MaNcs: Miért éppen most jelent meg ez a lemez?
Babos Gyula: Nem tudom, emlékszel-e, de pár évvel ezelőtt beindult egy értékmentési hullám, a rádióból, a lemezgyár archívumából előkerültek különböző régi anyagok, és akkor fogalmazódott meg az igény, ne hagyjuk megrohadni a pincék mélyén ezeket a kincseket. A Kex is ekkor került képbe, de az 1970-ben megjelent kislemezen, néhány, filmben szereplő dalon meg a borzalmasan rossz minőségű kalózfelvételeken kívül semmi használhatót nem találtak. Az egykori tagokkal leültünk beszélgetni, hogy akkor mi legyen, mivel az már első perctől fogva világos volt, hogy Baksa Soós János semmi szín alatt nem szeretné ezt a dolgot föléleszteni. Először én is úgy gondoltam, ez így van rendjén. Viszont volt egy ellenérv, amit el kellett fogadnom. A zenekarnak, pontosabban a Baksának akkora hatása volt a magyar popzene későbbi értékeire, kezdve a József Attila-versek megzenésítésétől a különféle performance-okig vagy akár a new wave-ig, hogy ezt közkinccsé kell tenni. Még akkor is, ha ezt a dolgot csak azok ismerhetik, akik akkor ott voltak a koncerteken. Egyszerűen nem lehet elmondani, milyen volt. Amikor a Baksa úgy csinált, hogy "hu", abba beleborzongott mindenki, vagy dőlt a röhögéstől. Te is, én is meg tudnánk csinálni, mégis micsoda különbség! Úgy gondoltuk, ha elkészül a lemez, emléket állíthatunk ennek a fantasztikus időszaknak.
MaNcs: A lemezen viszont nem csak a régi anyagok hallhatók.
BGY: A komputertechnika segítségével az archív dolgokat, a Baksának ezt a hihetetlenül ízes hangját, szuggesztív előadását reprodukálni lehetett, de ez kevés lett volna egy teljes lemezhez. Húszperces CD-t fogyasztóvédelmi okokból nem is lehet kiadni. A fellelhető anyagok további része viszont használhatatlan volt, így aztán arra az elhatározásra jutottunk, hogy néhány nótát felveszünk ismét. Voltak olyan gondolatok, hogy ezt a "mintha" dolgot csináljuk meg, mintha ezek is archív felvételek lennének, de én ezt nagyon kínosnak éreztem volna. Azt mondtam, vegyük úgy, hogy meg sem szűnt a zenekar, eltelt harminc év, megöregedtünk, tapasztaltabbak lettük, csináljuk meg a számokat mai hangzással, mai bölcsességgel. Szerintem csak így volt értelme az egésznek. Ha vissza kellett volna mennem 1970-be, nem vállalom el ezt a munkát. Úgy gondolom, ha itthon lenne a János, és érdekelné a Kex, akkor így szólalna meg.
MaNcs: A lemez így is csak harmincnyolc perces. Nem volt több szám?
BGY: Volt, de egyrészt azokat a Jancsi nélkül nem lehetett megcsinálni, másrészt nem tartottuk szerencsésnek, hogy az újra felvett dalokból több legyen, mint az archív anyagokból. Emellett még egy dologról kell beszélni, ami miatt nagyon nehéz bármit is mondanom a felvétellel kapcsolatban. A basszusgitáros Imre Attila ugyanis szívrohamot kapott a lemezkészítés idején, és meghalt. A mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy az Attila ott ül a stúdióban, együtt muzsikálok vele, aztán csak egy üres szék marad utána, a munkát pedig be kell fejezni. Akkor legszívesebben hazamentem volna. Ezt nem lehet elmondani. Végül hívtunk három fiatal sessionzenészt. Borzasztó helyzet volt, ma sem tudom, jól döntöttem-e azzal, hogy ott maradtam.
MaNcs: Hogyan születtek annak idején a Kex-dalok?
