Olvasói levelek
Olvasói levelek
Magyar Narancs, 2010. január 21. A derék Csülök Az etnográfiai írásait Ungváry Krisztián álnéven publikáló ismeretlen felfedező újabb, lélegzetelállítóan érdekes tudósítást küldött a bennszülöttek földjéről.
Narancs XXII. évf. 4. szám(2010.01.28.) (2010-01-28)
Magyar Narancs, 2010. január 21. A derék Csülök Az etnográfiai írásait Ungváry Krisztián álnéven publikáló ismeretlen felfedező újabb, lélegzetelállítóan érdekes tudósítást küldött a bennszülöttek földjéről.
Magyar Narancs, 2010. január 14. Tisztelt MaNcs! Lapjuk azzal tüntetett ki, hogy személyem az egyetlen ismert, aki "visszacsinálná" a nyugdíjrendszer második pillérét.
2002. április 22-én, a francia elnökválasztás első fordulójában az alacsony választói részvételnek és Lionel Jospin szocialista jelölt csúfos szereplésének köszönhetően a május 5-i második fordulóra két jelölt maradt a ringben: a második elnöki ciklusára pályázó Jacques Chirac (a szavazatok 19,88 százalékával) és a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen (16,86 százalék).
Magyar Narancs, 2010. január 14. Kedves MaNcs, meglepve olvastam Szira Judit publicisztikáját az oktatási törvény tervezett módosításával kapcsolatban.
Nehéz úgy vitatkozni, ha ugyanazokat a jelenségeket látjuk problematikusnak, mint ellenfelünk, csupán végkövetkeztetéseink térnek el egymástól. A vitát egy - már elfogadott, ám a köztársasági elnök által az Alkotmánybírósághoz passzolt - törvény provokálja, amely szerint a jövőben nagyobb beleszólásuk lenne a tantestületeknek az igazgatók megválasztásába. Szira Judit (lásd: Ki dirigál a direktornak?, Magyar Narancs, 2010. január 14.) szerint "ez a pedagógusboldogító" akció veszélyezteti az "oktatás színvonalát", sőt "köztársaságunk Alkotmányát" is. Szerintem viszont Szirának ez az ítélete akkor is túldimenzionált, ha számos részigazságát elfogadhatjuk.
Előző számunkban a Vince Mátyással, az MTI elnökével készített interjú egy kérdésében ("Ha mi nem ülünk ott, akkor senki", 2010. január 21.) az az információ jelent meg, hogy az MTI-nek 3500 alkalmazottja van.
A köztársasági elnök a múlt pénteken kitűzte az országgyűlési választás két fordulójának idejét. A dátumokat a pártok egyöntetű lelkendezéssel üdvözölték, az egyik azért, mert úgymond kevesebb ideje marad a másik pártnak az ő köpdösésére, a másik meg azért, mert szerinte tavaly ilyenkor is késő lett volna. Az elnök pedig állta a szavát, miszerint a lehető legkorábbi időpontra tűz (hogy mihamarabb véget érjen a törött lábú lovak szenvedése a porondon). Tényleg nagyon gonosz embernek kell lennie annak, aki belerondít ennyi ember boldogságába. De az időpontok sajnos nem kvadrálnak a köztársaság ama néhány szabályával, amelyek a kitűzés tekintetében irányadók. Az államfő törvényt szegett, amikor április 11-ét és 25-ét jelölte meg. A következők miatt.
Kedden az Alkotmánybíróság (AB) visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a vagyonadó lényegi részét, a lakóingatlanok adójára vonatkozó törvényi rendelkezéseket. (Elutasította viszont az adó további passzusai ellen benyújtott indítványokat, vagyis a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű autók után fizetni kell a tulajdonosoknak.) A Pénzügyminisztérium annak idején nagyon rákészült: szakelemek sorát kérdezte végig és korábbi vonatkozó AB-határozatok sokaságát vizsgáltatta meg, hogy a bejelentése óta támadott (és tavaly nyáron elfogadott) törvénytervezet legalább az alkotmányosság próbáját kiállja. (Ha már a Fidesz jó előre bejelentett szándékai szerint a kormányváltást úgysem sokkal élte volna túl.) A kormányzatnak nem lehetett könnyű dolga, ha az Alkotmánybíróság adóügyi gyakorlatában próbált eligazodni. Az AB 2007-ig nem szívesen foglalkozott adókérdésekkel (és ha tehette, kerülte a költségvetési ügyeket is, ily módon is kifejezve az alkotmány gazdaságpolitikai semlegességét), noha a Sólyom-éra utolsó időszakában több tilalomfát is állított a mindenkori (elsősorban az akkori MSZP-SZDSZ) kormány elé.
Magyar Narancs, 2010. január 21. Nem szeretnék érdemtelenül osztozni Retkes Attila eddigi és várható további politikai sikereiben, ezért ezúton értesítek mindenkit: velem az SZDSZ elnöke semmilyen kapcsolatban nincs, miként a liberális parlamenti frakció döntő részével sem, hogy mást ne említsek, mindazokkal, akik az ő megválasztásáig 1990 óta képviselték az Országgyűlésben a pártot.
