Videó

Kis Stanley Kubrickok

  • narancs.hu
  • 2012. május 10.

Film

Richard Strauss és Friedrich Nietzsche gyerekszemmel, avagy a filmtörténet egyik legismertebb jelenetének újragondolásai. Felbujtó a Budapesti Fesztiválzenekar, a résztvevők iskoláscsoportok, a bírálók pedig mások mellett Jancsó Miklós és Fischer Iván voltak.

Nem kimondottan ifjúsági témájú volt a Budapesti Fesztiválzenekar pályázata: Strauss Imigyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének (kis)filmre vitele volt a feladat, amit a pályázó gimnazisták sok humorral és eredeti ötlettel oldottak meg.

A Nietzsche azonos című művén alapuló zeneművet azok is ismerik, akiket furkósbottal sem lehetne hangversenyterembe kergetni, hisz a filmtörténet egyik legismertebb jelenete is erre a zenére pörög. S bár nincs értelme a gyerekek munkáit Kubrick Űrodüsszeiájához és annak az emberiség történetét felvázoló jelenetéhez hasonlítgatni, tény, hogy a fiatal filmeseknek is meglepő dolgok jutottak Strauss dallamairól az eszükbe.

A Jancsó Miklós, Fischer Iván, Kárpáti György Mór és Markó György alkotta zsűri három kisfilmet válogatott be (ezekből láthatók részletek videónkban), majd a BFZ zenészei titkos szavazáson döntöttek a dobogósok sorrendjéről.

A kisfilmek bemutatója, valamint a díjkiosztó május hatodikán, vasárnap volt a Művészetek Palotájában. A Fesztiválzenekar koncertjéről szóló kritikánkat lásd a Narancs e heti számában.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.