Magyar Narancs: A Kleopátra (1964) a maga 44 milliós büdzséjével kis híján csődbe vitte anno a Fox stúdiót. Nem túl kockázatos 230 millió dollárt egyetlen projektbe fektetni?
Jim Gianopoulos: Természetesen nem veszem könnyedén az ilyen horderejű döntéseket. Kivételezett helyzetben vagyunk, mivel a stúdió belső cash flow-jából egymagunk ki tudunk hozni egy ilyen költséges produkciót - mégis behoztunk külső finanszírozókat (Dune Entertainment, Ingenious Media). Ha nem Jim Cameron rendezi, összeraktunk volna ennyi pénzt? Hát nem! (Cameron gázsija és a marketing nincs benne a 230 millióban, az csak a gyártási költség. A végösszeg félmilliárd dollár körüli - K. L.) Egyértelműen az ő személye és fantáziája volt a kulcs e film létrejöttéhez. Tizenöt éve mesélt nekem először az Avatarról. Adott egy ötvenoldalas irományt erről az elképesztő kalandról egy idegen bolygón, ahol az emberek idegen testeket vesznek fel. Remekül hangzott. És a világ, amit kreált hozzá, felettébb eredetinek érződött. Teljesen másra adtuk ki a pénzt, mint a Titanic esetében: ott a világ összes létező lámpáját össze kellett hordanunk, mivel a cselekmény nagy része este játszódik, hogy a kilencszáz láb hosszú hajót bevilágítsuk, amelyen időnként több mint ezer statiszta nyüzsgött. Ezzel szemben az Avatart egy teljesen üres helyiségben forgattuk, Jim virtuális mozgásérzékelőkkel és egy kézi kamerával rögzítette a színészek játékát, miközben a monitoron azt már a teljes látványvilágba beleágyazva láthatta. Már a képernyőn egy másik bolygóra jutottunk.
MN: Ön is jól tudja, hogy a hollywoodi üzlet alapelve a kockázatkerülés, márpedig itt egy ki nem próbált műről, egy teljesen eredeti alapanyagról volt szó, és nagy húzóneveket nélkülöző szereplőgárdáról.
JG: Nézze, nem kérkedek, ha azt mondom, akárkit megkaphattunk volna, ha úgy érezzük, valóban szükségünk van világsztárra. De nem mentünk Brad Pitthez, mert ebben a filmben nem a színész személyén volt a hangsúly.
MN: A motion capture technológiát már 2005-ben sikerrel használta Robert Zemeckis a Polar Expresszben. Mire ment el akkor a rengeteg pénz?
JG: A digitálisan megalkotott lényeknél az arc élethű mozgatása a legnehezebb. Amikor látjuk, agyunk önkéntelenül is azt súgja, hogy nem egészen valódi a mimika. Jim nagyon sokat dolgozott a megoldásán. Kitalált egy facial capture kamerát, ami a színész feje előtt lóg, és biztosítja, hogy az arcjáték legapróbb mozzanatai se vesszenek el. Teljességgel valódi az élmény, amit digitálisan hozott létre. Jim tulajdonképpen azzal töltötte az elmúlt másfél évtizedet, hogy szakemberekkel tökéletesítette a technikát. Tizenöt éve ő maga jegyezte meg: "A technológia még nem tart ott, hogy elkészíthessem ezt a filmet". Folyamatosan csökkentették a kamerák méretét, cipősdoboz nagyságúra - mert ugye a régi térhatású filmeknél két egymás mellett álló, frizsidernagyságú kamerával kellett egyszerre felvenni a jeleneteket. Márpedig a frigóval nem sok mozgásra képes az ember. A mai 3D-filmek lényege, hogy mélységben látunk. A film magába szívja a nézőt, nem úgy, mint régen: az 50-es, 60-as években a stúdiók többnyire csak a kétdimenziós szörnyfilmek életgörbéjét próbálták megtoldani egy térhatású folytatással. Akkoriban a mozivászonból nyúltak ki felénk a szörnyek, és mi annak rendje-módja szerint sikoltottunk. Jim mindössze egyszer vetett be ilyen mozdulatot az Avatar elején, de mint mondta, "csak azért, hogy tudják, én is képes vagyok rá, ugyanis a 3D már nem erről szól".
MN: Igénybe lehet venni a nézőt 3D-ben két és fél óráig anélkül, hogy megfájdítanák a szemét?
JG: A térhatás abból áll elő, hogy a bal és jobb szemnek intézett képek felváltva érkeznek. Régen ezt két vetítőgép nyújtotta szinkronban. Ha valamelyik film elcsúszott egy kicsit, abból jöttek a gikszerek, a szem- és fejfájások. Ma a digitális technológiának köszönhetően egy vetítő adja felváltva a képet, a malőr kizárt. Időközben a térhatású vetítésre képes mozitermek száma is exponenciálisan nőtt: egy éve Amerikában körülbelül ezer ilyen vetítőhely volt, az Avatar bemutatásakor négyezer. Steven Spielberg, Peter Jackson és mások mind térhatású alkotásokat készítenek elő, George Lucas is átteszi 3D-be a Csillagok háborúja filmeket.
