SHERLOCK HOLMES

  • - greff -
  • 2010. január 14.

Film

Kevés kínosabb dolog van annál, amikor egy igazodási kényszerrel sújtott rendező romló hallásával már nem észleli jól, hogy mit sutyorog a korszellem, és ennek következtében épp az imént kifutott divathoz sikerül csak idomulnia. Az immár évek óta masszív lejtmenetben haladó Guy Ritchie ebben a méltatlan sávban zötyög, amikor a bogaras angol detektív első ezredforduló utáni mozis fellépését szégyenszemre egy újabb Harry Potter-filmként vezényli le.

A gótikusan borongósnak mutatott Londonban hõseink (két fiú, egy lány, mi más) egy feltûnõen Voldemort-szerû fekete mágus után loholnak egy többszörösen megcsavart, mégis végtelenül szimpla történetben. Ritchie a tömegképregények esztétikájával közelít a fabulához, azaz kétdimenziós, lényegében sérthetetlen szuperférfiakat, egy sátáni fõellent és hasonlóan érdektelen, bár kétségtelenül mutatós dekoltázzsal közlekedõ nõszemélyeket mozgat a víztócsás sikátorokban. És az összes kamerarángatásával, az észlelhetõség határáig rövidített snittjeivel és fárasztó lassításaival sem tudja elfedni a tényt, hogy valószínûleg akkor sem volna képes megkoreografálni egy tisztességes akciójelenetet, ha maga a ravasz Moriarty professzor tartana revolvert a homlokához.

A feszültséghiányos mûvet a másnaposan is sármos, kelekótya negyveneseket mostanában séróból hozó Robert Downey Jr. teszi elviselhetõvé, aki nem csupán a drága Watsont adó, elsõsorban a rapid szempillamozgatásáról híres Jude Law mellett tûnik remek színésznek, de még ebbe a démonaitól megszabadított, kockásra gyúrt hasú Holmesba is képes valódi, az alapmintától sem idegen szellemet csempészni.

Forgalmazza az Intercom


Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.