Saját halál

Járhatatlan út

  • - kg -
  • 2012. április 4.

Film

Elmegy az ember az orvoshoz, ahol közlik vele: a baj nagy, a tumor nem operálható, az orvostudomány ezen a ponton leteszi a fegyvert, a hátralévő idő szűk hónapokban mérhető. Az ember hazamegy, ahol immár öten ülnek az asztalnál; anya, apa, kisfiú, nagylány - ők a jóindulatúak, és a tumor a rossz. Andreas Dresen filmjében persze nincsenek se jók, se rosszak, és megdőlni látszik Hitchcock suspense-elmélete is, miszerint ha bomba van az asztal alatt, azt mindenképp tudatni kell a nézővel, mert az okozza a feszültséget.


Itt aztán nagyon is tudatva van a nézővel, hogy bomba van az asztal alatt, de nem ez okozza a feszültséget. Az ugyanis nem a megúszás lehetőségéből, hanem a nem megúszás biztos tudatából fakad, ám ez máris erős felülfogalmazása annak, amit a film mutat. Egy házat mutat, ami olyan, mint a többi, egy családot, ami olyan, mint a többi, és egy tumort, ami szintén olyan, mint a többi. Nemrég, amikor Javier Bardemen volt a sor, hogy haldokoljon, Bardemmel együtt a rák is sztárstátuszt élvezett, Dresennél azonban nincs sztár, a tumor a hétköznapok része marad. A rendező úgy jár-kel a tumoros házban, mint egy udvarias vendég, aki, ha megrendült is, de azért tartja magát, s tudja, hogy bizonyos ajtókon nem mehet be. Nem mehet be, mert ahhoz kevés a film; Dresen nagyjából tudja, hol a határ, ami üdvös dolog, az pedig még inkább az, hogy a produkció nem a hónap művészfilmjének igényével készült. A lét nagy kérdéseit máshol feszegetik, itt csak egy játékfilm pereg - négy ember és egy tumor együttéléséről.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója. A film rendezőjével készített interjúnk itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.