SHERLOCK HOLMES

  • - greff -
  • 2010. január 14.

Film

Kevés kínosabb dolog van annál, amikor egy igazodási kényszerrel sújtott rendező romló hallásával már nem észleli jól, hogy mit sutyorog a korszellem, és ennek következtében épp az imént kifutott divathoz sikerül csak idomulnia. Az immár évek óta masszív lejtmenetben haladó Guy Ritchie ebben a méltatlan sávban zötyög, amikor a bogaras angol detektív első ezredforduló utáni mozis fellépését szégyenszemre egy újabb Harry Potter-filmként vezényli le.

A gótikusan borongósnak mutatott Londonban hõseink (két fiú, egy lány, mi más) egy feltûnõen Voldemort-szerû fekete mágus után loholnak egy többszörösen megcsavart, mégis végtelenül szimpla történetben. Ritchie a tömegképregények esztétikájával közelít a fabulához, azaz kétdimenziós, lényegében sérthetetlen szuperférfiakat, egy sátáni fõellent és hasonlóan érdektelen, bár kétségtelenül mutatós dekoltázzsal közlekedõ nõszemélyeket mozgat a víztócsás sikátorokban. És az összes kamerarángatásával, az észlelhetõség határáig rövidített snittjeivel és fárasztó lassításaival sem tudja elfedni a tényt, hogy valószínûleg akkor sem volna képes megkoreografálni egy tisztességes akciójelenetet, ha maga a ravasz Moriarty professzor tartana revolvert a homlokához.

A feszültséghiányos mûvet a másnaposan is sármos, kelekótya negyveneseket mostanában séróból hozó Robert Downey Jr. teszi elviselhetõvé, aki nem csupán a drága Watsont adó, elsõsorban a rapid szempillamozgatásáról híres Jude Law mellett tûnik remek színésznek, de még ebbe a démonaitól megszabadított, kockásra gyúrt hasú Holmesba is képes valódi, az alapmintától sem idegen szellemet csempészni.

Forgalmazza az Intercom


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.