Rákosrendező, a vasútállomások alfája és ómegája, Resti Kornél Mekkája és Medinája, innen indul és ide tér vissza. Sokszor csak úgy elvillamosozik, elsétál ide, a Manó büfében iszik egy unicumsört, kiül a sorompók mellé (megszámolta, hat pár sorompó, egy "szakállas", tucat sudár sorompó magasodik, ereszkedik), és nézi a vonatokat, a dühös autósokat, itt tízpercenként leengedik a sorompót, és tíz percen túl is zárva tartható. (Irodalom: Legát Tibor: Tájseb, Magyar Narancs, 2008. november 20.) Málló épület, betört (de nem -deszkázott!) ablakok, van élet az üvegcserepeken túl.
A Tour de France-ról készült régi fotográfiákat nézegetve azonnal szembeötlik, milyen éles cezúrát jelentett a második világháború. A körverseny ugyanis a harci cselekmények, majd a közlekedési és vendéglátási infrastruktúra hiányosságai miatt 1940 és 1946 között szünetelt, s ez idő alatt bizony sok minden megváltozott. Az 1940-es években előbb a háború, majd az újjáépítés, azután a társadalom egyre szélesebb rétegei által elérhető viszonylagos jólét sok tekintetben uniformizálta az életszínvonalat, a szokásokat és a közízlést - Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt.
Látjátok, feleim - persze, hogy látjuk, csak beszélni nem nagyon tudunk róla. Pedig volna rá igény. A hospice intézménye segítségünkre lehet abban is, hogy meg tudjunk szólalni.
A korrupció elleni fellépés, a roma integráció és a zöld gazdasági fordulat áll majd a Lehet Más a Politika kampányának középpontjában. Egyéni jelöltjeik már megvannak, az országos lista is összeállt, a programjuk viszont csak márciusra készül el. Az internetnek már csak pénzügyi okok miatt is kiemelt szerepet szánnak a kampányukban.
Két hónap hallgatás után, január 18-án került ismét adásba a Bumeráng. A két műsorvezetőt a váltás hátteréről, az új piaci helyzetről, terveikről kérdeztük.
A Danubius-, illetve Sláger-perben az elmúlt hetekben született nem jogerős ítélet szerint az ORTT tavalyi frekvenciapályázata jogellenes, ezért törvénybe ütközik a két nyertessel aláírt szerződés. A pályázat előkészítése során a testület fideszes delegáltja - más indokok alapján ugyan, de - maga is törvényességi aggályokat fogalmazott meg, végül mégis a Class FM és a Neo pártjára állt. És nem ez volt az egyetlen furcsaság.
Sokan a honi jogszabályalkotás megcsúfolásának tartják a Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) közös beadványa nyomán megszületett, 57 paragrafusból álló törvénymódosítást, amely előzetesen sem az államigazgatási, sem a szakmai fórumokat nem járta meg. A házszabályt megkerülve végszavazott, s a napokban az államfői szignót is elnyert energetikai pakk a Mol és az MVM rövid távú elképzeléseit tükrözi.
Az indiai kormány offenzívát indított a több államban is akciózó maoista felkelők ellen. Helyi szintű önállósodási törekvések is jelzik az ország megosztottságát.
Ha már a múlt héten a koncertprogram számottevő gyarapodásának fölemlítésével indítottuk ajánlónkat, úgy ez alkalommal sem igen tehetünk másként, hiszen a soros MaNcs-ciklus jószerint minden napjára két vagy több fajsúlyos hangverseny esik. Kezdhetjük akár ismételten a schönbergi Megdicsőült éjjel, mely mű előadásával a Perényi Miklóst hangszeres szólistaként és zeneszerzőként egyaránt felléptető UMZE zárja majd programját (Thália Színház, január 28., fél nyolc), hogy aztán rögvest az új magyar zene hét végi nagyrendezvényére térjünk, mely sorozatot megtévesztő módon 22.
Folytatjuk múlt héten elkezdett "legendák nyomában" sorozatunkat, bár nem készakarva. A csütörtöki havazásban kerestünk biztonságos zugot a Szent István körúton a Jászai Mari tér felől jövet, s mivel az útba eső viszkis sztékház (Nirvána?) túlzottan banálisnak tűnt, törökre pedig cseppet sem fájt a fogunk, kezdett reménytelenné válni a helyzet.
A koreai konyha csípős, fokhagymás, ragacsos, édes - vagyis olyan, amit elvileg nagyon lehet csípni. Nem elsősorban a kifinomult komplexitás jellemzi, inkább az erős, karakteres ízek.
