Lassan és kövéren (Lars Rudolph színész, zenész)

  • - oroszágnes -
  • 2002. február 7.

Film

Magyar Narancs: Tarr Béla a Narancsnak azt nyilatkozta, a film talán el se készül, ha nem találkozik veled.

Mint említettük, az idei szemle előszobája a magyar filmkritikusok díja volt. Neki ítélték a legjobb alakítás díját. Berlini rockzenész. Egy olyan fickó, akire olyan fickók írnak szerepeket, mint Tarr Béla vagy Tom Tykwer.

Lars Rudolph: Nekem is ezt mondta. Úgy hét éve elvállaltam egy szerepet az egyik tanítványa rövidfilmjében. Épp akkoriban kezdtem el színészkedni, és a többiektől hallottam, hogy Béla milyen jó rendező. Rábeszéltek, hogy mindenképpen vállaljam el, hogy találkozhassak vele, akármilyen is az a rövidfilm. Jó szar is volt. Emlékszem, ahogy beléptem a terembe, rögtön megvillant a szeme, és el is kérte a számom, egyszer talán majd felhív. Éreztem, hogy fel fog. Később küldtem neki pár számot, amit az együttesemmel vettünk fel. Aztán évekkel később tényleg felhívott.

MN: Tudta, mire számíthat, mielőtt dolgozni kezdett vele?

LR: Abszolút nem. Egy filmjét se láttam. Volt például az a kórházi jelenet. Már két napja próbáltuk, mi színészek szerettünk volna túl lenni rajta. Mindenkinek csak egy kis szerepe volt, ott kevert egy rakás statiszta is, erre Béla azt mondta, hogy azért nem forgathatunk, mert még nem jött meg a megfelelő hosszúságú filmtekercs. Én meg felhúztam magam: "Nem azt mondtad, hogy ez egy kis költségvetésű film? Forgasd arra, ami van!" Erre gyanakodva rám nézett: "Ismered a filmjeimet, nem?" Én meg: "Hát nem!" Kisebbfajta lázadás tört ki. Míg a forgatás tartott, rengeteg feszültség volt köztünk, azóta jóban vagyunk. Mégiscsak együtt csináltuk végig.

MN: Mit szólt a szerephez?

LR: Nem volt túl nehéz eljátszanom, hiszen nagyrészt nekem írta. Jó, nyilván ott a karakter a Krasznahorkai-regényből, de a filmbeli Valuska lényének egy része az én lényemnek is egy része. Mintha valami átvezetett volna ezen a filmen, nem is igazán kellett játszanom.

MN: A díjátadón megjegyezte, hogy azért nem tanult meg magyarul, mert bár sok időt volt itt, mindig azt hitte, hogy két héten belül befejezik. A forgatás közben menynyit érzett a film elkészülését fenyegető pénzügyi nehézségekből?

LR: Adott neki valami sajátos hangulatot, az biztos. De nemcsak ez, hanem az egész helyszín, a többi színész, a statiszták. Mindannyian kicsit lassúak voltak, kicsit kövérek, sokat ettek és szerettek inni. A német forgatásokkal összehasonlítva nem volt túl dinamikus az egész. Ott az idő pénz. Vagyis hát azt hiszem, itt is, csak mégis sokszor úgy tesznek, mintha nem lenne az, vagy csak leszarják. Ami rendben van egyébként, csak az embernek meg kell értenie, és hozzá kell szoknia. És végül sikerült is. Ugyanez volt különben nemrég, mikor Albániában forgattam a Tirana, Year Zero című filmet, de ezért ott már könnyebb dolgom volt.

MN: Az a film a thesszaloniki filmfesztivál fődíját vitte el. Ha hozzávesszük, hogy egy másik emblematikus filmben, A lé meg a Lolában is szerepelt, úgy tűnik, elég jól válogat.

LR: Elég sok szerepet visszautasítok, viszont ha már elvállaltam egyet, hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez valami különleges lesz. Amikor először láttam Béla egyik korábbi filmjét, akkor biztos voltam benne, hogy ez is gyönyörű lesz. Tykwer egészen más. Nagyon fiatal, de hatalmas élettapasztalata van, és bele is teszi a filmjeibe. A Lola után szólt, hogy írt nekem egy szerepet A harcos és a hercegnőben. Amikor először olvastam, mondtam neki, hogy meg kell változtatnia. Legyen olyan, aki mindenkire rá akar ugrani, és végül ilyen is lett. Mondjuk szerintem a film maga kicsit túl szerkesztettre sikerült.

MN: Említette, hogy viszonylag későn kezdett el játszani. A váltás jobban sikerült, mint a legtöbb rockzenésznek szokott.

LR: Az egész úgy jött, hogy akkoriban kezdtem megunni a koncertezést, hogy az év nagy részét egy kurva mikrobuszban töltsem valahol Európában, a lepukkant helyeket, az ivást, drogozást, szóval mindazt, ami ezzel jár. A többiekkel sem a nagy barátság tartott össze minket. Sok filmszakos lógott a koncertjeinken, és mivel én voltam az énekes, eléggé ismertek is. Többször kértek, hogy szerepeljek a filmjeikben. Mondanom se kell, mikor először megláttam magam, utáltam az egészet. Ezért beiratkoztam egy színiiskolába, meg eljártam néhány amerikai tanár műhelyébe. Aztán elég nagy mázlim is volt, rögtön színházi szerepeket kaptam. Gondolom, mert elég fura lehet az arcom, vagy nem tudom.

- oroszágnes -

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.