Visszhang: film

A látogatás

Visszhang

Gyomorforgató filmjében a dán Christian Tafdrup a legsötétebb Michael Haneke-i hagyományokat követi.

Ez a bizarr, öntörvényű film nem sokat törődik az interpretáció lehetőségeivel, kegyetlenül magára hagyja nézőjét a szorongással, amelyet a civilizáció szövetének felfejtése okoz. Ahogy Haneke, úgy Tafdrup is a Nyugaton keresi a barbárságot; hollandok gyötörnek itt dánokat másfél óráig.

Bjørn (Morten Burian) és Louise (Sidsel Siem Koch), a decens dán házaspár egy toszkánai nyaraláson ismerkednek össze a holland Patrickkal (Fedja van Huêt) és Karinnal (Karina Smulders). A félénk Bjørnnek imponál a macsó holland szabadossága, és örömmel veszi, amikor a pár meghívja őket erdei kunyhójukba hosszú hétvégére. Ami kellemes kiruccanásként indul, hamar feszengésbe és homályos szorongásba fordul, ahogy Patrick és Karin válogatott módszerekkel kezdi tesztelni az udvariasság határait. Sune Kølster tolakodó zenéje nem hagy sokat a képzeletre; már kezdettől sejthetjük, hogy valami iszonyat bontakozik, de a rendező mesterien csusszantja át a szimpla bunkóságot és határsértést nyílt szadizmusba. A legfelkavaróbb talán az, ahogy a disztingvált dánok szó szerint halálba udvariaskodják magukat, és birkaként sétálnak az emberi ragadozók vaddisznósülttel és szűkös ágyakkal szegélyezett csapdájába. Erik Molberg Hansen hűvös, tiszta képein egészen tárgyilagosnak tűnik a kegyetlenség, de a gyomrunk nem hazudik; A látogatás nagyon is intim viszonyt ápol nézőjével. Tafdrup filmje kellemetlen és fárasztó élmény, de garantáltan velünk marad napok múlva is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.