„Elkaptunk valamit a népharagból” - Papp János színész

Arat a YouTube-on, és a BBC is közreadta Seress Rezső Szomorú vasárnapjának boltbezárás ihlette változatát, Rigó Béla költő és Papp János közös produkcióját. A fiatalon Pirx kapitányként kalandozó színésszel pályája tudományos és fantasztikus fordulatairól beszélgettünk.

Magyar Narancs: Van egy generáció, amelynek mindig is Pirx pilóta marad, aki a Marson víkendezik és megfejti a Galilei-állomás rejtélyét.

Papp János: Nem tagadom, ez volt a pályám első nagy sikere. Vállalom a Pirxet.

MN: Miért kéne letagadnia?

PJ: Talán azért, mert sokszor bántották a sorozatot.

MN: A makettek kezdetlegessége miatt?

PJ: Igen. A legtöbbször elhangzó vád: a kávéfőző. Hogy az egyik űrhajót egy kávéfőzőből alakították ki a díszletesek.

MN: Valóban volt kávéfőző?

PJ: Persze, volt ott minden. Lego-darabkák, kávéfőző-alkatrészek, még fogpasztatubus is. Ez volt az első hazai produkció, amiben blueboxot használtak. Az egyik kamera vette a díszletet, a maketteket, a másik kamera meg bennünket, színészeket. Egy üres kék térben kellett mozognunk, de ha túl gyorsak voltunk, beégett a kép, úgyhogy vissza kellett fognunk magunkat. Nagyon gyorsan ment minden, nem volt idő jobban kidolgozni a maketteket. De közben meg, ha visszanézem a sorozatot, mert nagyon sokszor ismétlik, azt látom, hogy az akkori viszonyok között ez egy abszolút vállalható produkció. Az összes hibájával együtt nagyon is szerethető történet. Nem sokkal korábban adta a tévé Az Orion űrhajót, egy nyugatnémet sorozatot. Szerintem semmivel sem volt jobb a Pirxnél, sem történetben, sem kivitelben.

MN: A Pirx kedvéért a hazai színjátszás színe-java beöltözött űrruhába: Básti Lajos, Zenthe Ferenc, Tomanek Nándor vagy Márkus László ugyancsak feltűnt a sorozatban. Ők is komolyan vették a szerepüket? Nem röhögték el magukat, amikor olyasmit kellett mondaniuk, hogy az X-17-es szektorban elszabadult egy óriásrobot?

PJ: Rend volt, fegyelem volt, mindenki nagyon komolyan vette a dolgát, és ez szerintem látszik is az epizódokon. Nem volt röhögés, kikacsintás. Mindegy volt nekik, hogy a Marson vagy mondjuk a Madách színpadán vannak: egyforma komolysággal ment a munka.

MN: Casting volt?

PJ: Az akkoriban nem volt szokásban, de a rendezők és színigazgatók pontosan tudták, ki jön ki a főiskoláról.

MN: Kinek az osztályában végzett?

PJ: Várkonyi Zoltán volt az osztályfőnökünk. Egyszer majdnem olyat tettem, ami egy frissen végzett kezdőnek megengedhetetlen. Annyira besokalltam, hogy majdnem otthagytam a forgatást. Te­tő­től talpig űrruhában – ami a gumicsizmát és azt a szörnyű, műszálas, ezüstös ruhát jelentette – kellett négy héten át, nap mint nap az ötvenfokos hőségben imitálnom a súlytalanságot. Feküdtem a kék dobozon, izzadtam és le­begő mozdulatokat imitáltam. A harmadik héten betelt a pohár, elegem lett. Végül a kollégák térítettek jobb belátásra.

MN: Az Orion űrhajó nemcsak az ismétlésekben, de a magyar nép ajkán is tovább élt, népdal is született (McLean őrnagy ideges. Tamara meg szerelmes…) a sorozat hatására. A Pirx is beépült a köznyelvbe?

PJ: Az emberek ajkán leginkább a kávéfőző élt tovább. De van például egy ma is működő Pirx-fan­club, ámbár érdekes módon engem még soha nem hívtak oda, pedig lassan már csak én vagyok életben.

MN: Seress Rezső Szomorú vasárnapját is népdalként dúdolja a magyar. Hogyan lett a vasárnapi zárva tartás felett szomorkodó protest song a cselédlányok lúg­ivó himnuszából?

PJ: Rigó Béla költő barátom, aki az Aquincumi Költőversenyben is tettestársam immár több mint egy évtizede, felhívott, hogy írt egy verset a Szomorú vasárnap dallamára, előadnám-e? Mivel a véleményünk a vasárnapi boltbezárásokról mindenben megegyezik, örömmel elvállaltam, hogy feléneklem. Ő átküldte a verset, én pedig megpróbáltam a dallamhoz igazítani a szöveget. Néhány ponton kellett csak változtatnom, szigorúan prozódiai megfontolásból, de mivel Béla amúgy is úgy tekint a versre, mint egy népdalra, aminek számtalan variá­ciója létezik, áldását adta, nyugodtan farigcsálhattam rajta. Az elkészült dal fel­került a YouTube-ra, majd valahogy a BBC-hez is elkerült. Most 100 ezer feletti megtekintésnél tartunk. Elkaptunk valamit a népharagból. Ez egy érthetetlen, elképesztő intézkedés: mintha a törvényhozók páros lábbal akarták volna fenéken billenteni önmagukat. Ez maradéktalanul sikerült is nekik.

