Lakájokban gazdag múltú (Hyppolit) és jelenű (NER) nemzetként már csak a hagyományok ápolása okán sem mehetünk el szó nélkül a nagyszerű őshollywoodi vígjátékiparos, Gregory La Cava 1936-os lakájklasszikusa, a My Man Godfrey mellett. A tömegek elszegényedése (lásd világválság), a screwball comedy virágzása (lásd Ez történt egy éjszaka) és a becsülettel nyomorgó hajléktalanból előkelő lakájjá lecsúszó Godfrey-t alakító William Powell (lásd Thin Man-sorozat) egészen modern rezignáltsága mind kellettek a sikerhez. A tények röviden: az előkelő New York-i társaság mulatságán az nyer, aki egy igazi „elfelejtett embert” tud felmutatni, és Godfrey-ra, a nyomortanya lakójára tökéletesen illik a leírás. Az önérzetes nyomorgót magával cipelő, elkényeztetett liba (Carole Lombard fullba tolja a libát) hamar elszégyelli magát, és gyorsan megteszi Godfrey-t családi lakájnak. Míg Godfrey-nak volt gyerekszobája, gazdagéknál nem találni olyan szobát, melyben ne egy őrült dühöngene, természetesen a társasági élet szabályainak mentén. A screwball szabályai szerint a pergő nyelvű nők tanítják móresre a gyenge lábakon álló férfiakat, de itt fordítva van, Godfrey az, aki leiskolázza a női szakaszt. Persze ő is csak egy pontig lehet okos, a nem is olyan szelíd női erőszak – ez nem spoiler, hanem műfaji sajátosság – őt is bedarálja. De a lényeg, hogy Powell, az életvitelszerű szalonspiccet propagáló Thin Man-filmek sztárja, aki Clark Gable-nél is előkelőbben viselte a bajuszt, itt is bizonyítja, hogy nála virtuózabban senki sem tudott részeget játszani.
A Filmbox Family műsorán
