Tévé

Őszitegzes, lápi póc, bödöncsiga

Endemica Hungarica

  • Solymosi Bálint
  • 2012. május 10.

Film

Húsvét hétfőtől új mackófigura (és mindjárt kettő!) fogadja az m2 mesesávjának nézőit, de innen vagyunk még azon, várakozással eltelve ülünk fotelünkben ezen a felhős és szeles vasárnap délutánon, amelyet eltölteni aranylóan semleges kedéllyel képzelünk. Ám nem bírjuk csak úgy abbahagyni - várakozunk, remélünk, bazírozunk, szép és új lesz minden, a tévémacitól fogva az államfőn át Európáig és tovább. Amíg azonban mindez beköszönt, és talán szertelen izgatottságunk lecsöndesül, nézzünk meg az m1 műsorán egy meglepően bársonyos ajánlatot, az Endemica Hungaricát. Értsd: magyar bennszülött.

Ami elsőre a szemünk elé tárul: a sziklák közt hegyi patak ront lefelé, fagyosan szürke, aztán az ősz színpompásan meleg fényű falombjai; elemi ritmusú, erőteljes képek; és miközben elindul a fölvezető szöveg, mely mértéktartónak, érthetőnek és ugyanakkor az érdeklődést felcsigázónak bizonyul, azt állapítjuk meg bölcsen, hogy más lesz ez, mint egy "klasszikus" természetfilm. Azt gondoljuk később, azért, mert látványvilága dermesztően nem idilli. Viszont lenyűgöző; ennek egyik oka az lehet, hogy az ábrázolás lehetséges technikai és esztétikai módjain a természet önreprezentációját eleveníti meg, mintegy paradoxonként távol tartva azt az embertől és az emberi tekintettől. Így is létrejöhet hát egy szép és eleven természetfilm, hogy a mikroszkópok absztrakcióit, "trükkjeit", az objektív hűvös tárgyiasságát, megfellebbezhetetlenségét nem úgy alkalmazza. A választott téma is kezükre játszik, hiszen olyan ritka magyarországi állatfajokat mutatnak be, amelyek közelébe a legritkább esetben jut ember, naivan úgy vélem, ezeket az állatokat még soha nem is látta senki. Az első állatkép egyike rögvest egy esztétikai abszurd - ritka csúf vagy szörnyű pillangó, ő az őszitegzes.

Nem lehet kihagyni ezen ismertetőből az állatfajok neveit; mecseki őszitegzes, aggteleki vakbolharák, szemcsés vakászka, magyar tarsza, balatoni szivacs, rákosi vipera, lápi póc, fekete bödöncsiga, csíkos szöcskeegér, északi pocok. És hogy ez mind klassz, de az élőhelyeik szinte bizarrak; barlang, meleg vizű patak, mocsár, tó, nedves rétek, síkság, és hogy például úgy falánk és villámgyors a lápi póc, hogy alig kap oxigént közben, mármint olyan környezetben él (de ez csak egy kis ízelítő).

Noha ez stílusában klasszikusnak mondható természetfilm, amely a legújabb technikát ennek megfelelően alkalmazza, mindazonáltal van benne valami hűvösen elemelt; ezt a hatást a funkciók leírásának felpörgetett és egyértelművé tett kezelése adhatja. A film, úgy érezhetjük, a science fiction és az apokaliptikus látomások képi világát hozza, miközben finoman átlengi a létezés funkcionális örömérzete és véletlenszerűségének kedélye. Az a fajta science fiction, amely kitűnő dramaturgiával rendelkezik, az adott helyzeteken belül remekül átpakolt súlypontok vannak, és a vadállati kaland helyett érzékeny átívelések jellemzik. A film természetszerűleg nem nélkülözi az evolúció ismert, finoman szólva is harcias meneteit, de az állatok párzási és táplálkozási szokásait veszi elő leginkább.

Amennyiben nem volnánk annyira ízlésesek, mint amennyire azok vagyunk, "könnyű prédája" lehetne az Endemica Hungarica az olyan irányú geohisztériai feltevéseinknek, hogy na lám, kik ki nem bírták itt, megrettenve, megbújva, viszont a lehetőségeiket megneszelve, és magukat újra és megint kitalálva élnek tovább. Állatság volna. Amikor ezt a filmet látjuk, az jut eszünkbe, hogy hál' istennek, a legjobb úton vagyunk afelé, hogy leszokjunk az antropomorfizáló világnézeteinkről, természetvizsgálódásaink ilyen irányú leképezéséről.

Megint egy komoly előadás az evolúció téziséről, melyből a tudomány némely képviselője szerint a legmesszebbmenőkig kiiktatandó az élővilág célszerűsége és "haladása". Ezek tévhitek. Amit Mosonyi Szabolcs, a film rendezője és operatőre, valamint Bagladi Erika, a forgatókönyv írója tesz, igen szimpatikus. Ez a higgadt és ezzel együtt gyors "szemlélődés", mely nem kívánja a látottakat azon nyomban értelmezni mindenféle tudományos elméletekkel, de kétségtelenül minden ilyesmit felhasznál: a képeknek megalapozott tudása van.

m1, 2012. április 8.


Figyelmébe ajánljuk

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.