Visszhang: film

A látogatás

Visszhang

Gyomorforgató filmjében a dán Christian Tafdrup a legsötétebb Michael Haneke-i hagyományokat követi.

Ez a bizarr, öntörvényű film nem sokat törődik az interpretáció lehetőségeivel, kegyetlenül magára hagyja nézőjét a szorongással, amelyet a civilizáció szövetének felfejtése okoz. Ahogy Haneke, úgy Tafdrup is a Nyugaton keresi a barbárságot; hollandok gyötörnek itt dánokat másfél óráig.

Bjørn (Morten Burian) és Louise (Sidsel Siem Koch), a decens dán házaspár egy toszkánai nyaraláson ismerkednek össze a holland Patrickkal (Fedja van Huêt) és Karinnal (Karina Smulders). A félénk Bjørnnek imponál a macsó holland szabadossága, és örömmel veszi, amikor a pár meghívja őket erdei kunyhójukba hosszú hétvégére. Ami kellemes kiruccanásként indul, hamar feszengésbe és homályos szorongásba fordul, ahogy Patrick és Karin válogatott módszerekkel kezdi tesztelni az udvariasság határait. Sune Kølster tolakodó zenéje nem hagy sokat a képzeletre; már kezdettől sejthetjük, hogy valami iszonyat bontakozik, de a rendező mesterien csusszantja át a szimpla bunkóságot és határsértést nyílt szadizmusba. A legfelkavaróbb talán az, ahogy a disztingvált dánok szó szerint halálba udvariaskodják magukat, és birkaként sétálnak az emberi ragadozók vaddisznósülttel és szűkös ágyakkal szegélyezett csapdájába. Erik Molberg Hansen hűvös, tiszta képein egészen tárgyilagosnak tűnik a kegyetlenség, de a gyomrunk nem hazudik; A látogatás nagyon is intim viszonyt ápol nézőjével. Tafdrup filmje kellemetlen és fárasztó élmény, de garantáltan velünk marad napok múlva is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."