Mióta nyugdíjasokat is beosztottak TMK-ügyeletre, mindenkiben volt egy kis - sose szűnő - félsz. Mi lesz, ha akkor lesz valami meghibásodás, rendkívüli esemény, ha az egyik szaki bácsi van szolgálatban? Mit fog az csinálni? Néz? Az öreg Radai ugyan tele pofával híresztelte úton-útfélen, hogy ő harminc évet húzott le Zsanán, így nincs miért rinyálnia, de a vak is látta rajta, hogy úgy várja minden reggel a váltást, mint a messiást.
rés a présen: Hogyan lettél díszlettervező? Sebő Rózsa: Nem színházban nőttem fel, mégis a családomat tartom felelősnek, hogy végül itt kötöttem ki. Rengeteg izgalmas vitám volt már tizenévesen a testvéreimmel színházról, filmről.
GYÁSZ 72 éves korában elhunyt Erich Segal: első és legismertebb regényét, a Love Storyt 1969 karácsonyi szünetében írta, s a klasszikus görög és latin irodalom 32 éves professzora hónapok alatt egy nemzetközi bestseller és egy hollywoodi filmsiker szerzőjeként folytathatta akadémiai és médiakarrierjét. Olyan elit intézményekben végzett, illetve tanított, mint a Harvard, a Yale, a Princeton és Angliába költözése után Oxford; féltucat regényt írt, zsidó imát fordított héberről angolra (nagyapja rabbi volt Vilniusban), s tanulmánykötetet írt a megnevettetés témájáról az ókori görögöktől a 20.
Lehet a végén kezdeni, voltaképpen logikus is, de nem ajánlom. A tudósítóként számos fegyveres konfliktust megjárt "szemtanú" szerző a Jegyzetekben ugyanis "leleplezi műhelytitkait", érzésem szerint fölöslegesen, ráadásul a végére kusza összeesküvés-elméletek ismertetésébe is belefut.
Budapest és Sin City határában járunk, a sötétben bujkáló velős pacalok, peep-show-ban vetkőző pincérnők, többnapos borosták és a véget nem érő éjszakák földjén. Alkalmasabb tájat nehéz is lenne elképzelni egy búskomorságát kívül hordó, az élet napos oldalait még lábjegyzetileg sem ismerő képregényhez.
Buenos Airesben született, római, párizsi kitérők után ma Madridban él. Tenor létére baritonszerepek felé kacsingat, operahősként szerzett hírneve ellenére szívesebben áll a karmesteri pulpituson. José Cura február elején az Operabál díszvendégeként érkezik Budapestre.
Az amerikai gitáros-énekes első szólólemezét nem a kalandvágy hívta életre, sokkal inkább a fölgyülemlett dalmennyiség részleges lecsapolása lehetett a program, hiszen Gillian Welch, a neotradicionális country egyik legjelentősebb alakja, akinek Rawlings főállásban első számú dalszerzője és kísérőzenésze, immár hét éve nem jelentett meg új lemezt. Szólólemezén Rawlings alapvetően ugyanazt a jobbára dobkíséret nélküli, tradicionális hangszerekkel és magas technikai tudással, de mindvégig biztos arányérzékkel, visszafogottan elővezetett, néhol nagyvárosi búbánattal átmosott, giccsmentes countryt játssza, mint amit Welch mellett is szokott.
Ha ez a szeretethiányos fiatalember, aki ágyrajárói státusban múlatja napjait Bécsben, egy hajléktalanszállón, többek közt Schlomo Herzl könyvnepper társaságában, egy picivel tehetségesebb festő, másképp alakult volna a huszadik század történelme. De Tábori György Mein Kampf című darabja nem erről szól - ez csak úgy mellékesen jutott eszembe.
Az úgy volt a Bodeni-tó partján - ki emlékszik már, a háttérben vár, esetleg kastély, jobbra előre móló világítótoronnyal, tán Meersburg lehetett -, hogy Heintje beszállt egy hófehér, piros tetejű "tojástaunusba" (Taunus 17M), s a hátsó ülésen rázendített, hogy "Es war einmal ein kleines Bübchen, das bettelte so wundersüss, Mamatschi, schenke mir ein Pferdchen! Ein Pferdchen wär' mein Paradies" (Kábé: Volt egyszer egy kisfiú, aki olyan édesen kérte, Mamácskám, vegyél nekem egy lovacskát, a lovacska nekem maga volna a paradicsom). És hamarost egy alpesi tanyán láttuk viszont az éneklő kisfiút - még szép: lóháton. Nos, amikor ezt a hetvenes évek elején (a film 69-es, mint az Easy Rider) a Csepel Vasmű Munkásotthonának mozitermében láttuk, egészen komoly formában merült fel előttünk, hogy a szocializmus mégsem tarthat örökké. Így is lett, a német popzene ledöntötte a berlini falat, s régi ígéretéhez híven felszámolta a szocializmust. S most itt egy kiállítás, ami igazolja is mindezt - bár csupán a szakág jelenére és közelmúltjára fókuszálva.
