Film

Egyensúly

Kocsis Ágnes: Éden

  • 2021. június 2.

Film

Generációjának talán legegyedibb hangú filmese, Kocsis Ágnes tíz év után jelentkezik új munkával. Első két filmjével igen magasra tette a lécet, a Friss levegő (2006) és a Pál Adrienn (2010) is kényelmetlenül ismerős hétköznapiságból bontott ki az emberi létezés alapparamétereire vonatkozó, egyetemes érvényű állításokat.

A zsákutcába jutott életüket rossz szagú és kisugárzású helyeken (közvécében, ill. proszektúrán) elpergető nők sorsuk elleni csendes, még csak nem is tudatos lázadása magának az emberéletnek az értelmére kérdezett rá, magas fokú stilizációval emelve el a partikuláris történéseket partikuláris közegükből.

Az Éden főhősnőjének élete nem egyszerűen zsákutcába jutott, de kifejezetten megrekedt, egyetlen dimenzióra (a túlélésére) szűkült, ezáltal tulajdonképpen meg is szűnt, el­enyészett. Éva összetett vegyszerérzékenységben (multiple chemical sensitivity – MCS) szenved, a modern civilizációnak az átlagos egészségi állapotú embert csak lassan pusztító hatásai (légszennyeződés, rádiósugárzás, elektroszmog, különféle kémiai anyagok stb.) nála rohamot váltanak ki, közvetlenül veszélyeztetve az életét. Ezért egy jól szigetelt, minden veszélyes anyagtól megtisztított, steril lakásban kénytelen élni, a külvilágtól és – az őt gondozó bátyját leszámítva – minden emberi kontaktustól elzártan. Szabad levegőre, utcára csak szkafanderben léphet, akárha a Holdon járna. Kórházban kísérleteznek vele, rajta orvosok: az izoláció ilyenkor, emberek, de személytelen és kísérleti alanyukra sem személyként tekintő emberek jelenlétében a legteljesebb. Az életében megjelenő pszichiáter sem barát: azért látogatja, hogy a szemközti házra átjátszóantennákat telepítő cég megbízásából a bíróság előtt igazolhassa Éva szenvedéseinek pszichikai (és nem fizikai, tehát az antennák sugárzásának is tulajdonítható) eredetét. Ám András, a pszichiáter tisztességes, így végül más konklúzióra jut, mint amit elvárnak tőle: az antennákat le kell szerelni. Kérdés, hogy ettől javul-e radikálisan Éva állapota, vagy attól, hogy akad valaki, az őt érzelmileg kisajátító bátyján kívül, aki emberként tud közelíteni hozzá, s nemcsak a klinikai esetet látja a végtelenül magányos nőben, de a megértésre, szeretetre, sőt szerelemre méltó társat is (az erotikus vonzalom csak felsejlik ebben a lelki természetű intimitásban). A kedvező vizsgálati eredményektől felbátorodó tudóshad sokkszerű gyógyulást remél a szabad levegővel való találkozástól, ám amikor a roham mégis bekövetkezik, hiszen a nő valóban beteg, akkor késlekednek beavatkozni. A kollé­gái­val jobb meggyőződése ellenére is együttműködő András sem tud segíteni Éván, aki szabad akaratából lélegzi be a számára veszélyes friss (valójában lassan, észrevétlenül mindenkit mérgező) levegőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.