Film

2009 nyara óta tartó procedúra ért véget avval, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapítói az év végén elnökké választották Kőrösi Zoltán írót, és felállt az új kuratórium is. Az új elnököt január 14-i számunkban próbáltuk faggatni terveiről ("Nincs olyan csoport, amelyhez közelebb állnék"), most pedig a kinevezéséig vezető utat mutatjuk be, mert meggyőződésünk, hogy a folyamat nemcsak a "filmesszakma" és nagy általánosságban a magyar kulturális élet állapotára jellemző, de messze túlmutat rajta.

Nemrég került a boltokba Nick Hornby új regénye, A Meztelen Juliet, de forgatókönyvíróként ő jegyzi a tavalyi év egyik legnagyobb angol filmsikerét, az An Educationt is. A Fociláz, a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról világhírű szerzője telefonon adott exkluzív interjút a Narancsnak.

Hallottak már önök a zöld sugárról? Netán adódott szerencséjük láthatni is? Ha az ég teljesen, de teljesen felhőtlen a tenger felett, s a nap lebukik a horizont mögött, akkor látható - egy röpke villanásra - a zöld sugár. Amikor épp eltűnik a lenyugvó nap a szemhatáron (a tenger és az ég vonalán). A zöld sugár a nap utolsó sugara, a változás dimenziótlan testet öltése, a fordulópont, amikor éjszaka lesz a nappalból, sötét a világosból. A zöld sugár egy tűszúrás, amikor a természet maga teremt magának szinte laboratóriumi körülményeket, amikor nem fúj a szél, és nincsenek felhők az égen, nem röppen fel váratlanul egy puskalövéstől megriadt madárraj, nem úszik be az állóképbe egy eltévedt hajó vitorlája, s a leghuncutabb bárányfelhőt is kézen fogja, s nem engedi a jóisten. És pont annyi ideig is tart, mint egy tűszúrás - ritka szerencse átélni. A pillanatot, amikor megváltozik minden.

1999-ben tért vissza Magyarországra, hogy megalapítsa a francia-magyar Frenák Pál Társulatot, és újszerű kifejezési formáival felkavarja a hazai kortárs táncéletet. Az elmúlt tíz évben a nemzetközi sikereken kívül azt is elérte, hogy nemcsak bemutatói, hanem a megújult társulatával rekonstruált régi darabjai is telt házakat vonzanak. Frenák Pál koreográfus-táncossal a Trafóban, a Fiúk című felújított darab előadása után beszélgettünk.

Kevés kínosabb dolog van annál, amikor egy igazodási kényszerrel sújtott rendező romló hallásával már nem észleli jól, hogy mit sutyorog a korszellem, és ennek következtében épp az imént kifutott divathoz sikerül csak idomulnia. Az immár évek óta masszív lejtmenetben haladó Guy Ritchie ebben a méltatlan sávban zötyög, amikor a bogaras angol detektív első ezredforduló utáni mozis fellépését szégyenszemre egy újabb Harry Potter-filmként vezényli le.

A színházban, főleg Kaposvárott és túlnyomórészt klasszikusokkal indult a pályája. Aztán a Krétakörrel átnyergelt az alternatívra, és ott is maradt. Dolgozott Greenawayjel a Tulse Luper bőröndjei: A moab történet Magyarországon forgó részeiben, de nevéhez fűződik egy sereg film is, a Portugál, a Nexxt, Az alkimista és a szűz, a Pánik, a Delta vagy a héten moziba kerülő Nibelung-lakópark látványterve is.

Idén lesz hetvenéves. A Brazil, a 12 majom, A Halászkirály legendája, a Gyalog-galopp, a Münchausen (sic!) báró kalandjai, a Félelem és reszketés Las Vegasban vagy éppenséggel az Időbanditák rendezőjének új filmje, a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma megjelenésünk napján indul a magyar mozikban. A San Sebastián-i Filmfesztiválon beszéltünk vele.

