Film
Maár Gyula: Ennyiből ennyi (Erdély, 1990)
Ez a poros rettenet, minek. Havast, bércet a szentből, inkább ezer Úz Bencét, mint még három Daciát.
Ilyesmire még volna kereslet, de az útnak használt portenger kit érdekel, ha a piac diktál. És ez még csak a dolog egyik fele.
A másik fele úgy lehet vele, ha van, van. Ott van jó helyen, ahol van. Minek azt mutogatni.
Azt beszélik az Ennyiből ennyi című film forgalmazójáról, bár szerintem ő is terjeszti magáról, hogy őfelsége filmforgalmazója. Bánja a fene! Akkor itt van ez a mozi. Erdély meg 1990, aszt´ zsupsz bele egy kópiával a Toldiba, hogy biztosan kétszáz nézője legyen. Gondolom, mert egy nyamvadt góbé se bírt beleszorulni ebbe a filmbe. Kellett volna pedig, kedves művészek! Csak egy, mint valami rosszul leplezett mobiltelefon-reklám. Fölhívhatták volna: halló, Góbé lakás, itt Lófő, haladéktalanul induljon Livingstone keresésére, de előbb küldjön egy szekérderék lajbit.
Ennyit a hely, a kor ideszorult szellemeiről. Végül az se mindegy, hogy hol és mikor nem nézünk meg valamit.
Maár Gyula csendes, szép és szomorú filmje Csiki László zárt, karcos és eléggé reménytelen filmnovellájából született, együtt írták a forgatókönyvét. A holmi olvasható is, Mámá Klárá a címe, a köteté meg A hely szellemei (Ister kiadó, 1998) - még most sem késő.
Adaptáción az adaptált művet számon kérni persze lehetséges, ha nem is illik, aztán vagy így, vagy úgy. Csak azoknak mondom, akik Maártól mást, nem Csikit várnak: a vállalat megáll magáért. Maár régi mélabúja némileg reménylőre színezi Csiki világát, és ez, ha hagyom, jól áll neki. Akkor is szép, ha hamis. És nem is biztos, hogy az. De valószínű.
Van egy nő. Seregnyi az elődje filmen, irodalomban. Tulajdonképpen csak ilyen nő terem ilyen sebzett kiességekben, Maárnak sem az első, Csikinek se, mi meg a moziban utoljára nővérét láttuk a Részlegben, távoli rokonait meg mindenfelé.
Van egy hely. Nem olyan, mint amilyet a bevezetőben leírtunk. Erdély, s ez nem mindegy. A mondott évben az éppen csak elhagyott, éppen csak széthordott kollektív, szóval a téesz, a régi uradalom helyén. Ahonnan már elvitték a mozdíthatót, s most (akkor) mennének a mozdíthatatlanra. Egyenlőtlen gyengeségek küzdelme.
E téren persze nyilván más érdekelte az írót, más a rendezőt. Ezt csak azért hozom fel, mert megnézni a filmet legalább annyi utánjárást igényel, mint beszerezni a hároméves kötetet, hisz a műélvezet Magyarországon játszódik, nem a porban, a sötétben (mozi, ugye).
Hogy kik hajtanak a majorra, a jobb életre, a nyugodt fekhelyre, ebben áll a felfogásbeli különbség. A novella megmondja: tanítónő, mérnök, mozis. A film engedi kiderülni, legalábbis csak tétován titkolja, ki hol volt, mit csinált a bűn, a cselekmény előtt egy héttel is akár vagy évszázadokkal.
A jogcím valamivel fontosabb.
Udvarért, földért, házért (porért, munkáért, romért) a hősnő az ősi juss jogán jön. Most mindent visszaadnak, ő egy bárónő súlyos, ám feledhető dobrudzsai kitérővel háta mögött, az igazi Szapolyai. Tehát Pesten pallérozott kulturális befogadói szinten akár szélhálmosnak is nevezhetnénk. Ám áruja - nemcsak a teste, a neve is, noha a Zápolyák előbb haltak ki, mint a raptorok - kelendő. Úgy háromszázas lélekszám magasán.
Van persze a pusztulás hálóján át- meg átcsúszó, konok, lassú nő, meg a lánya, s akik környezik, mérnök, mozis, sok kocsmatöltelék, szomszédság, balvégű szamár, medve, előbb szépen, aztán pontosan is megrajzolva, de a film csak annyiban szól róluk, mint a világ, melyben élnek, pedig az az ő világuk, és dehogy tart az Pestig, legfeljebb bakfisábrándokban.
Maár Gyula filmje hihetetlen pontossággal ábrázolja, hogy milyen az élet háromszázas lélekszám körül Erdélyben.
Nem azt mondtam, hogy egy kis faluban az isten háta mögött, hanem azt, hogy ott és annyian.
Maár persze megveszekedett romantikus, de ebben az esetben akkor is annak kellene lennie, ha ez lenne az első filmje. Hiszen különben hogyan lehetne elmondani azt, hogy van élet a Földön kívül. Hogy van élet a semmiben, a fák közt. A Fekete Lyukban, ami csak egy luk. Méghozzá micsoda élet! Éppen olyan, mint itt a Földön. Akik élik, félnek, szeretnének ezt-azt, keresik lehetőségeik határait, hogy megkerülhessék, vagy csak azért, mert a falak biztonságot jelentenek. Az ilyesmiről már csak a romantikusok mernek beszélni. Akik beérik egy még az ábrázoltnál is kisebb planétával. Csak páran lakják, de azok folyton sírnak és nevetnek, vak dühükben nekimennek az állatnak is, remeg a kezükben a lábos, de nem csordul ki a bableves.
Alig másfél óra ez a film, még csak nem is unalmas. Olyan, mint a hősei: konok és odavetett. Átlép rajta a világ, de az a világ baja. Az meg úgyis annyi van neki.
- turcsányi -
Ennyiből ennyi; színes, magyar, 2000, 95 perc; írta: Csiki László és Maár Gyula; rendezte: Maár Gyula; fényképezte: B. Marton Frigyes; szereplők: Fazakas Júlia, Varga Zoltán, Kovács Lajos; a Mokép mozija
