Magyar Narancs: Az első filmje Derek Jarman Caravaggiója volt 26 évesen. Híres munkakapcsolat volt az önöké.
Tilda Swinton: Derek az egyik legcsodálatosabb példája volt annak az elkötelezett művésznek, aki nem csak csinálja, de meg is éli a művészetét. Óriási szerencsém volt, hogy fiatal színész létemre találkoztam vele. Az óvodájába kerültem, más korombeli művészekkel. A Caravaggióban kezdett Sandy Powell jelmeztervező, aki ma olyanokkal dolgozik, mint Scorsese. Simon Fisher Turner statisztaválogatóként csatlakozott a csapathoz, ő lett Derek összes filmjének a zeneszerzője. Kollektívát alkottunk, amelyben Derek mindent csinált: rendező, író, festő volt. Társasági lény volt, de szeretett egyedül dolgozni. És politikai aktivistaként is nagy hatással volt ránk.
MN: A politikai kiállás fontosságát is tőle tanulta?
TS: Ehhez nem volt szükségem különösebb bátorításra. Épp azért éreztem őt annyira közel állónak hozzám, mert politikus alkat volt – pont annyira, amennyire nekem erre szükségem volt. De nemcsak én, mindannyian így éreztünk. Tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon sokféle csata vár önökre a különböző elnyomó intézkedésekkel szemben. A helyzetük elszomorítóan hasonló azokhoz a csatákhoz, amelyeket mi vívtunk a kilencvenes évek elején a 28-as cikkely (a konzervatív Thatcher-kormány 1988-ban életbe lépett és 2003-ig érvényben volt melegellenes törvénye, amely megtiltotta a helyi hatóságoknak a „homoszexualitás népszerűsítését”, például az iskolákban – a szerk.) és a „homoszexuális életmód” elnyomása ellen. Amikor homoszexuális életmódot mondok, a Thatcher-kormány megbélyegző kifejezését idézem. Úgy tudom, önök Magyarországon ugyanezzel a helyzettel állnak szemben. Ezért is fontos, hogy most beszéljünk erről, fontos, hogy az emberek Magyarországon tudják: elengedhetetlen hangosan felszólalni ez ellen. És lehetséges győzni. Ám ettől ez még egy szörnyű helyzet. Amikor Derek feldolgozta Christopher Marlowe II. Edwardját, a filmváltozatot az OutRage! nevű, nagyon fontos politikai csoporttal együttműködve készítettük, akik kifejezetten a 28-as cikkely és a Thatcher-kormány represszív törvényei ellen léptek fel. Azok ellen a törvények ellen, amelyekkel Thatcherék az LMBTQ-embereket akarták elnyomni.
MN: Készült önről egy híres fotó 2013-ban: áll Moszkvában, a Vörös téren egy szivárványzászlót tartva maga előtt. A háttérben egy orosz rendőrautó és a Boldog Vazul-székesegyház.
TS: Mindannyiunk számára lehangoló arról olvasni, hogy mi folyik most Magyarországon, vagy mi zajlott éppenséggel Oroszországban, amikor a kép készült. Mindez arra emlékeztet, amin mi a kilencvenes években keresztülmentünk. Fontos ébernek lenni. Eszetlen erőszak ez, hangosan szembe kell szállni vele.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
