Film

Az új színházi botrányt követően fél évig nem lépett színpadra, később elvállalta Vigov szerepét Osztrovszkij Erdő című komédiájában, amit Gothár Péter rendezett a Radnóti Színházban. Szeptember óta a társulat tagja, beszélgetésünk idején Trigorint próbálja Csehov Sirály című művében, melyet Valló Péter állít színpadra (bemutató: december 12.). Januártól újabb film következik: Szabó László, Párizsban élő színész-rendező felkérésének eleget téve, egy francia-lengyel-kanadai-magyar koprodukcióban készülő krimiben elvállalta a rendőr szerepét. Ez lesz a százhetvenegyedik filmszerepe.

Az Ifjúsági Magazin fotóriportereként fedezte fel Magyarországot, de dolgozott a Sternnél is, "nehézbulvárként" pedig a Blikknél. Számtalan díjat nyert, kiállításai viharokat kavartak, mégis csak most, huszonöt év után jelent meg az első albuma. Urbán Tamással a Teve utcai rendőrkapitányságon beszélgettünk. Most ugyanis itt dolgozik.

1911-ben a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára beadott A kékszakállú herceg várát a zsűri előadhatatlannak minősítette. Hét év hibernáció után Bartók operája életre kelt, és meghódította a világot. 1948. március 15-én, a magyar szabadságharc centenáriumán Kodály új művét mutatta be az Operaház. A szerző az ünnepi előadáson átvehette ugyan Kossuth-díját, de a Cinka Panna daljáték két előadásnál többet nem élt meg, csendben kimúlt. Mindkettő szövegírója Balázs Béla volt. Idén az Operaház millenniumi versenyt hirdetett. A többfelvonásos kategória győztese Bozay Attila Az ember tragédiája című operája lett. Az egyfelvonásosok között első díjat nem osztottak ki. A második helyezést Fekete Gyula operája, A megmentett város kapta. Librettójaként Eörsi István azonos című drámája szolgált. Bozay művét jövőre, október 23-án fogják bemutatni. Fekete operájának további sorsa még ismeretlen.

Szerencsés műgyűjtők, kedvenceiket bárki megcsodálhatja a székesfehérvári múzeum gazdag gyűjteményében, de galériások is, akik értékválasztásaikkal befolyásolhatták a huszadik század magyar művészetének megítélését. Immár harmincöt éve a Szent István Király Múzeum munkatársai, a mostani kiállítás személyes válogatás legkedvesebb műveikből.

1993-ban Pataki Andrással alapították meg a Szegedi Kortárs Balettet. Juronics a röpke hat év alatt több tucat művel jelentkezett. Legújabb darabját, A csodálatos mandarint az ´szi Fesztivál díszelőadásán mutatták be első alkalommal Budapesten, a Thália Színházban.

Flamand-Holland Filmhét volt a múlt héten az Örökmozgóban. A filmművészet partikuláréinak szentelve a vetítőtermet, idén is rendesen válogattak az új holland filmekből. Nyomasztó társadalmi drámák és politikailag korrekt történelmi filmek a jellemzőek erre a szériára, és tudjuk, hogy a hollandok ebben néha már a közönségérdektelenségig otthon vannak. A telt és korrekt flamand nyelvet azonban most a belga testvérek alkotásain keresztül is élvezhettük. A Daens című, Oscar-díjra jelölt darab színes, nagyszabású történelmi film, amelynek leginkább a helyszínei méltók nagy figyelemre. Bemutatóján a nyelvi tábor és az úri közönség örömére maga a főszereplőnő is jelen volt. A nagykövet által kivételes tehetségűnek mondott sztár két szendvics között nyilatkozott nekünk.

