A gótikusan borongósnak mutatott Londonban hõseink (két fiú, egy lány, mi más) egy feltûnõen Voldemort-szerû fekete mágus után loholnak egy többszörösen megcsavart, mégis végtelenül szimpla történetben. Ritchie a tömegképregények esztétikájával közelít a fabulához, azaz kétdimenziós, lényegében sérthetetlen szuperférfiakat, egy sátáni fõellent és hasonlóan érdektelen, bár kétségtelenül mutatós dekoltázzsal közlekedõ nõszemélyeket mozgat a víztócsás sikátorokban. És az összes kamerarángatásával, az észlelhetõség határáig rövidített snittjeivel és fárasztó lassításaival sem tudja elfedni a tényt, hogy valószínûleg akkor sem volna képes megkoreografálni egy tisztességes akciójelenetet, ha maga a ravasz Moriarty professzor tartana revolvert a homlokához.
A feszültséghiányos mûvet a másnaposan is sármos, kelekótya negyveneseket mostanában séróból hozó Robert Downey Jr. teszi elviselhetõvé, aki nem csupán a drága Watsont adó, elsõsorban a rapid szempillamozgatásáról híres Jude Law mellett tûnik remek színésznek, de még ebbe a démonaitól megszabadított, kockásra gyúrt hasú Holmesba is képes valódi, az alapmintától sem idegen szellemet csempészni.
Forgalmazza az Intercom
