MaNcs, XI. évf. 49. szám, (1999.12.09.) (1999-12-09)
Távolról halk csilingelés hallszik, csönd ereszkedik a világra, porka havak ősmagyarul esedeznek, a Kisjézus keresztényileg egyre nagyobbakat rugdos: elközelg az advent, a várakozás ideje. Ilyenkor a jóakaratú emberek lelkébe békesség költözik, vitás ügyeiket gyorsan rendezik, hogy nyugodt, tiszta szívvel állhassanak az Eljövendő kisded elébe. Ne maradjon senkiben tüske, harag, meg nem értés, ne álljon az közibénk, testvér lészen minden ember.
Egy szerkesztőségben dolgozom, ahol - mint minden egyéb szerkesztőségben, gondolom - érzéketlen barmok dolgoznak, ha például két hétig nem jövök be, mert izé van (névnap, mondjuk, vagy egyéb indokolt kéthetes toxikus részegség), ami indokolja, hogy ne, ne jöjjek be, nem mintha bármi is indokolná, hogy igen, de induljunk ki az alapesetből, amikor nem, nem jövök be, mert dolgom van, aztán igen.
Éppen karácsonykor lesz négy éve, hogy ezen a kéziraton kotlok, mint egy nagy gumistrucc, amelyiknek hiába dugják fejét a homokba, kicsúzlizza magát.
A Magyar Nemzet november 17-i számában Hankiss Ágnes megpedzette a magyar örökzöldnek tűnő "zsidókérdést". Cikkében többek között önátvilágításra szólít fel a "zsidóoldalon". A magam részéről szeretnék élni evvel a lehetőséggel, mert kevés dolgot tartok oly bosszantónak és veszélyesnek a rendszerváltás utáni magyar politikai kultúrában, mint a zsidókérdésezés jelenlegi formáját.
Svédországot mindezidáig elkerülték a nagyobb történelmi kataklizmák, bár nyílt utcán agyonlőtt miniszterelnököt láttak már ott is. De a Palme-gyilkosság volt a kivétel, a szabályt a jól adminisztrált eseménymentesség jelentette, amit ritkán borzolt fel szenzáció. Így aztán a svéd sajtó jobb híján egymás diszkreditálásával igyekszik kiérdemelni a nagyérdemű pártfogását.
Chikán Attila egyebek mellett avval tűnt ki a kormány tagjai közül, hogy soha nem ekézte a Bokros-csomagot. Ez, tekintettel arra, hogy az 1995-ös megszorító intézkedések álszent és sunyi szidalmazása egy időben legmagasabb vezetőink kedvenc időtöltése volt (ha valahol szorult a kapca, rögtön előkerült a népnyúzó Bokros), már önmagában rokonszenvessé tette a (volt) gazdasági minisztert. Chikán nem vett részt a Surányi György ellen ugyancsak a legmagasabb szinten kezdeményezett csihi-puhiban, és soha nem prédikált hétszázalékos gazdasági növekedésről. Érzéketlen volt az orbáni politika fineszei iránt, soha nem játszott alá minszterelnöknek (úgy, ahogy azt például a pénzügyminiszter gyakran megcselekedte). És ha Chikán tényleg nem is tett mást, csak azt, hogy nem tett meg bizonyos dolgokat (az intézmény, amit vezetett, nagy valószínűség szerint amúgy sem több sóhivatalnál), és hogy a felettesei által politikai vagy társadalomtechnológiai okokból szított konfliktusokat megpróbálta elsimítani, kár lesz érte. Chikán soha nem mondott olyat, amit most, amikor ismét minden energiáját a Közgáz Rajk László szakkollégiumának szentelheti, szégyellnie kellene; Torgyán lehetetlen követeléseihez nem vágott jó képet, és amíg a kormány tagjai közt tudhattuk, legalább abban lehetett bízni, hogy akad egy ember Orbán közvetlen közelében, akinek van lövése a gazdaság nagy folyamatairól és szól, ha a fiúk valami hülyeségre készülnek. Chikánból nem lett politikus az elmúlt másfél évben, a kormányban is megmaradt pedagógusnak - márpedig a fiúknak a továbbiakban nincs szükségük arra, hogy bárki kioktassa őket. Jöjjön inkább Matolcsy György, aki olyan régóta készül a magas sarzsira, hogy úgysem mond nemet semmire, és akitől alapjáraton sem áll távol a populista, harmadik utas gazdaságpolitika
Alighogy lezárult a jövő évi agrárbüdzsé körüli huzavona, máris kezdődik az újabb cirkusz, ezúttal a létrehozandó Nemzeti Földalap birtoklása miatt. Raskó György agrárszakértő, MDNP-alelnök, egykoron a földművelésügyi tárca közigazgatási államtitkára, a jelenlegi Miniszterelnöki Hivatal alkalmi bedolgozója arról beszél, hogy a mezőgazdaság bajainak félrekezelése törvényszerűen vezetett eme áldatlan helyzethez. A baj persze a mezőgazdaság világában sem jár egyedül: Raskó szerint a dilettáns módon, koncepciótlanul szétszórt agrártámogatások tovább rontották az ágazat helyzetét.
