Tévé

Őszitegzes, lápi póc, bödöncsiga

Endemica Hungarica

  • Solymosi Bálint
  • 2012. május 10.

Film

Húsvét hétfőtől új mackófigura (és mindjárt kettő!) fogadja az m2 mesesávjának nézőit, de innen vagyunk még azon, várakozással eltelve ülünk fotelünkben ezen a felhős és szeles vasárnap délutánon, amelyet eltölteni aranylóan semleges kedéllyel képzelünk. Ám nem bírjuk csak úgy abbahagyni - várakozunk, remélünk, bazírozunk, szép és új lesz minden, a tévémacitól fogva az államfőn át Európáig és tovább. Amíg azonban mindez beköszönt, és talán szertelen izgatottságunk lecsöndesül, nézzünk meg az m1 műsorán egy meglepően bársonyos ajánlatot, az Endemica Hungaricát. Értsd: magyar bennszülött.

Ami elsőre a szemünk elé tárul: a sziklák közt hegyi patak ront lefelé, fagyosan szürke, aztán az ősz színpompásan meleg fényű falombjai; elemi ritmusú, erőteljes képek; és miközben elindul a fölvezető szöveg, mely mértéktartónak, érthetőnek és ugyanakkor az érdeklődést felcsigázónak bizonyul, azt állapítjuk meg bölcsen, hogy más lesz ez, mint egy "klasszikus" természetfilm. Azt gondoljuk később, azért, mert látványvilága dermesztően nem idilli. Viszont lenyűgöző; ennek egyik oka az lehet, hogy az ábrázolás lehetséges technikai és esztétikai módjain a természet önreprezentációját eleveníti meg, mintegy paradoxonként távol tartva azt az embertől és az emberi tekintettől. Így is létrejöhet hát egy szép és eleven természetfilm, hogy a mikroszkópok absztrakcióit, "trükkjeit", az objektív hűvös tárgyiasságát, megfellebbezhetetlenségét nem úgy alkalmazza. A választott téma is kezükre játszik, hiszen olyan ritka magyarországi állatfajokat mutatnak be, amelyek közelébe a legritkább esetben jut ember, naivan úgy vélem, ezeket az állatokat még soha nem is látta senki. Az első állatkép egyike rögvest egy esztétikai abszurd - ritka csúf vagy szörnyű pillangó, ő az őszitegzes.

Nem lehet kihagyni ezen ismertetőből az állatfajok neveit; mecseki őszitegzes, aggteleki vakbolharák, szemcsés vakászka, magyar tarsza, balatoni szivacs, rákosi vipera, lápi póc, fekete bödöncsiga, csíkos szöcskeegér, északi pocok. És hogy ez mind klassz, de az élőhelyeik szinte bizarrak; barlang, meleg vizű patak, mocsár, tó, nedves rétek, síkság, és hogy például úgy falánk és villámgyors a lápi póc, hogy alig kap oxigént közben, mármint olyan környezetben él (de ez csak egy kis ízelítő).

Noha ez stílusában klasszikusnak mondható természetfilm, amely a legújabb technikát ennek megfelelően alkalmazza, mindazonáltal van benne valami hűvösen elemelt; ezt a hatást a funkciók leírásának felpörgetett és egyértelművé tett kezelése adhatja. A film, úgy érezhetjük, a science fiction és az apokaliptikus látomások képi világát hozza, miközben finoman átlengi a létezés funkcionális örömérzete és véletlenszerűségének kedélye. Az a fajta science fiction, amely kitűnő dramaturgiával rendelkezik, az adott helyzeteken belül remekül átpakolt súlypontok vannak, és a vadállati kaland helyett érzékeny átívelések jellemzik. A film természetszerűleg nem nélkülözi az evolúció ismert, finoman szólva is harcias meneteit, de az állatok párzási és táplálkozási szokásait veszi elő leginkább.

Amennyiben nem volnánk annyira ízlésesek, mint amennyire azok vagyunk, "könnyű prédája" lehetne az Endemica Hungarica az olyan irányú geohisztériai feltevéseinknek, hogy na lám, kik ki nem bírták itt, megrettenve, megbújva, viszont a lehetőségeiket megneszelve, és magukat újra és megint kitalálva élnek tovább. Állatság volna. Amikor ezt a filmet látjuk, az jut eszünkbe, hogy hál' istennek, a legjobb úton vagyunk afelé, hogy leszokjunk az antropomorfizáló világnézeteinkről, természetvizsgálódásaink ilyen irányú leképezéséről.

Megint egy komoly előadás az evolúció téziséről, melyből a tudomány némely képviselője szerint a legmesszebbmenőkig kiiktatandó az élővilág célszerűsége és "haladása". Ezek tévhitek. Amit Mosonyi Szabolcs, a film rendezője és operatőre, valamint Bagladi Erika, a forgatókönyv írója tesz, igen szimpatikus. Ez a higgadt és ezzel együtt gyors "szemlélődés", mely nem kívánja a látottakat azon nyomban értelmezni mindenféle tudományos elméletekkel, de kétségtelenül minden ilyesmit felhasznál: a képeknek megalapozott tudása van.

m1, 2012. április 8.


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.