A világ talán még nem áll készen Oliver Stone új filmjének letaglózó igazságára. Bizonyára ezért sem lett Stone új filmjéből az az eseményszámba menő kultuszdarab, melyben sokan reménykedtek, s mely megnyithatta volna a rendező számára az utat egy újabb Nagy Sándor léptékű eposz felé. Még szerencse, hogy Stone nem a beszűkült tudatú mának, hanem az örökkévalóságnak dolgozik, és az örökkévalóságban - cáfolja meg, aki már járt ott - állandó utánjátszásban vannak a filmjei. A Tőzsdecápák igazságát is csak mostanában kezdtük kapiskálni, a Született gyilkosok médiakritikájának megemésztésébe pedig már belekezdtünk ugyan, de még kell egy kis idő, míg a tanulság leülepszik. Ennek fényében nincs is mit csodálkozni azon, hogy a Vadállatok igazsága itt és most nem talált értő fülekre. De jegyezzük fel a dátumot, mert még hasznunkra lehet tudni: 2012 volt az év, amikor Oliver Stone az arcunkba vágta: a rosszfiúk között is vannak színes egyéniségek, és a jófiúk között is vannak unalmasak. Hacsak nem értettünk valamit félre, ez lehet a Vadállatok mondandója, mert az tényleg dögunalom, amit a jók és fiatalok úgymond jellemfejlődés gyanánt összeügyetlenkednek a filmben. Ám ha John Travolta és Benicio Del Toro adja elő a Hacsek és Sajó alvilági átiratát, annak még mindig van egy kevés élvezeti értéke. Sajó ezúttal szadista gyilkológép, Hacsek meg korrupt szövetségi ügynök. - Mondja, Sajókám, a héten hány embert fejezett le? - Vigyázzon, Hacsek, mert még magára is sor kerülhet! Nevetés, taps, meghajlás, jöhet a tánckar és a véres tanulság.
A rosszfiúk ezúttal a mexikói drogkartellek világát képviselik, a jók pedig a nagybani kaliforniai fűtermesztést. Persze épp a lényeg - az egyik lényeg - mellett mennénk el botorul, ha nem észlelnénk; bizony-bizony, a jófiúk sem teljesen makulátlanok, hisz minden világjobbító szándékuk és fair-trade-re való hajlamuk dacára mégiscsak marihuánát termesztenek. Igaz, ők az élni és élni hagyni, míg a kartellek az uralkodni és lefejezni, a hatóság pedig - vigyázat, rendszerkritika következik - a lefölözni és megúszni üzletpolitikáját követik. Ebből lesznek aztán a konfliktusok. Ám ha ilyen egyszerűnek gondolnánk az egészet, akkor bizonyára nem vettük észre azt a körülményt, melyre többször is finom eszközökkel utal a rendező; hogy a rendkívül unalmas jófiúknak - a Buddha-nyugalmú hippinek és haverjának, a tüzelni bármikor kész izmosabbnak - ugyanabba a nőbe van bejárásuk. Ők ezt szerelemnek hívják, de mint sok minden más, amit karaktermotivációnak hívnak, a szerelem is csak a szavak szintjén létezik a filmben; mindkettőt szeretem - imigyen szól a Blake Lively alakította szép test, mielőtt a kartell elrabolná. Ebből lesznek aztán a konfliktusok. Szegény Uma Thurman, ő viszont még a szavak szintjén sem létezik, mert őt egy az egyben kivágták a filmből, mondván, Uma mellékszálát már nem bírta volna el a történet. Sajnos a főszereplők szálait sem bírja, de Benicio Del Sajó és John Hacsek Travolta közös jelenete király.
Az UIP-Duna Film bemutatója