A tavalyi év rendezvényei, konferenciái, kiállításai a rendszerváltás köré csoportosultak - ebbe a sorba illeszkedik, ugyan kicsit megkésve, a LuMu tárlata is. Az 1989 és 2009 között készült közép- és kelet-európai videomunkák az elnagyoltan csak szovjet blokként titulált térség problémáival foglalkoznak, azokkal a vékony szálakkal, amelyek az agyonhallgatott és kibeszéletlen múltat kötik össze a jelennel, a radikálisan megváltozott, sokszor frusztráló társadalmi-politikai környezettel.
Már a történetért megéri. Hol volt, hol nem volt, Tony Cmelik (másként: Cypress Grove) country-blues gitáros nagyot gondolt. Eljött az ideje, hogy rendet rakjon a porosodó, vacak kazettái között. Illetve, hogy a nagy részüket kidobja a túróba. Ezer éve nem hallgatta őket. És nem is fogja. Akkor meg minek foglalnak annyi helyet el? Na és akkor a kezébe került az a példány, amire ez volt írva: JLP Songs. Tonynak persze azonnal bekattant. Ezt a három countrynótát akkor vették magnóra Jeffreyvel, amikor a Ramblin' Jeffrey Lee and Cypress Grove with Willie Love című albumra készültek. Csak aztán nem lett belőlük semmi, mert közben átnyergeltek a bluesra. Valójában be sem fejezték őket. Ott maradtak kezdeményként azon a JLP Songs feliratú kazettán. Ahogy Tony átfutotta őket, egyből kiderült, hogy így nem lehet őket megjelentetni, ahhoz túl vacak a minőségük. Na jó, de valamit csinálni kell, mert azért tudnak valamit... És nem csak azért, mert a néhai Jeffrey Lee Pierce írta őket. Egyszerűen kicsengett belőlük az aranyfedezet.
A mosónők híresen nehéz életűek, de a rokon szakmáknak sem könnyű; itt vannak például a biztonsági őrök. Az olyan férfiasan nehéz kelés, mint amilyet Antal Nimród új hollywoodi megbízásában látni, tán még bányászkörökben is ritka, páncélozott pénzszállító kocsikísérők esetében meg egyenesen kuriózum.
"Magyar Narancs: Idén Paul Schraderrel forgattad Yoram Kaniuk regényét a holokausztról és annak pszichés utóhatásáról. Jeff Goldblum: Schrader így jellemezte a filmet: egy férfi, aki egyszer kutya volt, találkozik egy kutyával, aki egyszer ember volt.
A furcsa című félreolvasó-napló zömmel szingli, webaddikt nők intellektuális, vágyteljesítő blogja - egyszersmind az utóbbi idők egyik legeredetibb, minimalista formában elővezetett társadalomkritikája is. Félreolvasások puritán listája az oldal: posztjai szavakra és tőmondatokra korlátozódnak, zárójelben az eredeti szóalakkal. A Freud szikár formában közöl, néhol mégis kéretlenül sokat árul el bejegyzőiről, amikor privát bloghoz hasonló intim csatornaként működik a panaszosok számára.
A kétezres évek Simon and Garfunkeljének is tekinthető duó visszatért: Erlend Sye és Eirik Glambek Bse öt év után (még tavaly) új lemezt jelentetett meg, amellyel továbbhaladnak a már megszokott melankolikus-akusztikus vonalon, csak most valahogy sokkal határozottabban süt be a napfény az egyszerű, pár akkordos dalokba (ezt ígéri már a pálmafás borító is). A kényelem királyai még az ezredforduló előtt tűntek fel egyszerű és szívfacsaró dalaikkal, abban az időszakban, amikor több hasonló stílusú zenekar vagy előadó is startolt (a Turin Brakes, David Gray vagy az I Am Kloot - még egy címkét is kaptak a szaksajtótól: new acoustic movement).
Sosem találkoztam Paul Newmannel - kezdi előszavában a filmkritikusként is tevékeny biográfiaíró, majd mielőtt még köszönetet mondana forrásainak és szeretteinek, gyorsan leírja, miképp nem találkozott Paul Newmannel. Komoly bátorítást jelenthet minden jövendőbeli sztárbiográfus számára, hogy dacára e nem találkozásnak, Shawn Levynek így is több mint 400 oldalnyi anyagot sikerült összeírnia választott tárgyáról. E vaskos, s viszonylag biztos kézzel vezetett szövegfolyam valóban kiad egy olvasmányos, egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző emberéletet - még ha ez nem is biztos, hogy a clevelandi (s kismértékben persze magyar) Newmanek színésznek állt, Paul nevű fiacskájáé. Levy verziója mindenesetre jól illik a közismert sztárimázshoz, melyet a szerző - szimpatikus vonása ez a könyvnek - nem is igen akar megpiszkálni, legfeljebb itt-ott hozzátold némi kis színeset.
"Lehet, hogy bűnöző vagyok - feleltem -, de ettől még nem vagyok rossz ember. Hülyén hangozhat, de én meg rabja vagyok annak, hogy helyesen kell cselekedni" - mondja Bernie Rhodenbarr, Block szellemes és mély sorozatának betörő főhőse.