MN: Ön szerint hogyan hatott Hollywoodra a gazdasági válság?
JG: Bizonyos értelemben jól jött, mert megszüntette azt a hamis gazdaságot, amiben éltünk. Állandóan jöttek hozzám emberek azzal, hogy szeretnének Fox-filmekbe fektetni, mert nekünk a legjobb a megtérülési rátánk Hollywoodban. Mindig elhajtottam őket, mert megvan a társfinanszírozóink köre, aztán ott van a saját bevételünk és Murdoch úr pénze is. (A News Corp. a stúdió tulajdonosa - K. L.) De csak jöttek mindenféle hedge fundoktól. A kockázati szakértőik kitalálták a slate dealeket, hogy megosszák a rizikót: nem egy filmbe fektetnek, mert azzal nagyot lehet buktázni, hanem egy produkciós cég tizenöt filmjébe invesztálnak egyszerre, és ha abból néhány bejön, azok nagyjából behozzák a többinek a veszteségét. Hamarosan az összes stúdió ráállt ezekre az ügyletekre. De mi történik, ha valaki beállít, és azt mondja: "Csinálj nekem tizenöt filmet most azonnal!" Sok olyan ki nem érlelt projektet gyártanak le, amelyre ráfért volna a finomítás, a menthetetlen ócskaságokról nem is beszélve. A pénzemberek állandóan azt mondogatták: "Egy rakás pénz hever a pálya szélén", amire nekem mindig beugrott a fejemben a kép, hogy van egy focipálya, és a szélén nagy halmokban magasodik a lóvé. Honnan jött ez a töméntelen pénz? Most már tudjuk, honnan. Hitelből. De ez a fiktív zsé beáramlott Hollywoodba, s megugrott az éves filmtermés: eddig 350-400 film részesült országos forgalmazásban Amerikában, újabban 650! Ezek természetesen egymás elől veszik el a nézőket a nyitó hétvégén. Ez felsrófolta a marketingbüdzséket is, többet kell költeni a portéka népszerűsítésére, hogy bármi hatással legyünk a publikumra. Ördögi kör. Most kikerült a játékból a "buta lóvé", vagyis amelyik eredetileg nem a filmiparba tartozott. A független filmeknek ez kész katasztrófa, egyre nehezebben tudnak labdába rúgni. Az Agora (Alejandro Amenábar filmje Rachel Weisz főszereplésével - K. L.) egyik amerikai stúdiónak sem kellett forgalmazóként. És nem azért, mert Hollywood valami CIA-összeesküvés miatt kiszorítja az európai filmeket! Bizony senki sem hitt benne, hogy bármit tudna keresni e filmmel az amerikai piacon. A Gettómilliomossal mi öt moziban nyitottuk Amerikában! Ha ebben az öt moziban nem áll föl az összes néző elragadtatva, és nem mondja el a barátainak, hogy milyen jó filmet látott, akkor nem juthattunk volna el a kétezer mozivászonig! Évente ötezer független filmet neveznek a Sundance Filmfesztiválra. Ha ezek némelyike el is jut a moziba, de a New York Times kritikusa aznap bal lábbal kel fel, és nem tetszik neki az aktuális indie film, az nehezen fog bevételre szert tenni. Sajnálom, ilyeneken múlik.
Kriston László
Avatar
Mire e sorok megjelennek, James Cameron már rég belovagolt fehér lován az örökkévalóságba; egy még annál is jobb fekvésű, naposabb bérleménybe, mint amit a Titanic idején kiutaltak számára az istenek. A tudósítások szerint a rendező szájában olajággal, vállain pufók orcájú, digitális angyalkákkal léptetett át az őt ünneplő tömegen: útja síró anyák, ujjongó gyermekek és párás tekintetű meglett családapák sorfala között vezetett, mígnem hopp, egyszer csak egy finom mozdulattal a levegőbe emelkedett, s derűs mosollyal az arcán egyre magasabbra hágott a győzőknek kijelölt légi úton. Alant az ünneplés még jó sokáig eltartott, rendbontás nem történt, s bár a másnapi lapok beszámoltak néhány gyanús alakról, akik komor arccal, bosszúsan morogtak maguk elé, s ezzel ráijesztettek néhány lelkesen ünneplő kiskorúra, úgy tudni, mára valamennyien kigyógyultak pillanatnyi elmezavarukból, és önkritikát gyakoroltak. Az esetekről kiállított orvosi jelentésekben hirtelen elhatalmasodott cinizmusról olvashatni, és rögeszmésen ismételgetett tévképzetekről; a csendesen dühöngők többsége állítólag azzal vádolta meg a filmrendezőt, hogy a jó öreg mesemondást ezerszínű látványorgiával cserélte fel, amikor pedig mégis mesélni próbált istentelen emberekről és istenes kék lényekről, valami gügyögésféle tört elő belőle. Mindez persze csak amolyan lábjegyzet egy világméretű sikersztori alján. És a csoda ezzel még korántsem ért véget, mert mennybemenetele óta többen is látni vélték égre emelt tekintettel Cameront: kék volt, óriási, és sárkányháton lovagolt.
- kg -
Forgalmazza az InterCom
Látvány: *****
A többi: **
