Magyar Narancs: A fáma szerint az 1986-os Top Gun bemutatójakor a haditengerészet toborzóstandokat állított fel a moziknál, ahol fiatalok sora jelentkezett, hogy pilótává válhasson. A 2022-es folytatás, a Top Gun: Maverick volt ilyen hatással a nézőkre?
Karen Edwards: Mi már nyakig voltunk a forgatásban, mire bemutatták a Mavericket. A pilótatanulók mindenesetre izgatottan várták a premiert, és tényleg sokan állították, hogy az eredeti Top Gun olyan nagy hatást tett rájuk, hogy amiatt választották ezt a hivatást, szóval az ilyen filmek valóban meghatározó erővel bírnak.
MN: Mitől ennyire izgalmas a vadászpilóták világa még ma is?
KE: Elképesztő dolgokat művelnek, és még kívülállóként is hihetetlenül izgalmas és inspiráló nézni őket. Gondoljunk csak bele, min megy keresztül a testük! A Forma–1-es pilóták esetében sokat beszélnek arról, milyen állóképességre van szükségük, és hogy milyen erőhatás éri őket a kanyarokban, a vadászpilótáknak viszont szinte folyamatosan ezzel kell szembesülniük! Emellett pedig muszáj ébernek maradniuk, pontosan végrehajtani a feladatukat, miközben elképesztő manővereket csinálnak. Fantasztikus volt találkozni ezekkel az inspiráló fiatal nőkkel és férfiakkal. Ami különösen lelkesítő velük kapcsolatban, hogy a pilótafülkén kívül teljesen hétköznapi emberek: amikor leültem velük kávézni és beszélgetni, rájöttem, hogy pont olyanok, mint én, de mindent megtesznek az álmaikért. A sorozatban a kiképzésük utolsó, hat hónapos részével foglalkozunk. Aki itt végez, az valóban az életét teszi majd kockára a munkája során.
MN: Ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államok haditengerészete beengedett egy stábot a kiképzés kulisszái mögé. Hogyan sikerült ezt elérniük?
KE: Én kerestem meg őket. Sokat segített, hogy korábban készítettem már egy sorozatot a Royal Air Force-szal, amelyben a brit pilóták kiképzését követtem végig. Megvolt tehát a megfelelő múltam és tapasztalatom. Ezzel a hátam mögött fordultam a US Navyhoz egy még nagyobb, még ambiciózusabb projekt ötletével. Rengeteg megkeresést kaptak és kapnak a mai napig; eddig mindig nemet mondtak, de velünk kivételt tettek. Ehhez az is kellett, hogy nem általánosságban kértem tőlük hozzáférést: a korábbi munkám miatt pontosan tudtam, mit akarok. El tudtam mondani, hogy engem a kiképzés utolsó szakasza érdekel, s azt így és így szeretném bemutatni. Hosszú időbe telt, amíg a Pentagon is rábólintott: közel hét évig tárgyaltunk és egyeztettünk. De amint ezen túl voltunk, igazán remek volt együtt dolgozni velük. A támaszponton a kiképzők, a parancsnok és az összes vezető tiszt barátságosan fogadott bennünket. Nagyon segítőkészek voltak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