Tizedik kötetéhez érkezett az Osiris Kiadó nagyszabású, és immár kétségbevonhatatlanul minőségi vállalkozása, a Nemzet és emlékezet című sorozat. Az egységesen hármas tagolású (Források; Közéleti, politikai irodalmi emlékezet; Tudományos emlékezet) szöveggyűjteményeket az adott korszak értő ismerői szerkesztik, eddig minden alkalommal nemcsak arányosan válogatva a primer és szekunder forrásokból, illetve a szaktanulmányokból, de többnyire izgalmas, továbbgondolásra érdemes szempontokat is fölvetve. A sorból a mostani kiadvány sem lóg ki, amennyiben Az első világháború megbízhatóan hozza az elvárt nívót.
Sam Bell asztronauta a Lunar Industries nevű cég egyedüli küldöttjeként közel három éve dolgozik a Holdon a Föld minél biztonságosabb energiaellátásáért. Családjával kizárólag videóüzeneteken keresztül tud beszélni; egyetlen társa az emberi tulajdonságokkal rendelkező és érzelmeit smiley-jelekkel kommunikáló robot, GERTY (Kevin Spacey kiváló hangjátéka) - Bell a három év alatt beleőrült a magányba.
A mindenkori könyvrecenzens rendszerint okkal feltételezi, hogy személyes múltja nem tarthat igényt számottevő közérdeklődésre, ám a szubjektív emlékek olykor az általános érvényű megállapítások támaszaivá válhatnak. Ilyesformán a tény, miszerint e sorok írója néhány rövid esztendő leforgása alatt immár ötödször lát valamely újonnan megjelent operai kalauz, kislexikon vagy képes enciklopédia ismertetéséhez, alkalmasnak tetszik annak bizonyítására, hogy az évtizedeken át folytatólagosan elhantolt műfaj nemcsak eleven, de még efféle kísérőzsánereket is vígan éltet.
Aki ma Józsefvárost emlegeti, vélhetően gyakrabban gondol azokra a képekre, amik az elmúlt évtizedek számtalan filmjében a szegénység különféle arcainak szolgáltak háttérként, mint azokra, amik most a Corvin moziból kisétálva az épület mögött tárulnak a szeme elé. Pedig amennyiben igaza van Derridának, és a város nem csupán emlék, de ígéret is, ami ott épül, az mind az utóbbit, mind az előbbit alaposan átírja. A kérdés leginkább az, hogy milyen filmek forognak majd az Új Belvárosként épülő falak között.
Hallottak már önök a zöld sugárról? Netán adódott szerencséjük láthatni is? Ha az ég teljesen, de teljesen felhőtlen a tenger felett, s a nap lebukik a horizont mögött, akkor látható - egy röpke villanásra - a zöld sugár. Amikor épp eltűnik a lenyugvó nap a szemhatáron (a tenger és az ég vonalán). A zöld sugár a nap utolsó sugara, a változás dimenziótlan testet öltése, a fordulópont, amikor éjszaka lesz a nappalból, sötét a világosból. A zöld sugár egy tűszúrás, amikor a természet maga teremt magának szinte laboratóriumi körülményeket, amikor nem fúj a szél, és nincsenek felhők az égen, nem röppen fel váratlanul egy puskalövéstől megriadt madárraj, nem úszik be az állóképbe egy eltévedt hajó vitorlája, s a leghuncutabb bárányfelhőt is kézen fogja, s nem engedi a jóisten. És pont annyi ideig is tart, mint egy tűszúrás - ritka szerencse átélni. A pillanatot, amikor megváltozik minden.
Csomagtartó föl, mélyen belenézek a kocsi sötétjébe, aztán körbe a tájon, és bosszúsan mondom: ide gumicsizma kellett volna. Körülöttem sár mindenütt, és a keréknyomokban született kisebb tavacskák mentén az irány fölfelé lesz.
Tán egy évtizede, hogy idáig fut a 7-es busz. Az impozáns végállomási kanyart lakótelep öleli, ám a szerető karok nem érnek össze, málló kőkerítés barmolja a körpanorámát, mögötte vasúti pálya. De ami a busz tábláján áll: "Budafok-Albertfalva vasútállomás", annak nyomát sem látni.
A zselatin hasznos, számos célra nélkülözhetetlen gélesítő anyag. Akinek nem tetszik, kereshet mást helyette.
A labdarúgás befogadástörténetében valószínűleg igazi mérföldkő lesz a 2010-es dél-afrikai világbajnokság, s ennek oka az elátkozott vuvuzela. A tömeges használat esetén rendkívül idegesítő hangú színes műanyag kürt miatt ugyanis minden, ép elméjét megőrizni kívánó európai már a nyitómeccs első perceiben letekeri a hangot a televízióján, és úgy is hagyja, amíg a döntő után az utolsó konfettik el nem szállnak Sepp Blatter feje fölött.
