A zsákutcába jutott életüket rossz szagú és kisugárzású helyeken (közvécében, ill. proszektúrán) elpergető nők sorsuk elleni csendes, még csak nem is tudatos lázadása magának az emberéletnek az értelmére kérdezett rá, magas fokú stilizációval emelve el a partikuláris történéseket partikuláris közegükből.
Az Éden főhősnőjének élete nem egyszerűen zsákutcába jutott, de kifejezetten megrekedt, egyetlen dimenzióra (a túlélésére) szűkült, ezáltal tulajdonképpen meg is szűnt, elenyészett. Éva összetett vegyszerérzékenységben (multiple chemical sensitivity – MCS) szenved, a modern civilizációnak az átlagos egészségi állapotú embert csak lassan pusztító hatásai (légszennyeződés, rádiósugárzás, elektroszmog, különféle kémiai anyagok stb.) nála rohamot váltanak ki, közvetlenül veszélyeztetve az életét. Ezért egy jól szigetelt, minden veszélyes anyagtól megtisztított, steril lakásban kénytelen élni, a külvilágtól és – az őt gondozó bátyját leszámítva – minden emberi kontaktustól elzártan. Szabad levegőre, utcára csak szkafanderben léphet, akárha a Holdon járna. Kórházban kísérleteznek vele, rajta orvosok: az izoláció ilyenkor, emberek, de személytelen és kísérleti alanyukra sem személyként tekintő emberek jelenlétében a legteljesebb. Az életében megjelenő pszichiáter sem barát: azért látogatja, hogy a szemközti házra átjátszóantennákat telepítő cég megbízásából a bíróság előtt igazolhassa Éva szenvedéseinek pszichikai (és nem fizikai, tehát az antennák sugárzásának is tulajdonítható) eredetét. Ám András, a pszichiáter tisztességes, így végül más konklúzióra jut, mint amit elvárnak tőle: az antennákat le kell szerelni. Kérdés, hogy ettől javul-e radikálisan Éva állapota, vagy attól, hogy akad valaki, az őt érzelmileg kisajátító bátyján kívül, aki emberként tud közelíteni hozzá, s nemcsak a klinikai esetet látja a végtelenül magányos nőben, de a megértésre, szeretetre, sőt szerelemre méltó társat is (az erotikus vonzalom csak felsejlik ebben a lelki természetű intimitásban). A kedvező vizsgálati eredményektől felbátorodó tudóshad sokkszerű gyógyulást remél a szabad levegővel való találkozástól, ám amikor a roham mégis bekövetkezik, hiszen a nő valóban beteg, akkor késlekednek beavatkozni. A kollégáival jobb meggyőződése ellenére is együttműködő András sem tud segíteni Éván, aki szabad akaratából lélegzi be a számára veszélyes friss (valójában lassan, észrevétlenül mindenkit mérgező) levegőt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
