Interjú

„Ha Biszku Béla élne”

Thuróczy Szabolcs színész

Film

A korlátozások feloldásával rászakadtak a munkák, sorozatot forgat a Spektrummal, játszik az HBO Besúgó című új szériájában, megcsinálták Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című könyvének adaptációját, de legújabb filmje, a mérsékelten ígéretes című Becsúszó szerelem is épp most kerül a mozikba – ez adta a beszélgetésünk apropóját.

Magyar Narancs: Forgatásra sietsz az interjúról. Miben dolgozol épp?

Thuróczy Szabolcs: A Spektrummal dolgozom egy újabb sorozaton, Tiltott zónák lesz a címe, lényegében a Tabuk nélkül folytatása. Más, könnyedebb, különös szakmákkal, figurákkal találkozom, olyanokkal, akikkel az éle­tem­ben nem nagyon jönne össze, mert mikor lenne módom például állatkerti gondozókkal beszélni, akik oroszlánokat etetnek vagy rinocérosztól vesznek vért. A korlátozások feloldása után felhalmozódott néhány munka, párhuzamosan dolgoztam a Bödőcs-bemutatón és befejeztem a Besúgó című új HBO-s sorozatot.

MN: Hogyan élted meg az időszakos munkanélküliséget?

TSZ: Nem szeretnék már arról az időszakról beszélni. Örülök, hogy dolgozom, el vagyok kényeztetve. Jó feladataim vannak, ami boldogságot okoz, de ha nem megfelelő az arány, nincs módja az agynak, hogy felfrissüljön, úgy nem tudsz igazán nagy élményt okozni. Nagyon jó lenne, ha az ember tudna regenerálódni. Alkalmazott vagyok, amikor azt mondják, hogy itt vagy ott forgatsz, megyek, ahová kell, így volt ez a korlátozások után is, mentem, ahová kellett, lehetett. A színházi munka kicsit bonyolultabban alakult, Keresztes Tamás rendezte Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című könyvének színpadi változatát, és többször le kellett állnunk, mert hol ő próbálta a Katona József Színházban a Lear királyt, hol én forgattam a Besúgót. Vagy háromszor kellett újra berúgni a motort, hogy a bemutató összejöjjön.

MN: A 80-as évek közepéről szól, egyetemisták, diákok életét fogja bemutatni az HBO sorozata, melyben egy tartótisztet játszol.

TSZ: Nagyon szeretem a 80-as éveket. Elképesztően fontos sorozat például a korszakról a Csernobil, nagyon jó, hogy huszonéves fiatalok láthatják, mert lényeges mozzanatok tűnnek ki belőle az akkori miliőből. A Besúgó 1985-ben játszódik, titkokról, elhallgatásokról, mocskos kisemberekről szól, a „felfelé nyal, lefelé tapos” világ rajzolódik ki, amely napjainkban csodálatosan visszaköszön, de nem kevés lojalitás, hála, seggnyalás és egymáson való átgázolás is van benne. Nagyon fontos, hogy erről szól ez a sorozat. Úgy fogalmaztam meg, a lényege az, mi volt, mi lett, és mi lehetett volna. Egyfajta szembesítés: fiatalok álmai jelenítődnek meg benne, és az, ahogy befolyásolták őket, hogy tudatosan, ők maguk alakították-e a történteket. És mi lett ebből mára?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.