A két mesterlövész

  • Szabó Ádám
  • 2012. június 3.

Film

Rövid időn belül másodszor kerül szkeccsfilm elénk; míg azonban Tarr Béla Ocean's elevenje hazánk jelenlegi helyzetén hivatott elmélkedni, e francia vígjáték pusztán a hűtlenségen témázik - két friss Oscar-díjassal felszerelve.

Műfaja hagyományaihoz híven A két mesterlövészben a szürke átlag mellett akad pár kiugró név - például Michel Hazanavicius vagy Jean Dujardin - és néhány emlékezetes epizód is. Amivel e mű mégis több annál a maroknyi, Magyarországra is befutó összefércelt kollázsmunkánál, az a főszereplők önfeledt játéka meg a nem túl magasra tett léc, amit valamennyi alkotó gond nélkül át is ugrik. Dujardin és Lellouche buddy movie-kba illően ökörködik és csajozik, majd egy kiadós dugás után elgondolkodnak, valójában mi is az a hűtlenség, ők maguk hűtlenek-e. Hisz' mi lenne, ha egy párhuzamos univerzumba mindkettőjüknek jutna egy-egy nő - így nem követnének el semmiféle bűnt. Nincs ennek semmi értelme, sőt, egyik hősünk sem érti, miről hadovál a másik - kiindulópontnak viszont megteszi, főleg, hogy a prológus humorához és frissességéhez később csak közelítenek az epizódok: akad még csoportterápiás rész, sőt, a Nem félünk a farkastólt megidéző jelenet is, csak hogy a melankolikus impulzust is kipipálhassuk - egyik sztori sem váltja meg a világot, de az arányokat azért sikerült jól belőni. Igaz, a sablonokat sem kerüljük el, s felbukkan egy szexhinta, egy rossz helyen landoló óvszer, és a melegkártya is az asztalra kerül - mire viszont ezeket és az állandó szerepcseréket megunnánk, már vége is az egésznek.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.