MN: A versben Orbán, Lázár és Harrach Péter név szerint is említve van. Harrach egy másik elhíresült YouTube-dalban, a Baszódjál meg KDNP-ben is feltűnik – ők már 400 ezer fölött járnak. Hallotta az ominózus szerzeményt?

PJ: Hallottam. A feleségem mutatta meg. Jót derültem rajta. Minden tiszteletem a készítőké, hogy ilyen keményen beleálltak. Váncsa István össze is hasonlította a két művet az Élet és Irodalomban.

MN: Máskor is előfordult, hogy hallatta a hangját közéleti kérdésekben?

PJ: Közéleti ember vagyok kicsi korom óta. A faluban, ahol felnőttem, amikor szüleimmel beköltöztünk, „gyüttmentnek” számítottunk. A szüleim azonban nagyon hamar részévé váltak a falu életé­nek, olyannyira, hogy haláluk után szobrot is emeltek nekik. Az ő köz­életiségük rám is átragadt. Fiatal színészként, mint valami vagabund hályogkovács, úgy hangoztattam az igazamat. Ma már nem is értem, hogy úszhattam meg. 24 éves voltam, két éve a Madách Színház tagja, amikor Darvas József A térképen nem található című darabjában szerepeltem. Rendeztek a Madáchban egy ankétot a darabbal kapcsolatban, ahová az írószövetség prominensei is kivonultak, s természetesen agyba-főbe dicsérték Darvast, az akkori írószövetségi elnököt. Én meg, a taknyos kezdő, egyszer csak fogtam magam, és kijelentettem, hogy ez a darab, úgy ahogy van, hamis. És amit mondanak az urak, az sem igaz. Sosem tudtam befogni a számat. Később, amikor Ajkán a bányásztanulók bérletes előadásaként Rahmanov Viharos alkonyatát játszottuk, a legsúlyosabb bűnt is elkövettem, amit színész csak elkövethet. Kiszóltam a közönségnek a színpadról, miután a bérletes bányásztanulók mocskos és degradáló megjegyzéseket tettek a partnernőimre. Színész számára ez az ősbűn, de valahogy ezt is megúsztam. Nem engem rúgtak ki, hanem a bányásztanulók bérletét szüntették meg.

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Úgy látszik, a KDNP-vel mostanában több fronton is akad dolga: a párt ifjúsági tagozata nemrégiben a feliratos filmek propagálásába kezdett. Hogy érinti, mint sokat szinkronizáló színészt, a kezdeményezésük?

PJ: Nem aggaszt, mert mire bármilyen rendelkezés életbe lépne, és a szinkronizálás esetleg kikopik, addigra én is kikopom. A cél nemes, a nyelvtanulás fontos dolog, de nálunk másfajta kultúra alakult ki, mint azokban az országokban, ahol feliratos filmeken nőnek fel a fiatalok. Ez a „durr bele, változtassunk meg mindent azonnal” hevület biztosan nem tesz jót semmilyen ügynek sem.

MN: Laurence Olivier-től Bud Spencerig sok mindenkinek adta a hangját, de a Frédi és Béni Frédijeként ismerik tán a legtöbben…

PJ: A Flintstone család újraszinkronizálása elképesztő történet volt. A casting után egy teljes éven át tesztelték, hogy működik-e a négy új hang, hogy Für Anikót, Pogány Juditot, Mikó Istvánt és engem elfogad-e a közönség. Csak ezután kezdtük felvenni az epizódokat. Patetikus leszek, de amikor nekiálltunk a munkának, én úgy álltam a mikrofon elé, hogy ezt a munkámat Csákányi László emlékének ajánlom.

MN: Tanulmányozta Csákányi Frédijét?

PJ: Nem kellett, mert itt van a fülemben. Azt a csákányis subidubidúúút vagy a Vilmááááát nem lehet elfelejteni.

MN: Pirx jóvoltából eljutott a Marsra, önerőből pedig a Himalájára. Meddig ért fel?

PJ: 6123 méterig. Még soha olyan mámort nem éreztem, mint odafent. Igaz, voltak nehézségek, amikor ott álltam a 45 fokos hegyoldalban mínusz 10 fokban, törött hágóvassal a lábamon, nem hittem volna, hogy végigcsinálom. De a hegyi mámor, mely a mászások során kétszer is elkapott, valami egészen eksztatikus érzés volt. Olyan állapota ez a mámornak, ami nem hasonlít semmihez sem. A szeszhez nem hasonlít, a narkót nem ismerem, de hogy milyen a hegyi mámor, azt már tudom. Igazi eufória.

MN: Színpadon érzett hasonlót?

PJ: Nem, soha.

Seress Rezső, Rigó Béla: Szomorú vasárnap, vasárnapi boltbezárás verzió

Szomorú vasárnap nem mész a plázába,

templomba terelne lázárok lázálma:

szenvedjél te is, ha más érted szenvedett,

közben meg emlegesd sűrűn a szenteket.

Szent István óta lett ez a nap vásárnap.

Ez ám a hülyeség, vásárnap bezárva.

Szomorú vasárnap!

 

Szomorú vasárnap, napja a haragnak:

reád fent fogai harapnak Harrachnak.

Jaj, mit is tett veled kőbányák Orbánja?

Jön-e már új idő, bűnét mikor bánja?

Ezen a napon is jól megy a csalárdnak.

Nem fél, hogy becsukják: tagja a családnak…