BGY: A Baksa egy szál gitáros számokat hozott, prüntyögött, aztán próbákon vagy éppen a bulikon összehoztunk valamit. De nem ez volt a lényeg. Tegnap beszéltem egy fotós ismerőssel, ő azt mondta, hogy szerinte a Kex Magyarország legrosszabb zenekara volt. Ez talán túlzás, de az biztos, hogy ennek az egész produkciónak a zene csak az egyik eleme volt. Sokkal fontosabb volt az a megtestesített szabadságvágy, amit a Kex képviselt. Abban a világban este tíz órakor abba kellett hagyni a bulit a csendrendelet miatt, és abban a világban háromnegyed tízkor még repültél. Ez volt a Kex. Nem a zene és nem is a szöveg.
MaNcs: A lemezen ki énekel Baksa Soós János helyett?
BGY: Egyrészt a Somló Tomi, aki egy ideig tagja volt a Kexnek, másrészt pedig a Hobo, aki ugyan nem volt tag, de a Hobo Blues Banddel életben tartotta a Kex-mítoszt.
MaNcs: Erről megoszlanak a vélemények. Emlékszem olyan nyilatkozatra, amiben arról volt szó, hogy Földesnek nem szabadna Kex-számokkal "kurválkodnia".
BGY: Ez egy hülyeség. A Hobo számára annak idején a Jagger, az Orszáczky és a Baksa volt a példakép, ott volt minden bulin, fel is lépett velünk, a Csillagok, ne ragyogjatok című szám szövegét ő írta. Kell ennél több? Amikor megjelent a stúdióban, és meglátott bennünket, percekig nem tudott megszólalni a meghatottságtól.
MaNcs: A felvétel óta mi történt a többiekkel?
BGY: Azóta nem beszéltünk.
MaNcs: Baksa Soóssal mikor találkoztál utoljára?
BGY: 1970-ben.
MaNcs: Ami engem a legjobban zavar, az a lemez borítója. Nem derül ki, hogy pár dalban a Somló meg a Földes énekel, hogy a felvételek egy része most készült.
BGY: Tökéletesen egyetértek veled. Sajnálom, hogy a jóindulatot beárnyékolja ez a figyelmetlenség. Tény, hogy a borítón komoly információs problémák vannak, de mindez gondatlanságból, talán kishitűségből ered, semmiképpen sem manipuláció. Jobb lett volna, ha a lemeznek az a címe: Kex music. Mert ez csak a Kex zenéje. Ahogy előbb mondtam, csak egy szelete az egésznek. Ahogy nem tudod elmondani, hogyan cselezett a Puskás, ugyanúgy nem lehet a Baksa produkcióit sem elmesélni. Azt mondom, csinált egy átugrós cselt. És akkor mi van? Semmi.
Legát Tibor
Fej és írás
Kerek, lapos tárgy lévén, akár a pénznek vagy a keksznek, két oldala van ennek a CD-nek is.
Fej. Abszolút pozitívum, hogy 30 év után nagyjából eltűnt a magyar poptörténelem egyik fehér foltja. Előbányászott és újonnan készült felvételek jóvoltából közkinccsé tétetett a Kex-repertoár magva, amiről eddig csak egy kislemez adott hírt. A méltán klasszikus Család/Elszállt egy hajó a szélben mellett itt van két szívbe markoló József Attila, a Szomjas György BBS-filmjében is használt, örökzöld Csillagok, a HBB-től ismerhető Zöld-sárga, a Déva vár Hobo Viszockij-hangján (e két dalban a Kex kozmopolita hippijeiből előbújik a magyar lélek), Somló mosolygó szájából a Büdös sajt (előbb-utóbb valami rádiókabaristától fogjuk visszahallani), a szintén Somló Tamás énekelte Pirosmadár (a legtrabantosabb s egyúttal archív és mai felvételt egybefűző dal a sorban) és az Országút szélén (a leggyengébb szám). 38 perc az egész, ahhoz elég, hogy szomorúan konstatáljuk, mit tört kerékbe a kor (a Kexről szóló ügynöki jelentéseket lásd a 99/4-es Kritikában). A rekonstrukcióra vállalkozó zenészek kimondottan visszafogott, tisztességes munkát végeztek, nem spilázták túl a dolgot, egyedül a Pirosmadár röpke jazzes basszusfutamáról gondolom, hogy ez 30 éve talán nem egészen így mehetett, de ennyi még belefér.