A mű vizsgálatának szempontjai igen nehezen vonatkoztathatók el a bemutatót megelőző többéves cirkusztól, vagyis minden olyasmitől, aminek a filmhez magához semmi köze nem szabadna hogy legyen. Amikor Stanley Kubrick 1995 decemberében bejelentette, hogy Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével filmre viszi Arthur Schnitzler Álmok éjszakája (Traumnovelle) című, század eleji művét, a rendező pályájának ismeretében már sejthető volt, hogy nem fejezi be egyhamar. Természetesen ilyen kilátásokkal egyik komolyabb stúdió sem vágott volna bele, még ekkora sztárokkal sem, de a közvéleményt sem köti le ennyire a projekt, ha Kubrick akkorra közel negyvenéves életművének jelentősége kevésbé kétségbevonhatatlan. A huszadik század négy jelentős regényének (Lolita, Gépnarancs, 2001: Ûrodisszeia, A ragyogás) messzemenően egyéni látásmóddal kivitelezett (bár a szerzők jóváhagyása által nem mindig kísért) adaptációján kívül nevéhez, egyebek mellett, az erőszak természetét szenvtelen tekintettel, ám annál behatóbban vizsgáló további filmek fűződnek, mint az Acéllövedék vagy A dicsőség ösvényei.

Kamondi Zoltán legújabb mozijának hősnője afféle nagykamasz végzet asszonya, egy egész film hever a lába előtt. Amúgy pályakezdő színművész, remek kilátásokkal.

Tizenhét éves korában - 1964-ben - kezdte gyűjteni a magyar dzsessz dokumentumait. Újságot írt, és rádióműsorokat készített, kutatótársaságot, majd alapítványt gründolt, s most megjelentette tizenharmadik kötetét, a Magyar jazztörténetet - dupla CD-vel.

Mora Terézia 1971-ben született Sopronban, majd Petőházán nevelkedett. 1990 óta Berlinben él, fordítóként és forgatókönyvíróként dolgozik. Der Fall Ophelia (Ophelia esete) című írásával idén elnyerte Klagenfurtban az Ingeborg Bachmann-díjat. Ugyancsak idén jelent meg első kötete a hamburgi Rowohlt kiadónál Seltsame Materie (Különös anyag) címmel.

A Suns of Arqa nem új zenekar, húsz éve alapította Michael Wadada. Húsz év elég idő arra, hogy az ember olyan ászokat tudjon a zenekarában, mint Adrian Sherwood, Prince Far-I, vagy esetleg olyan együtteseknél vendégeskedjen, mint a The Orb. Ennyi idő alatt még egypár remix is becsúszhat a 808 State-től, A Guy Called Geraldtól vagy a Zion Traintől. Október 28-án és 29-én a Fonóban léptek fel.

A múlt heti francia kultúrinvázió egyfajta utóvédharcosaként üdvözölhettük a szelíd külsejű, ám annál konokabb irodalmárt, aki egy általa megjelentetett regény, Mathieu Lindon Jean-Marie Le Pen pere című könyve miatt az elmúlt hónapokban nemcsak hivatalát, hanem a bíróságot is rendszeresen látogatta. A szélsőjobboldali politikus és Nemzeti Frontja ugyanis a szerző mellett őt is beperelte rágalmazásért. Fancia intézetbeni beszélgetésünkből kiderült, hogy a francia regény ügye kevésbé áll rosszul, mint az alperesé.

Egy huszonhét évvel ezelőtt megszűnt zenekar, a Kex első nagylemeze jelent meg az idén. Az archív és újrajátszott dalokból álló gyűjtemény zenei rendezőjével, a Kex egykori gitárosával, Babos Gyulával beszélgettünk.

Bennünk van a hiba, ez tisztán látszik: a svájci moziról sem tudunk túl sokat, kérdezne csak valaki a portugálról. Műkedvelőink legjava sorolna pár rendezőt, Alain Tanner, Marcus Imhof, Claude Goretta, Kuoni pásztor esetleg, vagy néhány filmcímet, Fehér városban, A csónak megtelt, A magyarok nyulaitól..., ilyenek. Apropó, magyarok: Svájc kicsi, de filmkészítésre felette hajlamos ország, figyelemre méltó óragyártással. A Cirko-Gejzír filmszínházban most például huszonegy darab olyan svájci film lesz, amelyek mindegyike így vagy úgy, de Magyarországról szól. Ilyen nincs, bár ismerünk olyan országokat, melyeknek összesen nincs huszonegy filmjük, ami bármiről is szólna. Ráadásul még időben is vagyunk: a díszszemle nemzetünk ünnepén indul, és egy hétnél is tovább tart.