Interjú

"Ébernek kell maradni"

Guillaume Canet színész, rendező

Film

Bár Franciaország egyik legkeresettebb moziarca, a Szeress, ha mersz vagy A part kalandora rendezőként is szép sikereket tudhat a magáénak (A bálványom, Ne szólj senkinek, Apró kis hazugságok). Most éppen a Tegnap éjjelben láthatjuk a pesti mozikban, illetve Keira Knightley karjában.


Magyar Narancs: A part című Danny Boyle-filmben Leonardo Di Caprio oldalán tört be a szakmába.

Guillaume Canet: Olyan volt az egész, mint egy irreality show, de nemcsak nekem, Virginie Ledoyennek is. Egyikünk sem utasíthatta el a felkínálkozó lehetőséget. Igaz, már előtte csináltam két rövidfilmet, mégis A part adta meg a végső lökést ahhoz, hogy azzal foglalkozzam, amit a legjobban szeretek: filmterveket kivitelezni, forgatókönyvet írni és rendezni.

MN: A rendezői bemutatkozását még megelőzte egy romkom Marion Cotillard-ral, a Szeress, ha mersz.

GC: Romantikus komédiának indult, végül műfajújító mozi lett. A kamerán kívül is rengeteget civakodtunk egymással, szinte újraéltük a gyerekkorunkat. Jó volt elmerülni a felnőttek diktálta játékszabályok elutasításában, visszaálmodni magunkat a "nekünk mindent szabad, mert gyerekek vagyunk" ártatlanságába. A Szeress, ha mersz egy gyönyörű fikció arról, hogy milyen piszok nehéz kimondani a másiknak azt az egyszerű szót, hogy szeretlek. Annyi félreértés, téves következtetés fakad belőle, hiszen képtelenség egyvalakit szeretni egy életen át.

MN: Mennyire tapasztalja a saját életében az őszinteség és a társadalmi elvárások ellentétét?

GC: Nem aszerint mérlegelem a dolgokat, hogy milyen elvárásokat diktál a külvilág. Semmit nem lehet megspórolni, kockáztatni kell, lemondani a kényelmünkről. Másfelől a saját belső törvényeidre kell hallgatni, különben a kételkedés, a megfelelni vágyás rossz irányba visz. A külső elvárások másról sem szólnak, mint hogy légy megalkuvó, ragaszkodj a bevett játékszabályokhoz. Én nem kényszerpályán mozgok, hanem olyasmivel foglalkozom, amiben örömömet lelem. Néhány éve alávetettem magam egy pszichoanalízisnek, ami csak visszaigazolta azt, amit eleve gondoltam.

MN: Éspedig?

GC: Attól függetlenül, hogy soha nem tanultam a filmkészítést, velem született képesség, hogy másokat irányítsak abban az értelemben, hogy megnyíljak és közeledjek feléjük.

MN: Egyszóval sínen van, amikor filmeket rendez.

GC: Az elsődleges ma is a színészet, mindamellett, hogy számos filmterv van a fejemben, ami előbb vagy utóbb megvalósításra vár. A film nagy adománya, hogy a legbensőbb késztetéseinket is átformálhatjuk képekké, történetekké, megfogalmazott és kimondatlan szavakká. Mindig nagy dilemmám, hogy meddig terjed a valóság, illetve mi az a pont, ahol áttörnek a tudattalanból emlékképek, víziók.

MN: Soha nem gyúrt hollywoodi, tengerentúli karrierre. Mi köti a francia mozihoz?

GC: Amerikai barátaimtól gyakran hallom a "french touch" kifejezést. Ha nem is tudják szavakban megfogalmazni, értem, hogy mire gondolnak. Egyfajta merészségre, cinkosságra, meghökkentési vágyra, ami nem idealizálja a valóságot, hanem mögé tekint. Mint a példaképeim, Chabrol, Sautet vagy Audiard mozijában.

MN: Közel a negyvenhez is tinédzserként bálványozzák a rajongói.

GC: Ébernek kell maradni, mert a bálványokat egyszer ledöntik. Még soha nem éreztem semminemű késztetést attól, ha valaki rajongott értem. Nem az számít, hogy megfelelsz-e annak a képnek, amivel azonosítanak. Ha önazonos vagy, akkor tiszta a lelkiismereted, és még bármi megtörténhet veled. Én csak ebben hiszek.

Szentgyörgyi Rita

Tegnap éjjel

A hajdan hentesektől hemzsegő Meatpacking District ma Manhattan egyik legfelkapottabb környéke, a trendiség csimborasszója, és még a High Line is itt található, ez az évtizedekre sorsára hagyott magasvasútvonal, melyből, a végső elrohadás szélén, emeletes parkot, rekreációs sétányt faragott a helyi civil és befektetői akarat. Valahol itt, a jólét és az urbánus trendiség határán cigarettázik idegesen Keira Knightley. Dohányozni amerikai filmben a végromlással fenyegető dráma kezdete, a sokszereplős horrorokban is mindig először a nikotinos ujjúakon megy át a láncfűrész - ha akcentusuk is van, akkor még előbb. A Tegnap éjjelben nincs láncfűrész: házastársi dráma van, a legnagyobb akcentus pedig nem a brit Knightleyé, hanem a francia Canet-é. Ő a krízis egyik kiváltója; a bohém francia, aki régmúlt croissant-ok párizsi illatának emlékével állít be Knightley manhattani életébe. Abba a drágán lakberendezett életbe, mely épp átvészelt egy házastársi-féltékenységi perpatvart. Mit ad isten, a francia exlover felbukkanása épp egybeesik a férj (Sam Worthington) tétova félrelépési kísérletével. Összegezzünk: Keira Canet-val dilemmázik (tegye - ne tegye) New Yorkban, míg Worthington Eva Mendesszel kerül veszélyes közelségbe ugyanezen éjszakán egy philadelphiai medencében. Vajh, miért, hogy amikor a High Line-t is mutathatnák, állandóan Samet és Keirát keresi a kamera?! Egy bio-fitneszsalátában van annyi izgalom, mint az ő történetükben. Hiába a híres arcok és a Louis Vuitton-líra, a parkosított magasvasút ezerszer izgalmasabb.

- kg -

A Parlux Entertainment bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.