A test átformálásának vágya az antropológusok szerint egyidős az emberiség öntudatra ébredésével. A tetoválás, a fül és az orr átszúrása, a különféle nyújtások vagy éppen a koponyatorzítás mind bevett, ősi szokás. Ám vannak, akik ennél többre vágynak. A csupasz bőrön hordott jelek és egyéb testmódosítások egykor jelentéssel bírtak; például kijelölték az egyén helyét a társadalomban. Bár a civilizáció - a kereszténység elterjedésével - hosszú időn át próbálta visszaszorítani a pogány testkultuszt, a hagyomány tovább élt, bár a ruha átvette a saját bőr szerepét. A primitívnek nevezett társadalmakban azonban az ősi szokások mind a mai napig tartják magukat, és ha kidöntjük a kulturális kerítést, ugyan milyen különbséget tehetnénk egy míves fülbevaló és egy mesterien kidolgozott ajakfeszítő korong funkciója között? Nem is olyan régen a nyugati kultúrában a tetoválások és a különböző testrészekben hordott karikák még csak a tengerészeknek és a börtöntöltelékeknek voltak a megkülönböztető jegyei. Hogy ez megváltozott, ahhoz leginkább Fakir Musafarnak volt köze, aki 1979-ben a nevadai Renóban megrendezett "első nemzetközi tetoválókongresszuson" kiengedte a szellemet a palackból. Az 1930-ban, Roland Loomis néven anyakönyvezett Musafar akkor már közel harminc éve kísérletezett titokban önmagán, kultúrantropológiai könyvek illusztrációi és törzsi rítusokat ábrázoló fényképek alapján. Amikor tetovált testtel és átlyukasztott mellbimbókkal a megdöbbent nyilvánosság elé lépett, tudomása szerint összesen hét ember létezett, akinek ilyen karikái vannak, ma már ez a szám eléri a milliós nagyságrendet. Fakir a legjobb pillanatban jelent meg, már ami a témát illeti: épp szárba szökkent a punk, és szempillantás alatt adaptálta a Musafar által elért eredményeket. Innen szivárgott át szép lassan a mindennapokba, olyanynyira, hogy napjainkra a tömegmédia hathatós közreműködésével a tetoválás és a piercing, azaz a testékszerek viselése már nem számít sem deviánsnak, sem megbotránkoztatónak. Divat lett a régi rítusokból, a fogyasztói társadalom pedig elkönyvelhetett magának egy újabb piacot. "Kollektív tudatalatti" Ez azonban nem azt jelenti, hogy a testmódosításnak nincs többé szubkultúrája. Csupán extrémebb irányba mozdult. Kevesen vállalják be például az arctetoválást, a hegtetoválást vagy éppen a nyelvkettévágást. Ezekhez már vagy nagyon ostobának, vagy nagyon "nagy egyéniségnek" kell lenni. Vagy éppen "modern primitívnek", mely kifejezés szintén Musafar találmánya. "Enyém a testem, olyanná formálom hát, amilyenné csak akarom. És ahogy formálódik a testem, úgy formálódik a lelkem!" Ezzel a felkiáltással a modern primitívség az idők folyamán kultikus jelentőségű világnézet lett. Követői a különböző kultúrák testrítusait hangolják össze korunk sebészetével és sterilitási követelményeivel. Számos törzsi gyökerű testmódosító rituálé kelt ily módon új életre, a fentebb említetteken kívül ilyen még a billogozás, a különböző intim piercingek vagy a fültágítás. A csúcstechnológia segítségével olyan szélsőséges dolgok is megvalósíthatóak, amiket az ősök csak elképzelni tudtak. "Létezik ez az ősi ösztön, nevezhetjük akár kollektív tudatalattinak is, ami arra készteti az embereket, hogy átalakítsák a testüket - mondja Zagyvai Gábor a hazai hegtetoválás úttörője, aki emellett testmódosító blogot is vezet. Bal kézfejét koncentrikus köröket mintázó sebhelyek díszítik. Önmagának készítette. - Egy heg mindig sokkal ijesztőbb, mint egy tetoválás. A friss seb véres, és ez sokakat megrémít - teszi hozzá. - Ráadásul csak az viseli el saját maga felnyitását, aki nem fél attól, amit ott talál. Azt vettem észre, hogy aki hegminta készítésére kér fel, az mintha jobban átgondolná a dolgot. Jobban, mint azok, akik hagyományos tetoválást szeretnének, és csak ad hoc tetováltatnak valami mintát, ami épp megtetszik nekik az albumból. Aki hegtetoválásért jön, az általában konkrét, sokáig érlelt tervvel érkezik. Ezek alapján azt gondolom, hogy a scarification sokkal mélyebb dolog. A műfajt Európábanmég alig ismerik." A hegtetoválást (avagy scarificationt) kétféleképpen készítik: metszéssel és égetéssel. A metszéssel készült minták esetében az előre felrajzolt területről lenyúzzák a