Interjú

„Ha Biszku Béla élne”

Thuróczy Szabolcs színész

Film

A korlátozások feloldásával rászakadtak a munkák, sorozatot forgat a Spektrummal, játszik az HBO Besúgó című új szériájában, megcsinálták Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című könyvének adaptációját, de legújabb filmje, a mérsékelten ígéretes című Becsúszó szerelem is épp most kerül a mozikba – ez adta a beszélgetésünk apropóját.

Magyar Narancs: Forgatásra sietsz az interjúról. Miben dolgozol épp?

Thuróczy Szabolcs: A Spektrummal dolgozom egy újabb sorozaton, Tiltott zónák lesz a címe, lényegében a Tabuk nélkül folytatása. Más, könnyedebb, különös szakmákkal, figurákkal találkozom, olyanokkal, akikkel az éle­tem­ben nem nagyon jönne össze, mert mikor lenne módom például állatkerti gondozókkal beszélni, akik oroszlánokat etetnek vagy rinocérosztól vesznek vért. A korlátozások feloldása után felhalmozódott néhány munka, párhuzamosan dolgoztam a Bödőcs-bemutatón és befejeztem a Besúgó című új HBO-s sorozatot.

MN: Hogyan élted meg az időszakos munkanélküliséget?

TSZ: Nem szeretnék már arról az időszakról beszélni. Örülök, hogy dolgozom, el vagyok kényeztetve. Jó feladataim vannak, ami boldogságot okoz, de ha nem megfelelő az arány, nincs módja az agynak, hogy felfrissüljön, úgy nem tudsz igazán nagy élményt okozni. Nagyon jó lenne, ha az ember tudna regenerálódni. Alkalmazott vagyok, amikor azt mondják, hogy itt vagy ott forgatsz, megyek, ahová kell, így volt ez a korlátozások után is, mentem, ahová kellett, lehetett. A színházi munka kicsit bonyolultabban alakult, Keresztes Tamás rendezte Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című könyvének színpadi változatát, és többször le kellett állnunk, mert hol ő próbálta a Katona József Színházban a Lear királyt, hol én forgattam a Besúgót. Vagy háromszor kellett újra berúgni a motort, hogy a bemutató összejöjjön.

MN: A 80-as évek közepéről szól, egyetemisták, diákok életét fogja bemutatni az HBO sorozata, melyben egy tartótisztet játszol.

TSZ: Nagyon szeretem a 80-as éveket. Elképesztően fontos sorozat például a korszakról a Csernobil, nagyon jó, hogy huszonéves fiatalok láthatják, mert lényeges mozzanatok tűnnek ki belőle az akkori miliőből. A Besúgó 1985-ben játszódik, titkokról, elhallgatásokról, mocskos kisemberekről szól, a „felfelé nyal, lefelé tapos” világ rajzolódik ki, amely napjainkban csodálatosan visszaköszön, de nem kevés lojalitás, hála, seggnyalás és egymáson való átgázolás is van benne. Nagyon fontos, hogy erről szól ez a sorozat. Úgy fogalmaztam meg, a lényege az, mi volt, mi lett, és mi lehetett volna. Egyfajta szembesítés: fiatalok álmai jelenítődnek meg benne, és az, ahogy befolyásolták őket, hogy tudatosan, ők maguk alakították-e a történteket. És mi lett ebből mára?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.