Egyelőre terjeszkedhet a MatávElnémult a Mars-szonda Három hónappal azután, hogy az előző Mars-szonda, a Climate Orbiter a fedélzeti számítógép hibás programozása miatt lezuhant és megsemmisült a Marson, újabb fiaskót könyvelhet el az amerikai űrkutatás: a múlt pénteki leszállás közben megszakadt a kapcsolat a vörös bolygó déli sarkvidékének felderítésére szánt Polar Lander szondával is. Péntek óta a kutatók folyamatosan próbálnak kapcsolatot teremteni vele, ám lapzártáig nem jártak eredménnyel.
Moszkvai előkarácsony DiótörővelA Kreml ajándéka a nagyvilágnak - így harangozzák be Moszkvában azt a balettelőadást, amelyet az interneten keresztül bárki megtekinthet, feltéve, hogy az amúgy nem valami fényes állapotú telefonvonalak megengedik. December 13-án, délelőtt 11-kor Csajkovszkij Diótörőjét táncolja majd a Kreml balett-társulata az orosz elnöki palota színháztermében, s az előadást a www.kremlin-gkd.ru címen közvetítik.
Horvátország elnöke, bár az erről szóló hivatalos orvosi bejelentést még nem ismertették, halottnak tekinthető: már csak műszerek jelzik életfunkcióit. Az elnök "ideiglenes akadályoztatottságát" kimondó alkotmánymódosítás után a horvát parlament, a szábor elnöke kitűzte a választások időpontját. Január elején, ha hinni lehet az előrejelzéseknek, a gyászoló kormánypártnak, a Horvát Demokratikus Közösségnek (HDZ) még egy veszteséget fel kell majd dolgoznia. A választási kudarcot. De ki is volt Franjo Tudjman? Honnan indult? Hogyan uralkodott? És mi végre?
Szeptember 22-én megállt az élet a hollóházi Hutschenreuther Hungária Porcelán Kft. üzemeiben. Az ajtókra lakat került, az ott dolgozó több mint kétszáz embert hazaküldték. Azóta hivatalosan tartalékállományban vannak, fizetést nem kapnak, és valószínűleg a csodára várnak. Csoda helyett azonban - két hónapig tartó huzavona után - csupán a felszámolóbiztos érkezik, a dolgozók pedig jelentkezhetnek a munkanélküli-segélyért.
A hetes otthon a gyermekvédelem kevésbé ismert formája: hétköznapokon 24 órás felügyeletet biztosít olyan gyermekeknek, akikre szüleik munkahelyi, életviteli vagy egyéb okok miatt nem tudnak vigyázni. A fővárosban jelenleg hat hetes otthon működik - egyelőre. A gyermekvédelmi törvény ugyanis megfeledkezett ezekről, s törvényi szabályozás híján a főváros, úgy tűnik, jogtalanul igényelt normatívaként az otthonok ellátására 130 millió forint költségvetési támogatást.
Tudjuk régóta, csak mégis, mindig szar érzés, amikor kiderül, hogy másként vannak, mint amilyennek látszanak a dolgok. Hogy két világ van: az egyik, amelyben hatalmas összegeket mozgatnak egymás közt Nagy Ravaszak, meg a másik, ahol mi, Sok Kis Maflák bámulunk, az a sok pénz, nézd csak, hogy szalad! Egymilliót, márkát, visznek a bőröndben például, aztán odaadják valakinek - nekünk történetesen soha.