hámréteget. Az így keletkezett hegből formálódik ki a végleges minta. Az égetést felhevített fémmel vagy az úgynevezett "elektrokauterizáló" segítségével végzik. Ilyenkor a heg gyógyulás közben szép lassan kidudorodik. A hagyományos tetoválásnak Zagyvai szerint csak akkor van igazán "módosító" jelentősége, ha alapjaiban formálja át a bőrfelületet, és a testet radikálisan megváltoztatja. Jó példának tartja erre a japán testruhát vagy a nagy és sötét színű törzsi tetoválásokat, amelyek gyakran az egész testet beborítják. Szerinte ilyenkor egy mélyrehatóbb lelki transzformáció is létrejöhet, amikor nemcsak a test, de a lélek is visszafordíthatatlanul megváltozik. Vágóhíd Elég radikális átalakítás még a nyelvkettévágás, avagy a kígyónyelv. Amerikában egészen 1997-ig csupán szóbeszéd tárgyát képezte, míg egy Fakir Musafar Body Play című magazinjában megjelent cikk bemutatott néhány embert, akik tényleg kettévágatták a nyelvüket. És láss csodát, azóta már ennek a módszernek is masszív tábora van. "A megfelelő módon kialakított villás nyelv semmilyen kockázattal, illetve hátránnyal nem jár - mondja Zagyvai -, tulajdonosa nem szenved hátrányt sem az ízek érzékelésében, sem a beszéde megváltozásában. Maga a vágás hamar begyógyul, és egy életre úgy marad. A nyelv ágait meg lehet tanulni külön-külön is mozgatni, aztán ezzel még jobban lehet riogatni a jónépet." Gábor Magyarországon három embert ismert, akinek kettévágták a nyelvét. Az egyikét éppen ő. "Ha lett volna kedvem tanulni, akkor lehet, sebésznek megyek - vallja be -, így viszont elég volt elvégezni egy sterilizációs tanfolyamot. Bár vannak külön piercinges és tetoválókurzusok is, a technikákat jobb a tapasztalt mesterektől ellesni." Befutnak azért olyan kérések is, amiket Gábor sem vállal el. Visszautasított már kulcscsont alatt átmenő piercingelést és szemgolyó-tetoválást is - ezek különösen veszélyes beavatkozások. De ugyanígy a herezacskó-lyukasztásra sem érzi készen magát, és nemet mondott annak a figurának is, aki húgycsövét szerette volna átirányíttatni. Viszont egyszer már kettészelt egy makkot. A testmódosítás ilyen extrém változatai bár fájdalmasak és veszélyesek, mégis meglepően sok ember képzeletét ejtik rabul. Vannak, akik múló szeszély alapján végeznek/végeztetnek el magukon komoly műtéteket, de akadnak olyanok is, akik módszeresen, hosszú évek alatt változnak át mondjuk gyíkká. Hogy mindez mennyire beteg dolog, arról megoszlanak a vélemények. Musafar több esszéjében is elmélázik a dolgon, és arra a következtetésre jut, hogy akik mélyebb lelki megfontolások alapján alakítják át testüket, nem mondhatók perverznek, mert számukra ez sokkal inkább misztikus, már-már vallásos élmény. Persze vannak kivételek. A neten fellelhető egy interjú a "seggtágító művésszel" aki kizárólag a nemi öröm miatt gyömöszköl tekegolyó átmérőjű tárgyakat anusába. Ezektől Musafar kifejezetten idegenkedik, szerinte az orgazmus hajszolása életcélnak édeskevés. A testmódosítás révületébe esett emberekre már több orvosi műszót is kitaláltak: a testképzavart (body dysmorphic disorder) és a testegység zavarát (body integrity identity disorder). Az első kategóriát leginkább az anorexiásokkal, bulimiásokkal és az agyonplasztikázott emberekkel hozzák összefüggésbe, de ráhúzható a kényszeres tetováltatókra és furcsa testimplantátumokat behelyezőkre is. Az utóbbi kategóriába az olyanok sorolhatók, akik számára négy végtag már soknak számít, vagy akik egyéb, általában kiálló testrészükkel kerülnek feloldhatatlan konfliktusba. Egy ikerpár egyik tagja például bátyja egészségesen amputált karját varratta a hóna alá, karórával, tetoválásokkal együtt, cserébe pedig az ő gyűrűsujját hozzáillesztették testvére maradék kezéhez. Mindketten azt mondják, a műtét óta sokkal teljesebb életet élnek. Elvétve, de akadnak olyan emberek is, akiknek az életük álma, hogy saját levágott péniszüket rágcsálhassák. Aki ezt a méretes baromságot meg is cselekszi, az ráadásként elköveti a szintén törzsi rítusokkal összefüggésbe hozható önkannibalizmust is. Magaddal viszed Szilágyi Zoé artpunk festőművész nem bírja a fájdalmat, fogorvoshoz is csak a legvégső esetben megy el, mégis tele van tetoválással és piercinggel. Legújabban kis