Azt sem tudják, mit tesznek öt perc múlva, társulatként mégis immár tízéves múltra tekintenek vissza. Földessy Margit személyiség- és kreativitásfejlesztő drámastúdiójában találkoztak több mint tizenöt éve - Momentán Társulat néven 2000-ben léptek fel először. RögvEstjeik improvizációs előadások, amelyeket rendszeresen telt ház előtt játszanak saját, Momentown nevű játszóhelyükön. A jelenlegi színházi struktúrában nehezen elhelyezhető tízfős csapat működéséről két alapító taggal beszélgettünk.

Gondolta a fene: a földdarabon, ahol 1969-ben Woodstock néven zenés nemzedéki összekapaszkodásra gyűlt össze a világ (de legfőképpen Amerika) ifjúsága, korábban is volt nyoma életnek. Egyszerű, dolgos népek lakták, Hollywood felől nézve csupa marslakó; tejtermelők és motelipari szakmunkások, zsidók és nem zsidók, térd alatt végződő harisnyát viselő matrónák és békésen legelésző tehenek, plusz egy idegenforgalmi mókamester, aki a pamplonai bikafuttatás meghonosításával szerette volna fellendíteni a zsidó Alpoknak becézett catskillsi régió kulturális életét. A helybéliek máig is élnek, ha meg nem haltak, három napon át azonban egy világraszóló esemény elő- vagy hátramozdítóiként vették ki részüket a történelemcsinálásból.

Lapunk valamikori képszerkesztője ma generációja egyik legkeresettebb operatőre. A héten kerül mozikba legújabb munkája, Vranik Roland második nagyjátékfilmje, az Adás.

A Fox filmstúdió vezetője, akit 2007-ben Hollywood legbefolyásosabb emberének kiáltott ki éves hatalmi ranglistáján a Premiere magazin, a Thesszaloniki Filmfesztiválon mesélt cége legnagyobb dobásáról, minden idők legdrágább filmjéről: James Cameron Avatarja január elejéig 726 millió dollárt kasszírozott a világ mozijaiban.

Leporello, Sarastro, Kékszakállú, Gremin herceg, Marke király, Fiesco: világhírű basszistánk egyazon intenzitással tolmácsolja Mozart, Bartók, Csajkovszkij, Wagner vagy Verdi zenéjét. Legutóbb a Vígszínház színpadán öltötte magára Sarastro jelmezét, 2010 áprilisában pedig a Parsifal Gurnemanzaként vendégszerepel a Magyar Állami Operaházban.

Régen várt találkozás valósult meg múlt vasárnap a Petőfi Csarnokban: az 1995-ben Versailles-ban alakult duó végre Budapesten is bemutatkozott élőben, egy főként az idén megjelent Love 2 című lemezre építő programmal. Jean-Beno”t Dunckel és Nicolas Godin a kilencvenes évek második felében és a nullás évtized elején az európai popliga élén menetelt, s bár ma már nem megkerülhetetlenek, azért még mindig van bennük annyi szufla, hogy a masszív slágerekkel nagyobb tömegeket mozgassanak meg. A kissé bágyadtan induló másfél órás koncerten nem hiányoztak a zenekar legismertebb alapvetései (Playground Love, Sexy Boy, Kelly Watch The Stars, How Does It Make You Feel?), így a végén afféle szolid katarzissal távozhattunk. Az Air billentyűs-énekes zeneszerzőjével a koncert előtt beszélgettünk.

Alternatív zenekarokban énekelt a kilencvenes években, a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után Kaposvárra szerződött, majd főképp filmezett. Az Érzékek iskolája című film megalapozta az ismertségét, a Dallas Pashamende meghozta a szakmai elismerést, aztán Rolf Schübel német rendező ösztönzésére Berlinbe ment. Azóta ott él, de néha Magyarországon is dolgozik. A közelmúltban épp itthon járt pár napra egy filmszinkron miatt, akkor beszélgettünk vele.