Az új színházi botrányt követően fél évig nem lépett színpadra, később elvállalta Vigov szerepét Osztrovszkij Erdő című komédiájában, amit Gothár Péter rendezett a Radnóti Színházban. Szeptember óta a társulat tagja, beszélgetésünk idején Trigorint próbálja Csehov Sirály című művében, melyet Valló Péter állít színpadra (bemutató: december 12.). Januártól újabb film következik: Szabó László, Párizsban élő színész-rendező felkérésének eleget téve, egy francia-lengyel-kanadai-magyar koprodukcióban készülő krimiben elvállalta a rendőr szerepét. Ez lesz a százhetvenegyedik filmszerepe.
Az Ifjúsági Magazin fotóriportereként fedezte fel Magyarországot, de dolgozott a Sternnél is, "nehézbulvárként" pedig a Blikknél. Számtalan díjat nyert, kiállításai viharokat kavartak, mégis csak most, huszonöt év után jelent meg az első albuma. Urbán Tamással a Teve utcai rendőrkapitányságon beszélgettünk. Most ugyanis itt dolgozik.
Furcsa egy rendezvény ez, a díjkiosztás. Veszettül igyekszik pont olyan lenni, mint az Oscar, ahol a világ feszülten ül a tévéképernyők előtt, és körmeit tövig rágva drukkol kedvencének. Ehhez képest ez az esemény meg sem közelíti a tengerentúli példaképet, hiszen a nagyközönség máig sem bírta igazán a magáévá tenni. Hovatovább névtelen szobrocskákat osztogatnak. Még egy nyomorult becenévre se futotta az ezüsthölgynek.
"Feltétlenül adjon valaki Balanescu úrnak egy kazettát Lajkó Félixről, vigye, mutogassa Angliában, biztos le fog esni az álla" - írta - arnold - a Magyar Narancs 1995. április 27-i számában. ´99 júniusában Ljubljanában találkoztam vele, s mint kiderült, időközben megkapta, és igen jó véleménnyel van róla. A közös szereplés akkor még nem került szóba, ahhoz még kellett pár hét, és tessék: novem-ber 29-én a szabadkai város-házán, 30-án pedig a pesti Zeneakadémián már túl is estek rajta.
Én az előítéletem rabja vagyok, de most volt egy felszabadító estém.
Rég beszéltünk már a sokadikáról, de ennek nem az az oka, mintha megszűnt volna, hanem sokkal inkább, hogy írni sem volt kedvünk az újabb aspektusokról. Pedig aspektus van bőven, például a címben már jelzett hideg és vonzatai, mintegy kicsiny segítői: a meleg cipő és a gázszámla.
Január elsejétől önálló alapítványként működik tovább a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ, amely 1996-tól napjainkig a Soros Alapítvány programjaként egyszerre támogatta a civil szféra internetesítését, és szolgált elefántcsonttoronyként magyar és nemzetközi médiaművészek számára az Országház utcában. A jövő évezred küszöbén ebből az elefántcsonttorony marad: az alapítványtevők - a Soros Alapítvány és a kereskedelmi internetszolgáltatásban is érdekelt Matáv - meglátása szerint a civil szféra már elég érett ahhoz, hogy előfizetést vásároljon egy kereskedelmi internetszolgáltatónál.
A meleg identitás legitimációjával kapcsolatos kérdések még a demokratikus berendezkedésű társadalmakban is felkavarják a kedélyeket. Közéleti, kulturális, tudományos és jogi szinten folyik a diskurzus, egyre biztatóbb eredményekkel. Daniel Borillo, a Párizsi Jogtudományi Egyetem tanára, az Európa Tanács szakértője, a Homo-szexualitás és jog című könyv szerzője, valamint Didier Eribon, a Nouvel Observateur munkatársa, filozófiatörténész, az École des Hautes Études szociológiatudományi tanszékének tanára, a Gondolatok a gay-kérdésről című könyv írója, elhivatott szakértői az ezredvégi meleg mozgalmaknak. Olyan nevekkel emlegetik őket egy lapon, mint Bernard-Henry Levy, a sztárfilozófus, akivel közös esszékötetük is jelent már meg. Az AIDS világnapján a Francia Intézetben rendezett előadássorozat kapcsán beszélgettünk velük a homoszexualitás néhány fontos társadalmi vonatkozásáról.
Három perverz beszélgetett egy jeges téli éjszakán a szobi vasúti híd alatt: dr. I., én és Sárkány Gusztáv. Ahelyett, hogy egy - pontosabban három - kád illatos meleg vízben ábrándoztunk volna a kövér balinokról, heringtől bűzlő kézzel kucorogtunk a tűz mellett a nagy hídpillér tövében, és a menyhalak természetét elemeztük. Pedig egyáltalán nem így indult a nap.
