Egotrip
Sajó László: öt és feles (Sziszi, a talajmechanikus balbekk)
Sziszi 1974-ben került a BEAC-hoz, hosszú hajjal. A tréner, alig titkos béemes, megállt előtte, mondván. Te fiam, ne vetkőzz. Ilyen hajjal nálam nem játszol. Mint Passarella foghegyről Redondónak, ha tudtuk volna akkor. De hát a Schneidernek is hosszú, védekezett Sziszi, balbekkben, nagyon szeretett volna. Majd ha úgy játszol, mint a Schneider, akiről tudvalevő, hogy a talpa, egyszersmind a fű alatt vitte föl a labdát. Hogy´ játsszak úgy, mikor be se rak, de ezt már csak gondolta, a padon. Később is meggyűlt a baja a béemmel, hetvenötben kizárták az ország összes egyeteméről. Esztergomban március 15-én ledobálták a vörös zászlókat, hiába védekezett, balbekkben, hogy színtévesztő. Hajánál fogva húzták a földön, lám, nem hallgatott Passarellára. Sziszi, foglalkozására nézve talajmechanikus, ekkor határozta el, hogy elhagyja az áldott anyaföldet. Sokáig érlelt, dédelgetett, míg 1987 fagyos szilveszterén elindult egy turistacsoporttal Grazba, hogy soha többé. Azon a napon, amikor Grósz Károly bejelentette a világútlevelet.