Film: Lidérces álmok (Cameron Crowe: Vanília égbolt)

  • - ts -
  • 2002. január 31.

Film

Képzeljük magunkat hollywoodi mogulnak! Megvan? Jó! Akkor most képzeljük magunkat Tom Cruise-nak! Ha ezzel is megvagyunk, keressünk magunknak egy problémát! Az sem lehet nehéz.
Képzeljük magunkat hollywoodi mogulnak! Megvan? Jó! Akkor most képzeljük magunkat Tom Cruise-nak! Ha ezzel is megvagyunk, keressünk magunknak egy problémát! Az sem lehet nehéz.

Mi lenne, ha Tom Cruise egyszer csak nem lenne olyan jóképű, mint amilyen? Jaj, mi lenne, ha holnaptól ronda lennék?

Azért az túlzás, hogy a film erre a kérdésre keresné a választ, de legalábbis fölveti. Mert valaki - vagy Cruise, vagy más - látott egy spanyol filmet, Nyisd ki a szemed a címe, én is kivehettem volna a videokölcsönzőből, munkamódszerem ez nekem, de ahhoz, hogy pár rossz szavam legyen ehhez a dolgozathoz, ugyancsak túlzásnak tetszett. Nem az adaptáció hűséges avagy hűtlen volta az, ami befogadóként nyomasztott. Ehhez legalább annak lehetőségére lett volna szükség, hogy fölvetődjék, a látott mozi vajon elképzelhető-e valamennyire is másnak, urambocsá´: sokkal jobbnak, mint amilyen. Nem keltett ilyen érzést ez a két és egynegyed óra. Tom alighanem kihozta magából a maximumot. Viszont el kell-e mesélni, hogy a rendező lehetőségei egy ilyen felállás esetén meddig terjednek? Eddig. Hogy mindent megtegyen Tom vállalkozásának sikeréért. S ezért nem érdemes firtatni, hogy vajon sikerült-e az alapanyagból kihozni a maximumot. A műélvezetet úgyse befolyásolja.

A Vanília égbolt tipikusan olyan film, ami - szándékaiban feltétlenül - partnernek tekinti a nézőjét, e nemes elhatározásában persze meg kell küzdenie egy kétségtelen nehézséggel, a megvalósítás elkerülhetetlenségével, hisz az mégse járja, hogy jön Tom, és kiáll a nép elé, őszinte, feltáró vallomást tesz az őt bántó dolgokról, aztán ki-ki oldja meg, ahogy tudja. Hollywood enynyire még nem interaktív.

Ám láthatóan az szeretne lenni, így amit levetít, az álmok kusza szövedéke, amiben egy darabig keresgéli az ember a fogódzókat, aztán meg nem. Nem is volna ez baj, ha képes lenne valami feszültséget fenntartani. De ami nincs, azt fenntartani is képtelenség.

Gyakorlatilag minden olyan nekiveselkedés rútul elbukott mindig, ami arra az egyetlenegy elképzelésre alapozott, hogy egy mozisztár személyiségének kontrollálatlan kiteljesedése feszültséget generálhat a vásznon. Mégis biztosra vehető, hogy számtalan ilyen indíttatású film vár még ránk. Ezért aztán - íme az interaktivitás - nem árt fölszerelkeznünk néhány sztorival.

Jelen esetben talán az segít rajtunk, ha azt a változatot húzzuk elő, amelyikben a fiú találkozik a lánnyal. Az igazival, kinek megjelenése nyilvánvalóvá teszi, hogy ami eddig volt, amiben gyakorlatot szereztünk, amiben eligazodunk, az semmi, az nem is volt.

Jaj, mi lesz most? Mit kell ilyenkor tenni? A következő randevúig akár rémálmok is gyötörhetnek. És ez szép, a magunk részéről ennyitől akár boldogok is lehetnénk. Csak ne kellene végigunatkozni hozzá a tetemes filmidőt.

- ts -

Vanilla sky; színes, szinkronizált, amerikai, 2001, 135 perc; rendezte: Cameron Crowe; fényképezte: John Toll; szereplők: Tom Cruise, Cameron Diaz, Kurt Russel, Penelope Cruz; a UIP-Duna Film mozija

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.