Visszhang: film

A látogatás

Visszhang

Gyomorforgató filmjében a dán Christian Tafdrup a legsötétebb Michael Haneke-i hagyományokat követi.

Ez a bizarr, öntörvényű film nem sokat törődik az interpretáció lehetőségeivel, kegyetlenül magára hagyja nézőjét a szorongással, amelyet a civilizáció szövetének felfejtése okoz. Ahogy Haneke, úgy Tafdrup is a Nyugaton keresi a barbárságot; hollandok gyötörnek itt dánokat másfél óráig.

Bjørn (Morten Burian) és Louise (Sidsel Siem Koch), a decens dán házaspár egy toszkánai nyaraláson ismerkednek össze a holland Patrickkal (Fedja van Huêt) és Karinnal (Karina Smulders). A félénk Bjørnnek imponál a macsó holland szabadossága, és örömmel veszi, amikor a pár meghívja őket erdei kunyhójukba hosszú hétvégére. Ami kellemes kiruccanásként indul, hamar feszengésbe és homályos szorongásba fordul, ahogy Patrick és Karin válogatott módszerekkel kezdi tesztelni az udvariasság határait. Sune Kølster tolakodó zenéje nem hagy sokat a képzeletre; már kezdettől sejthetjük, hogy valami iszonyat bontakozik, de a rendező mesterien csusszantja át a szimpla bunkóságot és határsértést nyílt szadizmusba. A legfelkavaróbb talán az, ahogy a disztingvált dánok szó szerint halálba udvariaskodják magukat, és birkaként sétálnak az emberi ragadozók vaddisznósülttel és szűkös ágyakkal szegélyezett csapdájába. Erik Molberg Hansen hűvös, tiszta képein egészen tárgyilagosnak tűnik a kegyetlenség, de a gyomrunk nem hazudik; A látogatás nagyon is intim viszonyt ápol nézőjével. Tafdrup filmje kellemetlen és fárasztó élmény, de garantáltan velünk marad napok múlva is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.