Írás. Abszolút negatívum a termék tálalása. Nehéz elhinni, hogy csak ennyi archív felvételt lehetett fellelni Baksa orrhangjával (a ´81-es Rockévkönyvben Kapuvári Gábor egy korabeli koncertet rögzítő magnószalagról nosztalgiázik, legalább azt előkaparhatták volna, de bujkálhatnak más szalagok is), ám ha valóban csak ennyi volt, akkor ezt szépen le kellett volna írni. Ahogy annyi mást is, szikáran vagy érzelmesen, de tényszerűen: a zenekar történetét, a forrásokról szóló információt (kinek a hol, mikor, mivel készült és milyen technikával megtisztított amatőr felvételeit, illetve melyik film zenéjét és melyik Hungaroton-lemezt vették át), a rekonstrukció koncepciójáról és módjáról (megmagyarázva azt is, hogy Baksa miért nem vett részt benne). Mindezek éppúgy elfértek volna a füzetkében, ahogy a CD-terjedelem is alkalmat adott volna jóval több eredeti Kexre vagy - netalántán bónuszként - ízelítőre abból, ahogy a magát Január hercegként definiáló Baksa Soós János mostanában gitározgatva dünnyög a maga indián nyelvén. Kár az egész vállalkozás ízét megkeserítő amatörizmusért, mert nincs még 30 évünk pótolni mindazt, ami kimaradt.
Szőnyei Tamás
Kex; Mega Records, 1999
Pillanatok alatt
A Kex 1969-ben mutatkozott be Baksa Soós János (ének, gitár), Doleviczényi Miklós (zongora), Imre Attila (basszusgitár), Bianki Iván (gitár, cselló), Kisfaludy András (dob) felállásban, és szinte pillanatok alatt a legnépszerűbb budapesti klubzenekarrá vált, elsősorban Baksa Soós Jánosnak köszönhetően, aki addig teljesen szokatlan módon értelmezte a "beatzenének" nevezett műfajt. A Kex koncertjei sokkal inkább happeningek voltak, nem volt két egyforma előadás, és a színpadon valójában minden megtörténhetett, ócska slágerek éneklésétől az improvizációkig. A Kexnek mindössze egy kislemeze jelent meg - emellett eredeti felvételeik csak Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmjében érhetők tetten - a Család és az Elszállt egy hajó a szélben című dalokkal 1970-ben. Ekkor már Bianki Iván helyett Babos Gyula gitározott a zenekarban. 1970 végén Babost elvitték katonának, helyette Závodi János lett a gitáros, és Somló Tamás (szaxofon) is csatlakozott a Kexhez, ám 1971 nyarán - feltehetőleg a hatósági zaklatások miatt - Baksa Soós kivált a zenekarból, és Németországba távozott. A többiek egy rövid ideig még folytatták, véglegesen 1972-ben szűnt meg a Kex.
A tagok sorsa a következőképpen alakult: Babos Gyula, Závodi János és Somló Tamás "maradt a pályán", Bianki Iván klasszikus zenekarban játszik, Doleviczényi Miklós zongorakészítő Németországban, a közelmúltben elhunyt Imre Attila építészmérnökként dolgozott, Kisfaludy András dokumentumfilmeket készít, többek között ő rendezte a Kexről szóló Elszállt egy hajó a szélben című dokumentumfilmet, és ő volt a szerkesztője az idén megjelent Kex-lemeznek is, amelyen tíz dal hallható: öt archív (Tiszta szívvel, Elszállt egy hajó a szélben, Család, Csillagok, ne ragyogjatok, Zöld-sárga), négy újonnan felvett (Déva vár, Országút szélén, Büdös sajt, A hetedik) és egy "öszvér" szám (Pirosmadár).
Baksa Soós János Berlinben él, a Kex együttest csak egy fiatalkori, felejthető próbálkozásnak tartja, bármilyen ezzel kapcsolatos tevékenységet elutasít.
L. T.
