A mű vizsgálatának szempontjai igen nehezen vonatkoztathatók el a bemutatót megelőző többéves cirkusztól, vagyis minden olyasmitől, aminek a filmhez magához semmi köze nem szabadna hogy legyen. Amikor Stanley Kubrick 1995 decemberében bejelentette, hogy Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével filmre viszi Arthur Schnitzler Álmok éjszakája (Traumnovelle) című, század eleji művét, a rendező pályájának ismeretében már sejthető volt, hogy nem fejezi be egyhamar. Természetesen ilyen kilátásokkal egyik komolyabb stúdió sem vágott volna bele, még ekkora sztárokkal sem, de a közvéleményt sem köti le ennyire a projekt, ha Kubrick akkorra közel negyvenéves életművének jelentősége kevésbé kétségbevonhatatlan. A huszadik század négy jelentős regényének (Lolita, Gépnarancs, 2001: Ûrodisszeia, A ragyogás) messzemenően egyéni látásmóddal kivitelezett (bár a szerzők jóváhagyása által nem mindig kísért) adaptációján kívül nevéhez, egyebek mellett, az erőszak természetét szenvtelen tekintettel, ám annál behatóbban vizsgáló további filmek fűződnek, mint az Acéllövedék vagy A dicsőség ösvényei.
A Tágra zárt szemek forgatása 1996 júniusában kezdődött, és lassúságával minden várakozást felülmúlt, mivel nem egy jelenetet kellett számtalanszor újraforgatni, mire az megfelelt a rendezőnek, különös tekintettel a főszereplő páros közös jeleneteire. Időközben több nagy név, legutóbb Harvey Keitel, tisztázatlan okok miatt szállingózni kezdett a fedélzetről. Kubrick ugyanis mindenre kiterjedő hírzárlatot rendelt el, beleértve a bemutató várható időpontját, de magát a cselekményt is, amivel kapcsolatban csak annyi látszott bizonyosnak, hogy nem követi szóról szóra az alapjául szolgáló novellát. Ezzel bevallottan azt akarta elérni, hogy filmjének befogadói mindenféle prekoncepcióktól mentesen szembesülhessenek vele, de paradox módon a nagy titkolózással csak fokozta az érdeklődést, aminek kielégítésére a média ugyan a megszokottól némileg eltérő, de mégis olyan hatalmas mennyiségű híranyaggal látta el a közvéleményt, hogy az végül ugyanúgy leárnyékolta a végterméket, ha nem jobban. Persze nagy rendezők hasonló törekvéseire akad pár példa a filmtörténetben, hogy csak Hitchcockot említsük, a Psycho vetítésein megtiltotta, hogy a későn jövőket beengedjék, továbbá a film végén egy feliratban arra kérte a nézőket, hogy ne rontsák el ismerőseik filmélményét azzal, hogy beszámolnak nekik a filmről. Azonban Kubrick 1999 márciusában bekövetkezett hirtelen halála után a hírzárlat nem sokáig volt fenntartható. A filmet ugyan addigra már sikerült befejeznie, de egy újságíró, aki részt vett a stúdiófőnököknek tartott legelső vetítésen, júniusban részletes beszámolót közölt a filmről az egyik angol bulvárlapban, amit a társ-forgatókönyvíró Frederic Raphael memoárja követett. Az amerikai bemutatóra végül júliusban került sor, a stúdió (Warner Bros.) állítása szerint a filmet kisebb technikai korrekcióktól eltekintve érintetlenül hagyták. A felnőtt közönségnek szánt tartalomból eredően a cenzúrabizottsággal folytatott alkudozás fényében ezek a változtatások minimum a húzósabb részek elé digitálisan illesztett figurákat jelentették, a teljesen cenzúrázatlan verzió hozzáférhetősége pedig egyelőre mindenképpen kérdéses.
Úgy tűnik, minden az estéllyel kezdődik. A fiatal házaspár útjai itt egy tánc után hamar szétválnak, a színészek gyenge kezdése azonban még egy rövid ideig velünk marad. Persze alkalmuk nyílik kicsit eljátszani a hűtlenség gondolatával, de ez ennyiben marad. Egy másik alkalommal szóba kerül az este, és a feleség egy spangli után késztetést érez, hogy beszámoljon férjének a képzeletben elkövetett félrelépéseiről, amit a férfi nem viszonoz, ehelyett egyre kínosabban érzi magát. Beszélgetésüket félbeszakítja, hogy egy halott betegéhez hívják. Miután annak lánya megpróbálja elcsábítani, Cruise belehasít az éjszakába, és végül egy volt csoporttársa révén egy titokzatos és színpadias orgián köt ki. Itt továbbra is passzív marad, míg fel nem fedik és ki nem utasítják, mint betolakodót. Hazaérve kiderül, hogy a felesége ugyanazt álmodta, amit ő végignézett, csakhogy a nő részt is vett benne, igaz, csak azért, hogy őt megalázza. Ezután elkövetkezik valamiféle katarzis, de az nem derül ki, hogy a végénél valóban vége van-e, vagy ennek a két szeretni teljesen másképpen tudó embernek a kapcsolatában mindig is lesznek-e ilyen epizódok ezután, vagy miért nem voltak ezelőtt, holott a tökéletes felszín alatt meghúzódó végtelen unalom valószínűleg mindig is ott lesz. Lassan, a modorosságig kiegyensúlyozott képekben bontakozik ki egy nagyon nem mindennapi történések ellenére mégis kicsit kiábrándítóan hétköznapi történet, amiből, ha lefejtjük róla a Kubrick-mítoszt és a hibátlan testeket, sajnos nem sok marad.
Orosz Ágnes
Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut), színes, angol, 155 perc, 1999; rendezte: Stanley Kubrick, írta: Stanley Kubrick és Frederic Raphael Arthur Schnitzler novellája alapján; operatőr: Larry Smith; vágó: Nigel Galt; zene: Jocelyn Pook; szereplők: Tom Cruise, Nicole Kidman, Sidney Pollack, Rade Serbedzija; forgalmazza az InterCom
