszférát, ami most, a történésekhez ennyire közel a leghitelesebben felmutatható.


A bombák földjénnel néhány éve igazi nagymenővé vált Kathryn Bigelow filmje az Oszama bin Laden utáni évtizedes vadászatról távolról sem ilyen jótékonyan univerzális. A rendezőnő nyilatkozataiban hivatkozik ugyan a művészi szabadságra, de maga a film erősebb szavakkal szól arról, hogy itt most bizony megmutatják nekünk, pontosan mi és hogyan történt a pakisztáni éjszakában és az odavezető út során. Ezért is lehet, hogy a film körül – angolszász nyelvterületen – felhabzott, eléggé ádáz vitában egyáltalán nem esztétikai kérdésekkel foglalkoztak, hanem például olyasmikkel, hogy most akkor (hatásossága okán) dicsőíti-e Bigelow a Bush-korszak egyik kétségtelen szégyenfoltját jelentő, fojtogatásos kihallgatási/kínzási módszert vagy sem.

Pedig a filmet látva nem kérdés, hogy ez ügyben a rendezőnő lelkiismerete tiszta lehet: a waterboarding undorító és lényegét tekintve ineffektív aljasságnak látszik a vásznon – ezzel együtt, aki irtózik a határozottan pro-USA alapállásból forgatott filmektől, azért inkább tartsa távol magát a Zero Dark Thirtytől, mely végeredményben mégiscsak azt üzeni a legvilágosabb szavakkal, hogy aki fegyverrel/pokolgéppel/repülőkkel a kézben Amerikával baszakszik, azt előbb-utóbb levadásszák. S ezt tulajdonképpen helyesen teszi – még ha Bigelowé körülbelül az ötszázezredik amerikai film is ezzel az üzenettel. Mindazonáltal sokkal számottevőbb baja a Zero Dark Thirtynek, hogy még a közel háromórás hosszával is csak rendkívül leegyszerűsítettnek tűnő mesét kapunk, amiben a lehető legásatagabb hollywoodi közhelyek szerint végeredményben egyetlen hős(nő), egy nadrágkosztümös Jack Bauer megszállottságának köszönheti a művelt nyugati világ, hogy végül csak sikerült golyót repíteni a szakállas mumus fejébe. Na, de ennyit az úgynevezett igazságról.

Ugyanis ha végre csak filmként, méghozzá drámával kevert akciófilmként nézzük, a Zero Dark Thirty máris korának és főleg zsánerének figyelemre méltó darabjaként magasodhat elénk. Bigelow jeges és precíz stílusát nehéz szeretni, de a film számos olyan pontja, ahol autóval hajszolni, robbantani vagy kommandósokat mozgatni lehet, pontosan az ő stabil sebészkeze miatt lesz szó szerint székbe szegező, s ez kiváltképp igaz a várva várt nagy akció félórás csúcsjelenetére. A pszichéhez azonban már jóval kevesebbet konyít (legyen elég itt most csak a záró képsorokra tartogatott, bosszantóan hamisnak ható könnycseppekre utalni), így a sokévnyi kenkődés által felőrölt lélek inkább csak bizonytalanul sejtetve van az amúgy derekasan helytálló Jessica Chastain által megformált figurával, mint ténylegesen ábrázolva. Ettől azonban a Zero Dark Thirty még nem lesz rossz film – csak hozzá kell fűzni, hogy nem szól nagyon hosszú távra.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Budapest egyelőre megúszta, nem inkasszálta az államkincstár a számláit

FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után nem sokkal kiderült, hogy a Magyar Államkincstár mégis inkasszálta a szóban forgó 10,2 milliárd forintot. 

A tét már rövid távon is Budapest működésének fenntartása. Bár az állam és a főváros voltaképp 120 milliárd forint elvonásán vitázik, ebből már 10,2 milliárd forint mínusz is kritikus lenne. És hol van még az év vége és a 2026-os költségvetés.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.