szarvacskás implantátumok behelyeztetésével kacérkodik. Számára a testmódosítás nem a fájdalomról szól, hanem az önmegvalósításról. "Gyermekkoromban az egész családom Nyugatra disszidált - emlékszik vissza Zoé -, és ahogy a szüleimmel a világot jártuk, kiderült, hogy nem tudjuk magunkkal cipelni az összes személyes holminkat. Ebből vontam le később a tanulságot, hogy a tetkók és a piercingek mindig veled mennek mindenhová, és így a saját kis mikro-világod is bárhol veled lehet. Ez számomra nagyon fontos!" Zoé főként arctetoválásai miatt szokott a megbotránkozó pillantások kereszttüzébe kerülni, de nem bánta meg, hogy megcsináltatta őket. "Most leszek 44 éves - mondja -, és mindig is máshogy álltam hozzá mindenhez, mint a többség. Ez már nem fog megváltozni. A testmódosítás ráadásul nálam sosem lázadás volt, inkább az élet igenlése és az önimádat jele. Műalkotás!" "Mint mindennek, a testmódosításnak is megvannak a maga fokozatai - mondja Zagyvai - az egészen enyhe átalakítástól kezdve egészen az őrületig. Bár nem minden őrület, ami annak látszik. A látszat ellenére nem őrület a mind a szemlélőre, mind a végrehajtójára mély benyomást keltő rituálé, a suspension, avagy felfüggesztés. Aki látta "Az ember, akit lónak hívtak" című indiánfilmet (a magyar mozikban A fehér törzsfőnök néven vetítették), annak biztos, hogy örökre az emlékezetébe vésődött a jelenet, amikor a főhőst játszó Richard Harrist mellizmába akasztott kampók segítségével a magasba húzzák, majd megpörgetik. Ez az O-Kee-Pa mandan indián beavatási szertartás, és mint oly sok mindent, ezt is Fakir Musafar rekonstruálta a nyugati ember számára. Ilyenkor a rettentő fájdalom endorfinokat szabadít fel a szervezetben, amitől új, misztikus tudatállapotba kerül az ember. A suspensionnek rengeteg változata létezik, minden törzs a maga módján művelte, amikhez a modern primitívek még hozzáadták a magukét. Zagyvai Gábor is ebbe az irányba szeretne elmozdulni. A felfüggesztéses technikákat - úgy tudja - Magyarországon még senki sem gyakorolta. Gábortól amúgy nem állnak távol az extrémebb változatok. Egyszer például bemutatott egy performanszt, ahol is nyilvánosan összevarrta egy srác száját. "Maszkban varrtam - idézi fel az eseményét - így csak a végén derült ki a nézők számára, hogy a művelet alatt az én szám is végig össze volt varrva. A szájösszevarrás amúgy szintén spirituális rítus, elősegíti a mély belső koncentrációt." Hogy mennyire jön elő a szadista, amikor felsebzi a másik embert, Gábor csak annyit mond: "Nem igazán." Általában abbahagyja, mikor látja, hogy "kuncsaftja" elviselhetetlen fájdalmakat él át, de állítja, hogy a fájdalomnak fontos szerepe van a test formálásában - kikerülhetetlen tényező. "Ha valami fáj akár lelkileg, akár testileg, akkor biztos, hogy örök emlék lesz" - hozzátéve, hogy ez azért jó, mert "halálunk pillanatáig emlékezni fogunk arra, hogy sikerült átvennünk az irányítást testünk felett, és tettünk egy lépést önmagunk megismerése felé".
Azon a napon, amikor először kaptam levelet a lakóhelyem szerint illetékes hadkiegészítési parancsnokságtól, nem én voltam a legboldogabb tinédzser a városban. Sőt, még az épületet is utáltam, ahonnan aztán éveken keresztül jöttek a trikoloros szélű levelek. Lehet, hogy most ezért is vagyok elfogult azzal a kiállítással szemben, amit ott rendeztek be, ahol egykor alsógatyában vártam a sorozóbizottság döntésére.
Adománygyűjtés Bill Gates is megjelent a Twitter mikroblog-szolgáltató felhasználói között, hogy a haiti földrengés túlélőinek való adakozásra buzdítsa a bloggereket. A Twitteren egy nap alatt 160 ezer követőt toborzott a Microsoft alapítója. Segélyvonal A magyar mobilszolgáltatók elindították a 1749-es hívószámot, amellyel a HAITI szót sms-ben beküldő ügyfelek 200 forintot adományozhatnak az UNICEF-nek, amit a szervezet a haiti túlélők segélyezésére használ fel. Trónfosztás Megfosztották első helyezésétől a londoni Természettudományi Múzeum és a BBC Wildlife magazin által kiírt "Az év természetfotósa" verseny legutóbbi nyertesét, mert a képén megörökített ugró farkasról kiderült, hogy idomított állat. Kisbolygók Újabb hat magyar felfedezésű kisbolygó nevét fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió.