tévésmaci

Hódrendszer

  • tévésmaci
  • 2023. január 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché lejöttek a lépcsőn, a mulató már üresen állt.

A lámpák felkapcsolva, a függönyök széthúzva, mégis valahogy kisebbnek tetszett az egész. Persze az üres nem volt egészen üres, Ómafa sertepertélt a közepén, törölgette az asztalokat, rakosgatta felfelé a székeket, lassan, hátfájósan, mint aki arra gondol, hogy ha ezt megcsinálom, vár a következő feladat. Amikor meglátta a lefelé botorkáló Sztupát és Trochét, nem látszott túl boldognak, de a munkát mindenesetre abbahagyta, beletörölte a kezét a rongyba, s a pult mögé sietett, hogy elővarázsoljon három palack sört (Reininghaus 0,33 l). Sztupa és Troché is odakanyarodtak, reggelinek jó lesz talán az éjszaka borzalmai után, de Ómafa nem csak ezzel készült. A pult alól egy reggeli újságot is kicsapott – a maga kicsit tényleg teátrális módján – az üvegek mellé.

A címlap messze harsogó betűi még kicsit összefolytak Sztupa és Troché előtt, de egyikük sem számított semmi jóra, ez a nap is jól kezdődik, bökte oda egyikük, de nem volt idő belemélyedni még a főcímbe sem, mert a lépcső felől hatalmas ordítás hallatszott: az éjjel én is mindent megtettem a művésznőkért, mama, nekem is jár a sör. A kövér Ezechiel zúdult feléjük, s immár egy fokkal emberibb hangon, de még mindig süvöltve közölte, hogy meg valami rövid is. Ómafa leplezetlen kelletlenséggel leemelt a háta mögül egy poharat, gondosan megtörülgette az előbb még az asztaloknál használt ronggyal, aztán gondosan a fény felé fordítva ellenőrizte, hogy elég fényes-e, tiszta-e. Annyira elégedettnek látszott a művével, hogy menten tele is töltötte valami sárgásbarna folyadékkal, mely éppúgy lehetett volna másnapos teamaradék, mint 12 éves Widow Jane. Ezechiel felkapta a pultról az újságot, és ugyancsak emelt hangon felolvasta a szalagcímet: Kirabolták a Central Bankot, tűzharc a rendőrséggel!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.