Film

Egyensúly

Kocsis Ágnes: Éden

  • 2021. június 2.

Film

Generációjának talán legegyedibb hangú filmese, Kocsis Ágnes tíz év után jelentkezik új munkával. Első két filmjével igen magasra tette a lécet, a Friss levegő (2006) és a Pál Adrienn (2010) is kényelmetlenül ismerős hétköznapiságból bontott ki az emberi létezés alapparamétereire vonatkozó, egyetemes érvényű állításokat.

A zsákutcába jutott életüket rossz szagú és kisugárzású helyeken (közvécében, ill. proszektúrán) elpergető nők sorsuk elleni csendes, még csak nem is tudatos lázadása magának az emberéletnek az értelmére kérdezett rá, magas fokú stilizációval emelve el a partikuláris történéseket partikuláris közegükből.

Az Éden főhősnőjének élete nem egyszerűen zsákutcába jutott, de kifejezetten megrekedt, egyetlen dimenzióra (a túlélésére) szűkült, ezáltal tulajdonképpen meg is szűnt, el­enyészett. Éva összetett vegyszerérzékenységben (multiple chemical sensitivity – MCS) szenved, a modern civilizációnak az átlagos egészségi állapotú embert csak lassan pusztító hatásai (légszennyeződés, rádiósugárzás, elektroszmog, különféle kémiai anyagok stb.) nála rohamot váltanak ki, közvetlenül veszélyeztetve az életét. Ezért egy jól szigetelt, minden veszélyes anyagtól megtisztított, steril lakásban kénytelen élni, a külvilágtól és – az őt gondozó bátyját leszámítva – minden emberi kontaktustól elzártan. Szabad levegőre, utcára csak szkafanderben léphet, akárha a Holdon járna. Kórházban kísérleteznek vele, rajta orvosok: az izoláció ilyenkor, emberek, de személytelen és kísérleti alanyukra sem személyként tekintő emberek jelenlétében a legteljesebb. Az életében megjelenő pszichiáter sem barát: azért látogatja, hogy a szemközti házra átjátszóantennákat telepítő cég megbízásából a bíróság előtt igazolhassa Éva szenvedéseinek pszichikai (és nem fizikai, tehát az antennák sugárzásának is tulajdonítható) eredetét. Ám András, a pszichiáter tisztességes, így végül más konklúzióra jut, mint amit elvárnak tőle: az antennákat le kell szerelni. Kérdés, hogy ettől javul-e radikálisan Éva állapota, vagy attól, hogy akad valaki, az őt érzelmileg kisajátító bátyján kívül, aki emberként tud közelíteni hozzá, s nemcsak a klinikai esetet látja a végtelenül magányos nőben, de a megértésre, szeretetre, sőt szerelemre méltó társat is (az erotikus vonzalom csak felsejlik ebben a lelki természetű intimitásban). A kedvező vizsgálati eredményektől felbátorodó tudóshad sokkszerű gyógyulást remél a szabad levegővel való találkozástól, ám amikor a roham mégis bekövetkezik, hiszen a nő valóban beteg, akkor késlekednek beavatkozni. A kollé­gái­val jobb meggyőződése ellenére is együttműködő András sem tud segíteni Éván, aki szabad akaratából lélegzi be a számára veszélyes friss (valójában lassan, észrevétlenül mindenkit mérgező) levegőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.